A lanyhuló műtárgypiacon ritka izgalom készül: csütörtök este a Sotheby’s New Yorkban kalapács alá kerül Frida Kahlo 1940-es önarcképe, az El sueño (La cama) című mű. A 40–60 millió dolláros becslés könnyen új csúcsot hozhat a női alkotók aukcióin. A jelenlegi rekordot Georgia O’Keeffe 1932-es Jimson Weed/White Flower No. 1 festménye tartja 44,4 millió dollárral (2014); Kahlo eddigi legmagasabb ára 34,9 millió dollár (Diego y yo, 2021).
Egy szürrealista remekmű, amely egyszerre intim és egyetemes
A festményen Kahlo faragott baldachinos ágyban, a lombok alá simulva szunnyad, fölötte csontváz pihen – a motívum egyszerre játék a halállal, személyes mitológia és emlékmű a törékenységnek. A mű az életmű szürrealista csúcsai közé tartozik: álomkép és precíz jelképrendszer feszül egymásnak, amelyben Kahlo a saját testét, fájdalmát, politikai és kulturális identitását teszi a vászon középpontjába. Épp ez a személyes intenzitás az, ami túlmutat a naplószerű vallomáson, és általános érvényű tapasztalattá emeli a képet.
Rekordok árnyékában, hullámzó piaci közegben
Miközben a múzeumok költségvetést faragnak, több nagy galéria bezárt, és a műtárgypiac összességében óvatosabb, néhány „szupersztár” név sérthetetlennek látszik. Kahlo ma már olyan védjegy, akit a gyűjtők Warholhoz, Basquiathoz vagy Klimthez mérnek. Utóbbi festménye a Sotheby’s keddi árverésén 236,4 millió dollárért kelt el, ami minden idők második legmagasabb aukciós ára. Ebben a mezőnyben az El sueño (La cama) nemcsak remekmű, hanem piaci jelenség is: a női szürrealisták iránti kereslet évek óta nő, és egy kihagyhatatlan Kahlo-kép ritkasága önmagában is árszintet emel.
Miért hat ma is ennyire Kahlo?
Kahlo mítosza a radikális őszinteségből táplálkozik. Önarcképei a fájdalommal való együttélésről, a testbe zárt létről, a szerelemről és a gyökerekről szólnak. A saját sebezhetőségének felvállalása – iróniával, allegóriával, álomszerű képiséggel – kortól, nemtől és kultúrától függetlenül kapcsolódási pontot kínál. Az El sueño egyszerre emlékeztető a végességről és himnusz az életerőről: a csontváz a halál közelségét jelzi, de a buja növényzet, a test és az ágy intim tere az élet folytatódását sugallja.
Intézményi érdeklődés csúcsfokon
Kahlo életműve múzeumi fronton is felfutóban van. Az elmúlt évben tucatnyi kiállítás foglalkozott vele, és hamarosan a houstoni Szépművészeti Múzeum nagyszabású retrospektívje nyílik Frida: The Making of an Icon címmel, amely jövő júniusban a londoni Tate Modernbe utazik tovább. Mexikóvárosban pedig új, kifejezetten a korai éveit bemutató Frida Kahlo-múzeum nyitotta meg kapuit. Ez az intézményi háttér stabilizálja a piaci elvárásokat, és támogatja a rekordközeli árazást.
Ez is érdekelhet: A Louvre átka: évszázadok óta kísértik a műkincsrablók
Mit jelenthet egy új rekord?
Ha az El sueño (La cama) a felső becslés közelében talál gazdára, az nemcsak Kahlo rangját betonozza be, hanem a női alkotók történelmi alulértékeltségén is tovább farag. A precedens erős üzenet a gyűjtőknek és intézményeknek: a múzeumi kánon egyre teljesebb, a piaci értékelés pedig követi a szakmai megítélést. A „nagy mesterek” panteonjában Kahlo ma már nem kivétel, hanem mérce.
