Német politikusok féltik az USA-ban tartott aranyat

2025.04.03.
Olvasási idő: 5 perc

Évtizedeken át összeesküvés-elméletnek tűnt a gondolat, hogy Németország aranytartalékai – amelyek a világ második legnagyobb készletét jelentik – talán nincsenek biztonságban a New York-i Fed páncéltermeiben. Az utóbbi időben azonban átalakulóban van a politikai környezet Washingtonban, és egyre többen vetik fel a kérdést: vajon tényleg ott van még a német arany, ahol annak lennie kellene?

Németország aranytartalékait csak az Egyesült Államok előzi meg méret tekintetében. A német arany körülbelül 37 százaléka – nagyjából 1 236 tonna, mai értéken 113 milliárd euró – állítólag Manhattan mélyén, az amerikai központi bank őrizetében található. A második világháború utáni időszakban ez az elhelyezés biztonságos és előrelátó lépésnek számított: vészhelyzet esetén gyors hozzáférést biztosított dollárlikviditáshoz.

Most azonban egyes berlini politikusok újraértékelik ezt a régi feltételezést.

– Természetesen újra felmerül a kérdés – mondta nemrég Marco Wanderwitz, a jobbközép CDU (Kereszténydemokrata Unió) leköszönő képviselője a Bild napilapnak. Wanderwitz már 2012-ben is kétségeinek adott hangot a külföldön tárolt arany bölcsességével kapcsolatban. Akkor azt javasolta, hogy a német jegybank, a Bundesbank engedjen betekintést a tartalékok kezelésébe – vagy inkább szállítsa haza az aranyat.

Markus Ferber, szintén CDU-s politikus és az Európai Parlament képviselője, ugyanezt a vonalat viszi tovább. Szerinte szigorúbb ellenőrzésre van szükség: a Bundesbank hivatalos képviselőinek személyesen kell megszámolniuk az aranyrudakat és dokumentálni az eredményt.

Megkérdőjelezett bizalom a régi szövetségesben

Ezek a felvetések nem függetlenek attól az általánosabb bizalmatlanságtól, amely egyre erősebben jellemzi a német társadalom hozzáállását a háború utáni intézményrendszerhez. A közelmúltban meghozott döntés, amely eltörölte az évtizedek óta szent tehénként kezelt „adósságfék” szabályt, jelzi, hogy Németország hajlandó elmozdulni a korábban megkérdőjelezhetetlennek tartott pénzügyi elvek felől. Ebben a légkörben már az is kérdésessé válik, hogy valóban önmagától értetődő-e az amerikai tárolás.

További feszültséget szült, hogy Elon Musk és a DOGE közösség tagjai is kétségbe vonták az amerikai aranytartalékok valódiságát, és formális auditot követeltek.

A német aranykészletek kezeléséért felelős Deutsche Bundesbank számára bármilyen instabilitásról szóló utalás kellemetlen. A jegybank eddig nyugodt és határozott álláspontot képviselt, visszautasítva minden kockázatra utaló feltételezést.

– A New York-i Fed megbízható és stabil partnerünk az aranykészlet tárolásában – jelentette ki Joachim Nagel, a Bundesbank elnöke februári sajtótájékoztatóján. A bank pénteken is megerősítette: teljes a bizalmuk az amerikai jegybank munkatársai iránt. – Nem okoz álmatlan éjszakákat – tette hozzá.

De miért Amerikában őrzik a német aranyat?

A második világháború utáni időszakban, különösen a hidegháború idején, Németország számára stratégiai döntés volt, hogy aranytartalékait nem saját területén tárolja. A Szovjetunió közelsége, valamint a közvetlen katonai fenyegetés lehetősége miatt sokáig úgy vélték: a kincstári arany biztonságban csak a világ pénzügyi központjaiban lehet – különösen az Egyesült Államokban.

A döntés mögött pénzügyi megfontolások is álltak. Az 1944-ben létrejött Bretton Woods-i rendszer alapján a világ valutái a dollárhoz kötődtek, a dollár pedig aranyalapú volt. Németország gyors gazdasági fellendülése és exporttöbblete révén jelentős dollártartalékokat halmozott fel, amelyeket aranyra váltott. Az arany azonban nem mozdult: maradt ott, ahol a dollár is keletkezett – a New York-i Federal Reserve páncéltermeiben.

