Bár a történelemkönyvek szerint Adolf Hitler 1945-ben, a berlini Führerbunkerben öngyilkosságot követett el, évtizedeken át tartotta magát a gyanú, hogy a náci diktátor valójában elmenekült – és Dél-Amerikában bujkált. A CIA évekig foglalkozott a lehetséges nyomokkal, miközben több ezer náci tiszt és kollaboráns valóban Latin-Amerikába menekült, hogy elkerülje a felelősségre vonást.
Most, hogy Argentína bejelentette: nyilvánosságra hozza az országba szökött náci háborús bűnösökkel kapcsolatos titkosított iratokat, ismét reflektorfénybe került a kérdés: mi az igazság az állítólagos menekülés és a dél-amerikai kapcsolatok történetében?
Hitler nyomaira bukkantak Dél-Amerikában?
A CIA több dokumentuma is tanúskodik arról, hogy éveken át vizsgálták Hitler esetleges szökésének lehetőségét. Miközben a világ már elkönyvelte, hogy a náci vezér 1945. április 30-án öngyilkosságot követett el, az amerikai hírszerzés terepen dolgozó ügynökei számos, olykor homályos információ alapján próbálták feltérképezni, vajon valóban sikerült-e Hitlert eltüntetni a háború utáni Európából.
A hivatalos verzió szerint Hitler és felesége, Eva Braun a Führerbunkerben vetettek véget életüknek. A holttesteket benzinnel lelocsolták és felgyújtották, ám csak részben égtek el (a sietség és az elégtelen körülmények miatt). A szovjetek később exhumálták a maradványokat, azonosították őket a fogazat alapján, majd a KGB 1970-ben megsemmisítette a testeket. Az MI5 szerint Moszkvában ma is őriznek egy állkapcsot és egy koponyadarabot, amelyeket Hitleréinek tartanak.
A bizonytalanság azonban sokáig élt. Egy 1945 októberében kelt CIA-dokumentum például arra utal, hogy az amerikai hadügyminisztérium értesítette az FBI-t egy esetleges rejtekhelyről: egy La Falda városában működő argentin fürdőszállóról, amelyet Hitler használhatott volna, ha sikerül kijutnia Európából. A szálloda tulajdonosáról és családjáról az szerepel a jelentésben, hogy régóta támogatták a náci mozgalmat, és kapcsolatban álltak Joseph Goebbelsszel is. A hírszerzés szerint a helyszín éveken át készülhetett arra, hogy menedéket nyújtson a náci vezetőnek, ha menekülnie kellene.
Tíz évvel később, 1955 októberében újabb jelentés készült. Egy CIMELODY-3 kódnevű ügynök arról számolt be, hogy egy ismerőse olyan információt kapott egy állítólagos egykori SS-katonától, Phillip Citroentől, aki azt állította: Hitler életben van, és Kolumbiában bujkál. Azt is hozzátette, hogy rendszeresen találkozik vele, és egy fényképet is mutatott, amelyen állítása szerint ő és Hitler látható egy kolumbiai tengerparton. A férfi a jelentés szerint „Adolf Schrittelmayor” álnéven élt, és 1955 elején Argentínába távozott.
A CIA ugyan hivatalosan engedélyezte az ügy további vizsgálatát, de a jelentés végén megjegyezték: kevés esély van arra, hogy bármi kézzelfogható bizonyíték előkerüljön, ezért javasolták az ügy lezárását. 1955 után nem ismert olyan nyilvános dokumentum, amely szerint a CIA tovább foglalkozott volna Hitler felkutatásával.
Ami nem összeesküvés: a náci jelenlét bizonyítékai
A nácik dél-amerikai jelenlétével kapcsolatos állításokat ugyanakkor több, ténylegesen is igazolt példa is alátámasztja. 1960-ban izraeli ügynökök titokban elfogták Argentínában Adolf Eichmannt, a holokauszt egyik fő szervezőjét. Jeruzsálembe szállították, ahol halálra ítélték és kivégezték. Josef Mengele, az auschwitzi „halál angyala” szintén Latin-Amerikába menekült, és sosem fogták el. Brazíliában halt meg 1979-ben, úszás közben kapott szívinfarktus következtében.
A Buenos Aires Times nemrég arról számolt be, hogy Argentína belügyminisztere, Guillermo Alberto Francos bejelentette: az állam nyilvánosságra hozza azokat a dokumentumokat, amelyek az országba menekült és éveken át védelmet élvező náci háborús bűnösökről szólnak. A közzététel a banki tranzakciókra és a „patkányvonalak” működésére is ki fog térni. Francos szerint nincs ok arra, hogy ezek az iratok továbbra is titkosítva maradjanak.
Becslések szerint körülbelül 10 ezer náci és fasiszta háborús bűnös menekült Latin-Amerikába a második világháború után, elkerülve a felelősségre vonást. A közeljövőben nyilvánosságra kerülő argentin akták újabb fényt deríthetnek ezekre a menekülési útvonalakra és a háttérben működő kapcsolatokról szóló feltételezésekre is.