Gyerekként imádtam a halat, és úgy általában minden húsos ételt. Sok szép emlék kötődik a közös, vidám családi evésekhez, de akad olyan emlék is, amelyre nem szeretek gondolni. Tízéves koromban egyszer megakadt a torkomon egy nagyobb szálka. Néhány másodperc volt az egész, de máig élénken emlékszem az ijedtségre és a fuldoklás érzésére. A rossz élmény meghatározta a halételekhez való viszonyulásomat: halból csak szálkamenteset veszek, ösztönből óvatos vagyok.
Bizonyára másokkal is történt hasonló eset. A legtöbben megússzák néhány másodpercnyi kellemetlenséggel, de nem minden történet ér véget ilyen könnyen. Van, akinek percekig tart a küzdelem, és olyan is, akinek orvosi segítség kell. És vannak az igazán furcsa esetek – amikor a halcsont „elszabadul”, és szó szerint önálló életre kel a testben.
Ázsiában külön halcsont-eltávolító klinikák működnek
Nemrég például Shirley Ballas, a Strictly Come Dancing zsűritagja élte át, milyen az, amikor egy szálka rossz helyre kerül. Húsz percen át próbált levegőhöz jutni, és úgy érezte, tényleg vége. A sminkese végül Heimlich-mozdulattal mentette meg.
Egy 69 éves japán nő kilenc hónapig élt úgy, hogy egy majdnem háromcentis halcsont rejtőzött a nyakában. Nem okozott fájdalmat, csak egyre nagyobb duzzanatot, míg végül kiderült: a csont átszúrta a nyelőcső falát, és mélyen a nyaki szövetek közé vándorolt.
De még a néhai Queen Mothernek is volt hasonló incidense, és Ázsiában – ahol sokkal több halat esznek – ma már külön halcsont-eltávolító klinikák működnek. Ennek persze súlyos oka van.
A halcsontok ugyanis a test egyik legtrükkösebb ellenfelei. Kicsik, könnyűek, hajlékonyak – és pont elég hosszúak ahhoz, hogy bajt okozzanak. A lazacban nagyjából harminc ilyen apró csont van, a tőkehalban tizenhét, de vannak olyan halak is, amelyekben ennél is jóval több bújik meg. A filézés bármilyen gondos is, mindig maradhat egy-egy bujkáló kis tű: ezek a „szálkák” akár egyetlen rossz mozdulattal komoly galibát okozhatnak.
A legtöbb halcsont a mandulák környékén, a torok hátsó részén vagy a nyelőcsőben akad el. Ilyenkor jön a tipikus érzés: mintha valami ott ragadt volna. Néha csíp, néha karistol, és vannak esetek, amikor köhögés, véres nyál vagy enyhe fuldoklás is kíséri. Ez a kellemetlenség azonban semmi ahhoz képest, ami akkor történik, ha a csont rossz helyre mozdul.
A megakadt csont tovább is vándorolhat a testben
Mert a halcsont – és ez első hallásra sokakat meglep – képes vándorolni a testben. Ha éles a vége, és kellő lendületet kap, átszúrhatja a nyelőcső falát, és bejuthat a nyak mélyebb rétegeibe. Innen pedig olyan helyekre tévedhet, amelyeket még az orvosok sem szívesen látnak. Előfordult már, hogy halszálka a pajzsmirigybe vándorolt, vagy fontos idegek mellé fúródott. Akadt olyan eset is, amikor a carotis artéria – az egyik fő agyi vérellátó ér – közelében állt meg. Ez már életveszélyes állapot.
És vannak még bizarrabb történetek is. Thaiföldön egy nő esetében a csont lassan átfúrta a nyak izmait és egyszerűen kibukkant a bőrön. Olyan is előfordult, hogy a csont lefelé indult, a mellkas irányába, ott pedig olyan fertőzést okozott, amit már csak komoly sebészeti beavatkozással lehetett kezelni.
Fotó: Library/Canva
A legtöbb ember ilyenkor ösztönösen azt csinálja, amit nem kellene: nagyokat nyel, vizet iszik, kenyeret eszik, abban bízva, hogy „majd leviszi”. Ez azonban nem segít. A kenyér és a nagy falatok legtöbbször csak rosszabb helyre tolják a csontot, mélyebbre, közelebb a veszélyes zónákhoz. A túlzott próbálkozás pedig csak még jobban beékelheti.
Ami viszont segíthet, az egy óvatos köhögés – de csak akkor, ha a csont a légcső felső részén akadt meg. Ha a torokban vagy a nyelőcsőben van, akkor nagyon gyorsan szakemberhez kell fordulni. A halcsontokat többnyire endoszkóppal veszik ki, ami egy kamerás, vékony eszköz, amellyel a nyelőcső egész szakasza átnézhető. Ha azonban a csont már átszúrta a falat és a nyak vagy mellkas mélyebb rétegeibe jutott, akkor nincs kerülőút – csak a műtét segíthet.
A hal maga egészséges, a húsa finom, és karácsonykor aligha akad olyan család, ahol ne képezné részét az ünnepi vacsorának. Egy apró szálka lenyelése ártalmatlannak tűnhet, de rossz helyen sajnos épp olyan veszélyes lehet, mint bármelyik éles tárgy a testben.
