A tojás az egyik legalapvetőbb élelmiszer – sokaknak a legegyszerűbben elérhető fehérjeforrás. De miközben a világ egy részén továbbra is filléres termék, máshol a tojás ára extra magas, már luxuscikknek számít. A globális árkülönbségek ráadásul nem csupán a gazdasági fejlettséget, hanem a kormányzati szabályozást, az inflációt és az ellátási láncok stabilitását is tükrözik.
A világ népességének növekedésével és a megfizethető fehérje iránti kereslet fokozódásával a tojás továbbra is alapvető táplálék marad. Az emberek évente átlagosan mintegy 10 kilogramm tojást fogyasztanak.
Az árak azonban az elmúlt években drámaian emelkedtek – részben a madárinfluenza-járványok, részben a takarmány-, üzemanyag- és munkaerőköltségek növekedése miatt. A gazdák ezeket a pluszterheket kénytelenek áthárítani a fogyasztókra: az Egyesült Államokban például mindössze négy év alatt 238%-kal emelkedett a tojás ára.
Az Egyesült Államokban a tojás ára 2024 végétől 2025 februárjáig rekordmagasságba emelkedett – egy tucat ára 8 dollár fölé is szaladt. A drágulás mögött a madárinfluenza-járvány, a szűkös készletek és az ellátási lánc zavarai álltak. A Trump-adminisztráció hivatalba lépését követően az árak látványosan visszaestek, és márciusra 4 dollár alá süllyedtek – részben a készletek pótlása, részben a kereskedelmi irányelvek átalakulása miatt.
Mennyit fizetnek a tojásért világszerte?
Az alábbiakból kiderül, mely országokban mennyit fizetnek az emberek egy tucat tojásért. A Visual Capitalist összesítése szerint 2025 tavaszán a legdrágábban a svájciak vásárolnak – 6,80 eurós átlagárral –, míg a legolcsóbban az indiaiak jutnak hozzá, mindössze 0,90 euróért.
Svájc vezeti tehát a világranglistát, ahol a fogyasztók átlagosan majdnem kétszer annyit fizetnek, mint a szomszédos Olaszországban. Indiában viszont a tojás jóval olcsóbb, ez pedig jól példázza a feltörekvő piacokra jellemző szélesebb körű megfizethetőséget.
A drágasági lista élén többnyire európai országok sorakoznak. Új-Zéland, Izland, Luxemburg vagy Dánia mind 4,60 euró fölötti árakat produkálnak. Az Egyesült Államokban a madárinfluenza és az ellátási zavarok miatt egy időben 7,50 euró fölé is szaladt az ár, ám a legutóbbi adatok szerint visszaesett 3,95 euró körüli szintre.
A középmezőnyben olyan országokat találunk, mint Görögország (4,08 euró), Svédország (4,03 euró), Franciaország (3,92 euró), vagy épp Magyarország és Szlovákia – utóbbi kettő 2,80 és 3,41 euró közötti értékkel szerepel a listán.
Látványos különbségek – országonként (euróban)
A Visual Capitalist és a Numbeo közös összesítése alapján az alábbi országok tucatnyi tojásárai így alakulnak:
Bár a tojás sok országban szinte luxuscikké vált, a feltörekvő piacok némelyikén továbbra is megfizethető fehérjeforrás maradt. Brazíliában, Kínában vagy Oroszországban a fogyasztók jellemzően 2 eurónál kevesebbet fizetnek egy tucat tojásért – ami a sűrűn lakott régiókban kulcsfontosságú lehet az élelmiszerbiztonság szempontjából. Ezeken a piacokon a tojás továbbra is a mindennapi étrend olcsó, de tápláló alapeleme.
A magyar tojás – csak ne kérdezd, mennyiért
Magyarországon a tojás ára az utóbbi években önálló életre kelt, és mintha a csillagos eget is megcélozta volna. Míg 2021-ben még 40–50 forintért lehetett egy darab M-es tojást vásárolni, addig 2022 végére és 2023 elejére már egyre gyakrabban tűnt fel a boltok polcain a 90–100 forintos ár. Egy tucat tojás ára sok helyen átlépte a 900 forintot, és az sem volt ritka, hogy az olcsóbbnak számító diszkontokban is 800 forint fölött járt a tucatár. A tojás hirtelen luxuscikk lett, pedig sem az íze, sem a mérete nem változott – legfeljebb a vásárlók arckifejezése a kasszánál.
