Az Egyesült Államok gazdasága az elmúlt hetvenöt évben gyökeresen átalakult. A legfrissebb adatok és az alábbi ábra szerint a foglalkoztatottság szerkezete radikálisan eltolódott: a valaha domináns gyártó- és ipari szektor háttérbe szorult, miközben a szolgáltatási ágazatok, különösen az oktatás, az egészségügy és az üzleti szolgáltatások vették át a vezető szerepet.
A számok mögött azonban nemcsak gazdasági, hanem társadalmi változások is húzódnak meg – olyan folyamatok, amelyek hosszú távon meghatározzák Amerika termelékenységét, jólétét és társadalmi stabilitását.
A gyártás összeomlása: Amerika már nem épít, csak fogyaszt
Az 1950-es években az amerikai munkavállalók több mint 30%-a a gyártóiparban dolgozott. Ez volt az ország gazdasági aranykora, amikor az ipari termelés világszinten is domináns szerepet játszott. Mára azonban ez az arány 8%-ra zsugorodott.
Ez nem pusztán statisztikai adat – hanem a termelés és az önellátás hanyatlásának jele. Az ipar helyét a pénzügyi szolgáltatások, az állami szektor és az oktatás-egészségügy vette át. Az Egyesült Államok ma már inkább fogyasztó gazdaság, amely olcsó importtermékekre és növekvő adósságra épül, nem pedig hazai termelésre és exportteljesítményre.
A gyártás háttérbe szorulása nemcsak gazdasági, hanem társadalmi következményekkel is járt: egész közösségek tűntek el a rozsdaövezet városaiban, ahol egykor a gyárak adták a megélhetést.
Ez is érdekelhet: Újra hódít a régi eszme – miért vonzó Amerikában a szocializmus?
Az oktatás és egészségügy térnyerése: növekedés, ami nem mindig fejlődés
1950-ben az oktatás és egészségügy a teljes foglalkoztatottság mindössze 4,8%-át adta. Ma ez az arány meghaladja a 17%-ot, ami több mint 27 millió munkahelyet jelent. Első pillantásra ez pozitívnak tűnhet – hiszen egy képzettebb, egészségesebb társadalmat feltételez.
A valóság azonban árnyaltabb. A szektor jelentős részét ma már nem orvosok és tanárok, hanem adminisztratív dolgozók alkotják. Az oktatás minősége és az egészségügyi mutatók ennek ellenére nem javult arányosan. Az amerikai lakosság túlfogyasztás, elhízás és gyógyszerfüggőség problémáival küzd, miközben az oktatási rendszer egyre nagyobb adósságot termel, de egyre kevesebb valódi tudást ad át.
Az állami szektor és a szolgáltatások: a rejtett túlfoglalkoztatás kora
A kormányzati foglalkoztatottság aránya viszonylag stabil maradt az elmúlt évtizedekben, de a számok mögött óriási növekedés rejtőzik. Ma több mint 23 millió ember dolgozik közvetlenül vagy közvetve az állam szolgálatában – ez a teljes munkaerő 15%-a.
Ezzel párhuzamosan az üzleti és szakmai szolgáltatások is robbanásszerűen nőttek, ma már a munkaerő 14%-át foglalkoztatják. Ezek a szektorok azonban egyre inkább a digitalizáció és az automatizálás célkeresztjébe kerülnek: az AI, köztük a ChatGPT-hez hasonló technológiák, milliós nagyságrendű munkahelyet tehetnek feleslegessé a következő években.
A modern gazdaság paradoxona
Az amerikai gazdaság mára egy olyan paradoxonba zárkózott, ahol a szolgáltatások aránya nő, miközben a termelékenység és az önfenntartó képesség csökken. A statisztikailag alacsony munkanélküliségi ráta mögött egyre több részmunkaidős, alulfizetett vagy kiszolgáltatott munkavállaló áll.
A számok szerint 164 millió amerikai dolgozik, de ebből 34 millió részmunkaidős. Miközben az ország hivatalosan 4,6%-os munkanélküliséget jelent, a valós arány – a gazdaságban nem aktív, de munkaképes lakosságot is beleszámítva – akár 20% fölé is tehető. A „foglalkoztatottság” tehát már rég nem jelent produktivitást – és ez az, ami Amerika valódi gyengeségét mutatja.