Egy másik gyakorlati szempont az volt, hogy válság idején a New Yorkban őrzött arany azonnali hozzáférést biztosított volna a dollárlikviditáshoz. Ezt akkoriban ésszerű pénzügyi biztosítékként értékelték. És nem utolsósorban ott volt a szimbolikus tényező is: a világháború utáni Nyugat-Németország politikailag és gazdaságilag is erősen kötődött az Egyesült Államokhoz, amely akkoriban a világ legstabilabb hatalmának számított.

2013-ban, a populista hangulatok és az eurózóna körüli instabilitás idején a „teljesen magabiztos” Bundesbank több száz tonna aranyat szállíttatott haza Párizsból – a lépést akkor a szuverenitás szimbolikus visszaállításának tekintették. A bank érvelése szerint, mivel Franciaország és Németország közös valutát használnak, már nem volt stratégiai indoka az ottani tárolásnak.

Árnyék a múltból: vajon tiszta-e a német arany eredete?

Sokakban most, a német aranykészlet kapcsán felmerülhet a kérdés: nem származik-e mindez részben a második világháború idején elrabolt vagyonból, különösen a zsidó áldozatok kincseiből?

A kérdés nem alaptalan. A náci Németország valóban hatalmas mennyiségű aranyat zsákmányolt a háború alatt – magánszemélyektől, megszállt országok központi bankjaiból és különböző forrásokból. A háború után a szövetségesek létrehozták a Tripartite Gold Commission nevű szervezetet, amelynek célja az volt, hogy az állami szinten elrabolt aranyat visszajuttassa eredeti tulajdonosainak. A magánvagyonok nagy részét azonban soha nem sikerült maradéktalanul visszaszolgáltatni – ezek egy része beolvadt a náci gazdaságba.

A Bundesbank mai aranytartalékai hivatalosan az 1950-es és 1960-as évek gazdasági fellendülése, a német exporttöbblet és a Bretton Woods-i rendszer révén gyarapodtak, így jogilag „tiszta” eredetűek. Ennek ellenére a történelmi háttér és a múlt sötétebb fejezetei időről időre felbukkannak a viták során – különösen, ha az arany őrzési helyéről, biztonságáról vagy szimbolikus értékéről van szó.

Ma már Németország aranytartalékainak több mint fele Frankfurtban található. 13 százalékukat Londonban őrzik. Ám az a rész, amelyet New Yorkban tárolnak – és amely valaha az atlanti bizalom szimbóluma volt –, most aggasztóbb tekinteteket vonz, mint valaha.

Hát igen, a bizalom aranyat ér…

katilan

Kereskedelmi akadémián végeztem, eredetileg könyveléssel, banki vagy biztosítási területen képzeltem el a jövőmet. Az élet azonban más irányba vitt: első munkahelyem egy nyomda volt, ahol ugyan könyvelőként kezdtem, de idővel teljesen más területre sodródtam. A grafikai munka és az újságírás váltak a fő tevékenységi köreimmé. Azóta számos kiadvány, könyv és folyóirat szerkesztésében vettem részt, híroldalaknak és nyomtatott sajtónak is rendszeresen írtam. Emellett a művészetek és a kultúra világa is fontos része lett az életemnek, dolgoztam kulturális szervezőként, és az irodalom területén is aktív vagyok. Az utóbbi években egyre többféle témával kezdtem el foglalkozni: közéleti, gazdasági, politikai és technológiai területeken is írok. Újabban a kriptovaluták világa is érdekel, ismerkedem ezzel a területtel, és ebben a témában is készítek írásokat. Törekszem arra, hogy a sokszínű érdeklődésemet közérthetően és értékesen adjam vissza az olvasóknak.

Legfrissebb hírek

ózonlyuk

Eltűnhet az ózonlyuk? Meglepő fordulat az égbolton

Az ózonréteg lassú, de biztos gyógyulása figyelhető meg. Az eddigi elképzelések, miszerint az ózonréteg menthetetlen, megdőlni látszik, hála a Montreal Protocolnak. Amikor az emberiség először ébredt rá arra, hogy bizonyos szintetikus gázok

Mielőtt továbblépnél