A drágulás mögött sokféle tényező állt: a takarmány és energiaárak emelkedése, az európai madárinfluenza-járvány miatt csökkenő állomány, és az általános inflációs nyomás. A vásárlók viszont egyre hangosabban kérdezték: „Mi kerül ezen ennyibe?”
2025 márciusában a kormány újra beavatkozott: bevezette az árréskorlátozást harminc alapvető élelmiszerre – köztük a tojásra is. Ez azt jelentette, hogy a boltok legfeljebb 10 százalékos haszonkulccsal árulhatták ezeket a termékeket, függetlenül attól, mennyibe került a beszerzésük, vagy milyen működési költségeik voltak. A cél az élelmiszer-infláció fékezése volt – de a gyakorlatban a hatás nem volt egyértelmű.
Néhány üzletben valóban csökkent az ár – főként a nagy láncoknál, ahol a volumen ellensúlyozni tudta a szűkebb árrést. A kisebb boltoknál azonban komoly feszültséget okozott az intézkedés: sok vállalkozó jelezte, hogy nem térül meg a tojás forgalmazása, vagy épp ráfizetésessé vált. A beszállítói árak továbbra is magasak maradtak, a költségek nőttek, a nyereséghányad viszont mesterségesen alacsonyan maradt. Többen inkább kivonták a tojást a kínálatból, vagy más termékeken próbálták behozni a veszteséget.
A fogyasztók oldaláról nézve a kép vegyes: volt, ahol valóban érzékelhető árcsökkenés történt, máshol csak minimális. Az árrésstop hatása így egyenetlenül jelentkezett – a vásárlók többsége pedig továbbra is fontolóra vette, hogy rántottát készítsen-e reggelire, vagy inkább marad a vajas kenyérnél.
Ha fenti diagramra pillantunk, látható, hogy Magyarország a lista alsó harmadában szerepel, ami azt sugallhatja, hogy itt még megfizethető a tojás. A valóság azonban árnyaltabb: az alacsonyabb ár nem feltétlenül a piaci viszonyokat tükrözi, hanem részben az árréskorlátozás miatt torzul – miközben a termelők és kisebb kereskedők egyre nehezebben tartják fenn a működésüket. A vásárlók szempontjából ez most kedvezőnek tűnhet, de hosszú távon bizonytalan, hogy ez az árstruktúra fenntartható-e.
Digitális tojáscsapda – amikor egy gombnyomás árfelhajtó tényezővé válik
A tojás ma már nemcsak a reggelink része, hanem a globális kereskedelmi rendszerek egyik legérzékenyebb árucikke is. A piaci árakat nem csupán a járványok, a madárinfluenza vagy az energiaárak hajtják fel, hanem a szállítási és megrendelési láncok kisiklásai is. Egyetlen rossz gombnyomás akár több ezer eurós veszteséget okozhat – és ez nem túlzás.
Egy korábbi cikkünkben beszámoltunk róla, hogyan sikerült egy digitális platformon keresztül teljesen véletlenül 50 tonna tojást rendelni. A meglepetésszerű szállítmány nemcsak a raktározási kapacitásokat, de a költségvetést is kikezdte – és bár az eset önmagában inkább komikus, fontos gazdasági tanulságokat hordoz. A modern logisztika sebezhetősége, a hibás algoritmusok vagy emberi tévedések közvetlenül befolyásolják az árakat: az ilyesfajta rendellenességek megnövelhetik a felesleget, torzíthatják az elosztást, és akár pánikszerű árcsökkenést vagy -emelkedést is kiválthatnak.
Mindez csak megerősíti: a tojás, bár egyszerű árucikknek tűnik, nagyon is érzékeny a digitális gazdaság zavaraira. Egy félresikerült rendelés nemcsak egy raktárt, hanem akár egy egész régió árképzését is megbolygathatja. Ezért ha valaki tojással kereskedik, ma már nemcsak a baromfit, hanem a böngészőablakot is jól kell etetni.
