Zombis filmek – jól ismerjük őket: ijesztő történetek, melyek alaptémája egy rohamosan terjedő fertőzés, amely teljesen átváltoztatja és felemészti áldozatait. Bár rémisztőek, mégis lazán kezeljük ezeket a történeteket, hiszen lehetetlennek tartjuk, hogy valóra váljanak. Vagy ez mégsem annyira elképzelhetetlen?
A tudósok egy különösen alattomos gombafaj terjedésére hívják fel a figyelmet, amely a klímaváltozás miatt ismét a figyelem középpontjába került. Az Aspergillus nemzetséghez tartozó gombák közül több is képes életveszélyes betegséget okozni – és a kutatások szerint ezek a fajok most újabb, korábban biztonságosnak hitt területeket is meghódíthatnak.
A gombák, amelyek élve falnak fel
Az Aspergillus-fajok mindenhol jelen vannak: a talajban, a komposztban, a vízben. Több milliárd spórájukat lélegezzük be naponta anélkül, hogy tudnánk róla – a legtöbb ember számára ez nem okoz gondot. Azonban azok, akik gyenge immunrendszerrel élnek, tüdőproblémákkal küzdenek vagy súlyos influenzán, COVID-on estek át, könnyen célponttá válhatnak.
Az ilyen esetekben nem kizárt, hogy aspergillózis nevű súlyos betegség lép fel, amely főként a tüdőt támadja, és akár 40 százalékos halálozási arányt is eredményezhet.
A Manchesteri Egyetem friss kutatása szerint az Aspergillus fumigatus – amely a mérsékelt égövet kedveli – 2100-ra akár 77,5 százalékkal is kiterjesztheti élőhelyét. Ez önmagában akár 9 millió újabb embert sodorhat veszélybe Európában.
A trópusokat kedvelő Aspergillus flavus pedig 16 százalékos terjedéssel számolhat, ami Észak-Amerika, Kína és Oroszország egyes részeit is fenyegeti. Ezek a számok egy lassan bekövetkező, de reális vészhelyzet kontúrjait rajzolják ki: egy kórokozó, amely csendben hódít, miközben az orvostudomány alig tud lépést tartani.
Az Aspergillus flavus különösen veszélyes mezőgazdasági szempontból is. Aflatoxinokat termel – olyan mérgező anyagokat, amelyek gyakran megtalálhatók a kukoricában, a földimogyoróban és más terményekben. Ezek nemcsak a termést teszik tönkre, hanem komoly egészségügyi kockázatot is jelentenek a fogyasztók számára.
Nem véletlen, hogy a WHO már 2022-ben a legsúlyosabb gombapatogének közé sorolta az A. fumigatust és az A. flavust is – kiemelve közegészségügyi veszélyeiket és a gombaellenes szerekkel szembeni rezisztenciájukat.
Kevés gyógyszer, még kevesebb válasz
A gombás fertőzések előretörése azért is aggasztó, mert a terápiás lehetőségek szűkösek. Jelenleg mindössze négyféle gombaellenes gyógyszercsalád áll rendelkezésre, és a rezisztencia terjedése komoly problémát jelent.
A diagnózis is nehéz: a tünetek nem mindig egyértelműek, a tesztek nem elég érzékenyek – így gyakran későn ismerik fel a betegséget, ami jelentősen növeli a halálozás kockázatát.
Norman van Rhijn, a tanulmány egyik szerzője szerint a helyzet sürgető. Mint mondja:
„A gombák kutatása elmarad a vírusokhoz és parazitákhoz képest, pedig kutatásaink azt mutatják: a jövőben a világ szinte minden régiójában számolni kell ezekkel a kórokozókkal”.
Elaine Bignell, az Exeteri Egyetem mikológiai kutatóintézetének társigazgatója szerint a tanulmány kiemelten fontos:
„Jogosan irányítja rá a figyelmet azokra a gombákra, amelyek a természetes környezetben élnek – és amelyekre még mindig messze nem vagyunk felkészülve”.
Küszöbön a zombik kora, vagy ez inkább metafora?
A valóság és a filmek közötti határ Fontos tisztázni: a tudósok nem azt állítják, hogy a jövőben élőhalottak támadnak majd ránk. A „zombi” párhuzam inkább képletes – de nem véletlen.
Vannak olyan gombafajok (mint például a Cordyceps), amelyek képesek egyes rovarfajok viselkedését manipulálni azáltal, hogy megfertőzik az agyukat és irányítják mozgásukat, amíg azok el nem pusztulnak. Ezek a folyamatok inspirálták a popkultúra zombifilmes világát.
Az Aspergillus ugyan nem irányítja az embert, de csendes, észrevétlen támadása – az a mód, ahogy belülről pusztítja a szervezetet – hasonlóan rémisztő. Nem egyszeri támadásról van szó, hanem egy alattomos folyamatról, amelyben a test fokozatosan omlik össze. Ebben az értelemben beszélnek a kutatók „zombi jelenségről” – nem mint valós fenyegetésről, hanem mint figyelmeztető metaforáról.
Az Aspergillusok nem dörömbölnek, nem üvöltenek, nem harapnak – csak belélegezzük őket, de éppen ebben rejlik az igazi veszélyük. Ha nem cselekszünk időben, a „zombi” nem a képzelet szüleménye lesz – hanem egy ijesztő faj, amely észrevétlenül pusztít.
