Ha vízről beszélünk, ösztönösen a Föld óceánjai jutnak eszünkbe. A friss mérések és modellek azonban mást sugallnak: a Jupiter és a Szaturnusz jeges holdjai alatt hatalmas, folyékony óceánok húzódnak, amelyek többszörösen felülmúlják a Föld vízkészletét. A mellékelt táblázat az ismert és becsült vízmennyiségeket hasonlítja össze: nemcsak a felszíni vizeket, hanem az alsóbb rétegekben megbújó óceánokat és jégrétegeket is.
Mennyi víz van a Földön – és máshol?
A Föld teljes óceánja kb. 1,338 milliárd km³ vízből áll. Ehhez képest a felszíni édesvíz mennyisége elenyésző (0,000105 milliárd km³), a gleccserek és az örökfagy készlete 0,024364 milliárd km³, a felszín alatti vizeké 0,0234 milliárd km³.
A táblázatból látszik: a Hold és a Merkúr sarki jégsapkája csak nyomokban tartalmaz vizet (2×10⁻⁶ és 6×10⁻⁵ milliárd km³ nagyságrend), a Marsé már több (0,005 milliárd km³), de még így is messze elmarad a nagy „óceánvilágoktól”.
Az óceánvilágok: Ganymedes, Titán, Európa
A legnagyobb meglepetés a Jupiter Ganymedes nevezetű holdja: a becslések szerint 11,4 milliárd km³ folyékony víz lapul a jéghéj alatt, ami majdnem kilencszerese a földi óceánoknak. Maga a jéghéj is monumentális (8,4 milliárd km³). A Szaturnusz Titán nevezetű holdján szintén mély, belső óceán húzódik (3,9 milliárd km³), felette vastag jégréteg (4,1 milliárd km³). A Jupiter Európa névre keresztelt holdja kb. 2,88 milliárd km³ vízzel számol, jéghéja további 0,6 milliárd km³. Ezek a számok magyarázzák, miért lett a NASA fókuszterülete az „ocean worlds” program: ahol víz van, ott nő az élet kialakulásának lehetősége is.
Ez is érdekelhet: Tengeri élőlényekből készült szivacs tisztíthatja meg az óceánokat a mikroműanyagoktól
Honnan tudhatjuk, hogy a vizsgált égitest vízzel rendelkezik?
Így rakják össze a képet a kutatók: a Galileo és a Cassini szondák mérték, hogyan „húzza” a gravitáció a holdakat – ebből lehet látni, hogy a kemény kőzet alatt valami puhább, folyékony réteg lapul. Jég alá „belátó” radarok megmondják, milyen vastag a jéghéj és hogyan rétegződik. A felszín anyagát a fény ujjlenyomata, a spektroszkópia árulja el. Ehhez jön még két erős jel: a holdak belsejét dagasztó árapály-fűtés, illetve az, ahogyan a mágneses térre reagálnak. Ezek együtt olyan képet adnak, amit a legegyszerűbben egy sós, elektromosan vezető, kiterjedt óceán jelenléte magyaráz.
Mit jelent ez a Föld szempontjából?
A Föld továbbra is a „kék bolygó”, de nem a legvizesebb a Naprendszerben. Ez átírja a lakhatóságról alkotott képünket: nemcsak a csillag körüli „lakhatósági zóna” számít, hanem a belső energiaforrások (árapály-fűtés) és a védő jéghéj is, amelyek együtt stabil, sötét óceánokat tarthatnak fenn a felszín alatt. Emiatt kap kiemelt figyelmet az Europa Clipper és a Dragonfly küldetés: a következő évtizedben ezek adhatnak választ arra, mennyire általános a víz – és vele együtt az élet esélye – a Naprendszerben.
