A világ egyik legismertebb őskori emlékműve, a Stonehenge, újabb meglepő titkot fedett fel. A kutatók egy különleges geokémiai vizsgálat segítségével megállapították, hogy az úgynevezett Oltárkő nem onnan származik, ahonnan évtizedeken át gondolták. A felfedezés alapjaiban kérdőjelezi meg a korábbi elméleteket, és új megvilágításba helyezi a neolitikus Britannia társadalmi és kereskedelmi hálózatait.
Egy ikonikus kő új eredettörténete
A Stonehenge délnyugat-angliai, Wiltshire megyében található kőkörének mintegy 80 megmaradt köve közül az Oltárkő különleges helyet foglal el. A hat tonnás, zöldes árnyalatú homokkőtömb részben két ledőlt kő alatt fekszik, és a legnagyobb nem sarsen típusú kő a helyszínen.
Korábban a tudományos konszenzus szerint az Oltárkő a délkelet-walesi Brecon Beacons térségéből származott. Egy friss, a Nature folyóiratban publikált kutatás azonban ezt az elképzelést megcáfolta. A vizsgálatot a Curtin University kutatói vezették, nemzetközi együttműködésben.
A kő kémiai ujjlenyomata
A kutatók a kő apró ásványi szemcséinek korát és kémiai összetételét elemezték. Az eredmények alapján az ásványok többsége 1–2 milliárd éves, míg más összetevők mintegy 450 millió évesek. Ez az egyedi kombináció olyan „kémiai ujjlenyomatot” adott, amely nem egyezik a walesi alapkőzettel.
A minta viszont szoros egyezést mutatott az északkelet-skóciai Orcadian-medence kőzeteivel. Ez azt jelenti, hogy az Oltárkő mintegy 750 kilométerre, nagyjából 466 mérföldre fekvő területről érkezhetett Stonehenge helyszínére.
Ez a távolság a neolitikum idején, i. e. 2600 körül, szinte felfoghatatlan logisztikai kihívást jelentett.
Kapcsolódó tartalom: Kiderült, hogy hogyan szállították a Stonehenge oltárkövét 5000 évvel ezelőtt
Új kép a neolitikus Britanniáról
A felfedezés nem csupán geológiai érdekesség. Ha az Oltárkő valóban Skóciából származik, az komoly társadalmi szervezettséget és fejlett szállítási módszereket feltételez. A kutatók szerint a többtonnás tömb szárazföldi mozgatása rendkívül nehéz lett volna, így valószínűbb egy tengeri útvonal alkalmazása a brit partok mentén.
Ez a forgatókönyv arra utal, hogy a neolitikus közösségek nem elszigetelt falvak laza hálózatát alkották, hanem hosszú távú kapcsolatokkal rendelkező, koordinált társadalmak voltak. A kő származási helyének módosítása így a Stonehenge spirituális és kulturális jelentőségét is új fénybe helyezi: az emlékmű nemcsak helyi, hanem szinte „brit szigeteket átfogó” projekt lehetett.
A mostani eredmények egyúttal új kutatási irányt is kijelölnek. A tudósok célja immár nem csupán az, hogy megerősítsék a skóciai eredetet, hanem hogy pontosan meghatározzák a kitermelés konkrét helyszínét. Minden új adat közelebb visz annak megértéséhez, hogyan jöhetett létre az egyik legrejtélyesebb és legikonikusabb őskori építmény Európában.
