A technológia fejlődése ma már nemcsak az életminőséget javítja, hanem magát az élet fogalmát is újraértelmezi. A transzhumanizmus hívei szerint a technológia segítségével le lehet győzni az öregedést és akár a halált is – ám egyre többen figyelmeztetnek: ezzel talán épp az emberi létezés lényegét veszítjük el. A közelmúltban lezajlott nyilvános vita újra felszínre hozta a kérdést: vajon a technológiai halhatatlanság reménye megváltás vagy önpusztítás?
Egy vita, ami újraértelmezte, mit jelent embernek lenni
A december 4-én, az Egyesült Királyságban rendezett „World’s Most Dangerous Idea” eseményen filozófusok, tudósok és technológiai gondolkodók csaptak össze a transzhumanizmus jövőjéről. A vita középpontjába Àlex Gómez-Marín idegtudós állítása került, miszerint a transzhumanizmus valójában egy „halálszekta” – egy modernkori valláspótlék, amely a tudomány nyelvén ígér örök életet, de valójában az emberi lét végét hirdeti.
Gómez-Marín szerint a mozgalom nem csupán technológiai vízió, hanem egy veszélyes ideológia is, amely az emberi korlátok felszámolását hirdeti anélkül, hogy értené, mi tesz bennünket emberré. „A transzhumanisták sokat tudnak a technológiáról, de keveset az emberről” – fogalmazott a filozófus.
Az emberi szenvedés felszámolása – Zoltan Istvan érvei
A transzhumanizmus legismertebb szószólói közé tartozó Zoltan Istvan, író és politikus, határozottan visszautasította a „halálszekta” vádat. Véleménye szerint a mozgalom nem az emberiség felszámolásáról, hanem épp az élet megmentéséről szól. „A legtöbb transzhumanista úgy véli, hogy az öregedés egy betegség, amit meg lehet és meg is kell gyógyítani” – mondta Istvan, aki személyes tapasztalataiból merítve beszélt arról, hogyan formálta meg világnézetét édesapja halála.
Ez is érdekelhet: Mesterséges intelligencia segítségével sikerült megfiatalítani az öreg sejteket
Istvan szerint a technológiai fejlődés – legyen szó mesterséges intelligenciáról, biotechnológiáról vagy nanotechnológiáról – végső soron az emberi szenvedés csökkentését szolgálhatja. „Nem kell elfogadnunk a halált mint természetes tényt” – hangsúlyozta.
Filozófiai szakadék: mit jelent embernek lenni?
A vita másik résztvevője, Susan Schneider filozófus és mesterséges intelligencia-kutató, korábban maga is szimpatizált a transzhumanista eszmékkel, ám ma már sokkal óvatosabb. Felhívta a figyelmet arra, hogy a tudat „feltöltése” a felhőbe – az egyik legnépszerűbb transzhumanista ígéret – valójában nem halhatatlanságot, hanem önmegsemmisítést jelentene.
„Ha feltöltöd az agyadat, valójában megölöd magad, és csak egy digitális másolatod marad hátra” – magyarázta Schneider. Úgy véli, az efféle elképzelések elterelik a figyelmet a valódi etikai kérdésekről, például az adatvédelemről, a technológiai egyenlőtlenségről és a mesterséges intelligencia szabályozásáról.
Az etikai kérdések elkerülhetetlensége
Adam Goldstein, AI-kutató, a vitában arra hívta fel a figyelmet, hogy a jövőről szóló álmok helyett a jelen döntéseire kell összpontosítanunk. „Nem az a kérdés, hogy elérjük-e a technológiai halhatatlanságot, hanem az, hogy milyen jövőt akarunk építeni” – mondta.
Goldstein szerint a mesterséges intelligencia és a biotechnológia fejlődése már most is komoly etikai választásokat igényel: hogyan biztosíthatjuk, hogy ezek az eszközök ne a hatalom, hanem az emberiség szolgálatában álljanak? Az ember és gép együttműködése szerinte csak akkor lehet sikeres, ha közösségi, demokratikus döntések formálják a fejlődés irányát, nem pedig néhány technológiai vezető ambíciói.
Vallás, technológia és a halhatatlanság mítosza
A Galileo Commission legutóbbi jelentése szerint a transzhumanizmus sok tekintetben új vallásként működik: ígéretei – örök élet, szenvedés nélküli lét, isteni hatalom az ember kezében – ugyanazokra a mély emberi vágyakra építenek, mint a hagyományos hitrendszerek. A különbség csak annyi, hogy itt a technológia veszi át az isteni szerepet.
A kritikusok szerint ez a szemlélet a lét értelmét sodorja veszélybe. Ha minden szenvedést, hiányt és halált megszüntetünk, vajon marad-e bármi, ami értelmet ad az életnek? Vagy épp ezzel veszítjük el azt, amitől embernek érezzük magunkat?
A jövő dilemmája
A vita végén egyetlen kérdés maradt nyitva: vajon képesek leszünk-e úgy fejlődni technológiailag, hogy közben emberek is maradjunk? Az optimisták szerint a technológia az ember természetes meghosszabbítása, míg a pesszimisták attól tartanak, hogy a mesterséges intelligencia és a testmódosítás új kasztrendszert hoz létre – az „örök” elit és a „halandó” többség között.
Ahogy Goldstein fogalmazott: „Már most döntünk arról, milyen jövőbe lépünk. Nem kell elkerülhetetlennek tekinteni a gépi világot – megtervezhetjük a saját emberi jövőnket is.”
Hallgasd meg Zoltan Istvant a BitcoinBázis podcastjében, ahol a transzhumanizmusról, halhatatlanságról és a technológia emberi határairól beszélgettek: