Úgy tűnik, újra reflektorfénybe került az a gyógyszer, amely nem is olyan rég még megosztotta a világot: az Ivermektin. Akkoriban sokan a COVID elleni csodafegyverként ünnepelték, mások szerint puszta kuruzslás volt. Azóta eltelt pár év, és most a kutatók – immár komoly klinikai vizsgálatokra hivatkozva – azt állítják: az Ivermektin újabb betegséggel szemben bizonyul hatásosnak. Ezúttal a malária ellen.
A BOHEMIA nevű, átfogó kutatási projekt eredményeit a rangos New England Journal of Medicine közölte, és a munkát olyan tekintélyes intézmények koordinálták, mint a barcelonai ISGlobal, a Manhiça Egészségügyi Kutatóközpont, illetve a KEMRI-Wellcome Trust Research Program.
A mostani eredmény lényege? Ha egy teljes közösséget havonta egyszer Ivermektinnel kezelnek, az állítólag 26 százalékkal csökkentheti az új maláriás esetek számát – még ott is, ahol már eleve használnak szúnyoghálót vagy rovarirtót. A kísérletek szerint ez a kombináció hatékonyabb lehet, mint a hagyományos módszerek önmagukban.
Meggyőzőnek tűnő eredmények. Ám azok után, hogy az Ivermektint néhány éve még világszerte vagy ünnepelték, vagy üldözték, nem árt egy kis óvatossággal közelíteni az újabb „áttöréshez”.
Az Ivermektin megint csodát tett – állítólag
A kísérlet során a teljes közösségek havi adag ivermektint kaptak malária ellen. Kenyában az 5–15 éves gyerekeket vonták be, míg Mozambikban az ötévesnél fiatalabbakat. Az adagolás három egymást követő hónapon át zajlott, mindig az esős időszak kezdetén. A cél az volt, hogy a gyógyszert a szúnyogokkal szemben vetik be: a kezelt emberek vérét szívó rovarok egyszerűen elpusztulnak – legalábbis ez az elmélet.
Az eredmények: Kwale megyében, Kenyában 26%-kal csökkent az új maláriás esetek száma azoknál a gyerekeknél, akik Ivermektint kaptak, az Albendazollal kezelt kontrollcsoporthoz képest. Több mint 20 ezer résztvevő és 56 ezer gyógyszeradag után azt állítják, az Ivermektin „jól teljesített”. Súlyos mellékhatást nem észleltek – legfeljebb a szokásos, enyhe és átmeneti tüneteket.
Carlos Chaccour, a projekt egyik vezető kutatója szerint: „az Ivermektin ígéretes kiegészítője lehet a malária elleni intézkedéseknek, és akár a betegség felszámolásához is hozzájárulhat a jövőben”.
Mozambikban már nem volt ennyire zökkenőmentes
A BOHEMIA-projekt másik helyszíne Mozambik volt, egészen pontosan a Mopeia nevű, vidéki körzet. Itt azonban a kísérlet már nem haladt ilyen gördülékenyen: 2022-ben a Gombe ciklon romba döntötte a térséget, amit egy kolerajárvány is tetézett. A kutatók szerint ezek az események jelentősen megnehezítették a gyógyszerosztás megszervezését – és ezzel az adatok megbízhatósága is némileg csorbult.
A helyi egészségügyi központ vezetője, Francisco Saúte szerint a legfontosabb tanulság az volt, hogy a közösségek bizalmát nem lehet megspórolni. Elengedhetetlen a szoros együttműködés a lakossággal, az egészségügyi minisztériummal és a helyi hatóságokkal – főleg, ha valaki egy tömeges Ivermektin-kezelést szeretne levezényelni egy kolerával sújtott régióban.
„Mellékhatásként eltűnnek a poloskák” – haszon vagy marketing?
A kutatás szervezői szerint az Ivermektines kezeléseknek „járulékos előnyei” is vannak. A kenyai közösségekben például jelentősen csökkent a poloskák száma, míg Mozambikban kevesebb lett a rühesség és a fejtetű is.
A valóság persze ennél jóval árnyaltabb, és az eredmények értékelését már a WHO is elkezdte. A szervezet szakértői szerint a vizsgálat „hatást mutatott”, és további kutatásokat javasolnak. Ezután a döntés már a nemzeti egészségügyi hatóságok kezében van, hogy bekerüljön-e az Ivermektin a hivatalos maláriás eszköztárba is.
Miért is ne hinnénk el újra?
Az Ivermektin tehát most már a malária legújabb ellensége. A kutatók szerint kiváló a hatékonysága, alig van mellékhatása, és még a poloskák is fejvesztve menekülnek tőle. Az ember már-már hajlamos lenne hinni ebben a gyógyszerben – ha nem emlékeznénk olyan jól arra, mi történt legutóbb, amikor világszintű konszenzus épült egy „rendkívül hatékony” megoldás köré.
Nem is kell túl messzire visszamenni az időben. Amikor a COVID-vakcinák megjelentek, sokan még kérdezni sem mertek: gyors fejlesztés, sürgősségi engedélyek, és a mindent elsöprő kommunikációs gépezet. De ahogy teltek az évek, egyre több részlet derült ki – például arról, hogy a vakcinák mellékhatásairól szóló kritikákat nemcsak elhallgatták, hanem gyakran magukat a károsultakat próbálták hibásnak beállítani.
Egy németországi oltáskárosult bírósági ügyben próbált elégtételt szerezni – ám ott a gyógyszergyártó jogi képviselői nemcsak tagadták a felelősséget, hanem egyenesen az érintettet hibáztatták. Ez az eset nem volt elszigetelt.
Ezért amikor most újabb „sikeres” gyógyszerről hallunk, amelyet nagy nemzetközi szervezetek emelnek pajzsra, és amely hirtelen minden eddiginél hatékonyabbnak bizonyul, jogosan merülhet fel a kérdés: tényleg ennyire csodálatos, vagy csak megint túl jól van tálalva?
Ez az „arany” nem mindenütt fénylik
A Cochrane 2022-es elemzése szerint nincs elegendő bizonyíték arra, hogy az ivermektin hatékony volna COVID‑19 vagy más hasonló vírus fertőzések kezelésében. Doktori stílusú vizsgálatok, klasszikus gyógyszerészeti értékelések ugyanezt a semleges álláspontot támasztják alá.
De mi a helyzet mellékhatásokkal, túlhasználat vagy más célra való felhasználás esetén? Egy legismertebb eset Arkansasból származik: több fogvatartott pert indított, mert az Ivermektint COVID-elleni kezelésként kapták, úgy, hogy nem tudták, mit szednek. Volt, akinek látási problémája, gyomorgörcsei és hányingere volt. Végül egyezséggel zárult az ügy, de világosan mutatja, hogy a felhasználók nem mindig kaptak teljes tájékoztatást és egyéni vizsgálatokat .
Magas dózisok vagy nem szokványos alkalmazások esetén a gyógyszer kiválthat neurológiai tüneteket is – például zavartságot, koordinációs problémát, súlyos esetben kómát vagy akár halált is, főleg olyan betegeknél, akik más gyógyszerrel együtt szedték, vagy érzékenyebb az idegrendszerük .
Emellett módszertani kritikák is napvilágot láttak: néhány, Ivermektinre vonatkozó korábbi tanulmány visszavonásra került csalásgyanús adatkezelés vagy plágium miatt, ezzel megkérdőjelezve a gyógyszer valódi hatásosságát. Tehát bár a BOHEMIA‑kísérlet biztató eredményekkel zárt, a tudományos közösségben mindez nem jelent minden vitát lezártnak.
Nemcsak fekete és fehér
Vajon mi állhat annak a hátterében, hogy ez a gyógyszer újra és újra – némi szünet után – feltűnik a világ színpadán, mindig valamilyen globális krízis megoldásaként tálalva? Most épp a malária ellen hirdetik „áttörésként”, korábban a COVID-csodaszer szerepét osztották rá. Közben pedig elérhetők – bár gyakran háttérbe szorított – adatok, amelyek hatásosságát megkérdőjelezik.
Az első gondolat, ami ilyenkor felmerül: hogy ez a gyógyszergyártó óriások és hivatalok közös üzleti játszmája lehet. Egy ígéretes gyógymód, ami tömegeket céloz meg – s amiből néhány szereplő nagyon is jól jár. Közben viszont tömeges gyógyulás helyett tömeges megtévesztést kapunk.
Vagy csak mi látunk rémeket? Elbizonytalanodtunk, mert annyiszor, annyi módon vertek már át minket a hatalmon lévők? Talán így van – de pontosan ezért lenne naivitás, ha most minden fenntartás nélkül elhinnénk, hogy ezúttal tényleg egy csoda áll előttünk. Az elénk rajzolt kép ugyanis nem csak fekete-fehér. Tele van titkolt árnyalatokkal – és ezek az árnyalatok színes felkiáltójelet rajzolnak a történet közepére. Olyat, amit nehéz nem észrevenni.
És ha mégis túl közel hajolunk, és belefájdul a szemünk, felajánlanak egy hatásos gyógyszert? Például az Ivermektint?
Hungarian 