A háborúk lezárása ritkán történik a frontvonalon – sokkal inkább tárgyalóasztalok mellett, kényes politikai kérdésekről szóló, hosszú egyeztetéseken. Az orosz–ukrán konfliktus esetében is egyre világosabb, hogy a valódi döntések nem a harctéren születnek majd.
Trump különmegbízottja, Steve Witkoff egy friss interjúban nyíltan kimondta, amit sokan már sejtenek, de csak kevesen mernek megfogalmazni: a kelet-ukrajnai területek sorsa lehet az a kérdés, amely végül elhozza – vagy megakadályozza – a békét.
Tucker Carlson újabb nagyinterjút tett közzé, ezúttal Steve Witkoff-fal, Donald Trump közel-keleti különmegbízottjával, aki a közelmúltban aktívan bekapcsolódott az orosz–ukrán háború békés rendezésére irányuló tárgyalásokba is.
Witkoff elmondása szerint részt vett az Egyesült Államok, Oroszország és Ukrajna között zajló, szaúdi közvetítéssel szervezett egyeztetéseken, amelyek újabb fordulója hétfőre várható. Az interjú egyik legérdekesebb pillanata az volt, amikor Witkoff megnevezte azt a központi kérdést, amely szerinte a háború végkimenetelét eldöntheti – de amelyről a legtöbben hallgatnak.
„Ez az elefánt a szobában” – mondta. A politikus a kelet-ukrajnai, Oroszország által annektált területek sorsára utalt, melyek státusza továbbra is a nemzetközi viták kereszttüzében áll. „Oroszul beszélnek. Voltak népszavazások, és a lakosság túlnyomó többsége kinyilvánította, hogy orosz fennhatóság alá szeretnének tartozni” – fogalmazott Witkoff Carlson kérdésére válaszolva.
A volt Trump-küldött nyíltan elismerte, hogy katonai és politikai értelemben Moszkva jelenleg gyakorlatilag teljes ellenőrzést gyakorol a vitatott területek többsége felett, miközben az ukrán erők folyamatosan visszaszorulnak például Donyeck környékén.
Putyin még 2022 februárjában kijelentette: Donyeck, Luhanszk, Herszon és Zaporizzsja lakosai „örökre a mi polgáraink”. Ezt követően sor került az említett régiókban tartott vitatott népszavazásokra, melyek Moszkva értelmezésében az orosz föderációhoz való csatlakozást szentesítették.
Az interjú során Witkoff nehezen sorolta fel az érintett területek nevét – szám szerint ötről beszélt –, és megemlítette, hogy a Krím státusza továbbra is kiemelt vitapont maradt. Szerinte a békemegállapodás kulcsa ebben a kérdésben rejlik: „Amikor ez eldől… ez volt mindig is a lényeg” – mondta. Majd feltette a kérdést: „A világ vajon elismeri, hogy ezek orosz területek?”
Egyúttal azonban azt is jelezte, hogy Ukrajnán belül súlyos belpolitikai akadályok tornyosulnak egy ilyen kiegyezés előtt. „Zelenszkij politikailag túlélheti, ha elismeri ezt?” – tette fel a kérdést.
Witkoff szerint a Trump-kormányzat tisztviselői, legalábbis zárt ajtók mögött, valószínűleg már belátták: Ukrajna nem fogja visszaszerezni ezeket a területeket. A közelmúltban egyes sajtóértesülések szerint a Fehér Ház is arra próbálja ösztönözni Kijevet, hogy legyen nyitott a területi engedmények lehetőségére.
Zelenszkij ugyanakkor továbbra is elutasítja ezt – kérdés, meddig tarthat még ki.
Az „elefánt” nem csak Ukrajnában van
Az „elefánt a szobában” tehát nem csupán néhány vitatott terület jövőjéről szól. Sokkal inkább arról a politikai realitásról, amelyet talán már sokan látnak – de kevesen mernek kimondani.
Mert miközben Ukrajna hivatalosan továbbra is ragaszkodik területi egységéhez, egyre több jel utal arra, hogy a nyugati döntéshozók is tisztában vannak vele: ezek a régiók aligha kerülnek vissza.
A kérdés már nem csupán katonai vagy diplomáciai.
A kérdés az, hogy ki – és mikor – meri ezt először kimondani.
Érdekelhet még:
