Az amerikai egyetemek pompás épületei és zöldellő campusai mögött évszázados titkok lapulnak. Sokáig csak suttogások, pletykák és bizarr történetek őrizték néhány beavatott társaság létezését – mára azonban egyre többet tudunk ezekről a zárt körű testületekről, melyek nemcsak a hallgatói életet, de olykor a politikai és gazdasági döntéshozatalt is befolyásolták. Kik ezek a titkos társaságok? Milyen cél vezérli őket, és hogyan formálták az Egyesült Államok történelmét?
A „secret society” kifejezés talán túlzónak tűnik egy diákkörre, de néhány ilyen szervezet valóban évszázadokra nyúlik vissza, rituálékkal, saját épületekkel, hierarchiával és belső szabályzattal. Helyük az elitképzés szövetébe szövődött: több közülük a társadalmi ranglétrán való előrejutás kulcsát jelentette, és nem egy egykori tagjuk jutott el a Fehér Házig vagy a Fortune 500-as cégek élére.
Árnyékban működő elit klubok
A legismertebb ezek közül kétségtelenül a Yale Egyetemen működő Skull and Bones, melynek tagja volt többek között George H. W. Bush és fia, George W. Bush is. A társaság épülete, a „The Tomb” (A sír) névre hallgat, ahová kívülálló nem teheti be a lábát. A belépési ceremóniák, a tagok esküje és a szigorú titoktartás komoly spekulációkat gerjesztettek a hatásukról – és hatalmukról.
Szintén figyelemre méltó a Harvard egyetemen működő Porcellian Club, melyet 1791-ben alapítottak. Itt nemcsak titoktartás, de rendkívül szigorú tagsági feltételek is működtek. A klub székhelye kizárólag tagok számára nyitott, és a belépés olyan társadalmi státuszt jelentett, amely egy életre meghatározta a pályafutást.
A Princetonon működő Ivy Club és a Cornell Egyetemen megtalálható Sphinx Head Society szintén régóta jelen vannak. Némelyikük inkább közösségi vagy jótékonysági tevékenységeket folytat, mások viszont kifejezetten a hatalmi pozíciókhoz való hozzáférést célozzák meg. Egyes titkos társaságok külön női ágakat hoztak létre – például a Yale-en működő Scroll and Key később nyitott lett női tagok számára is.
A Dartmouth College Green Key Society-je az egyetemi élet aktív részvételét tűzte ki céljául, míg a University of Virginia Jefferson Literary and Debating Society-je, amelynek több neves politikus is tagja volt, a retorikai képzést és a társadalmi vitakultúrát hangsúlyozta. A Columbia Egyetemen működő Philolexian Society 1802-ben alakult, és a szellemi és retorikai versenyekre fókuszált. A Pennsylvaniai Egyetem Philomathean Society-je 1813 óta működik, és különleges engedéllyel tart fenn egy saját szobát a könyvtárban.
A Rutgers Egyetemen működő Cap and Skull Society szintén zárt tagfelvételi rendszerrel működik, és a kiválóságot jutalmazza. A University of North Carolina titokzatos Order of the Gimghoul nevű társasága misztikus legendákra épít, különös kastélyban találkoznak, és a campus egyik legnagyobb rejtélyének számítanak. A UCLA-n működő Sycamore Society az egyetemi adminisztrációval is szoros kapcsolatot ápol, és tagjai gyakran az egyetemi vezetés legbefolyásosabb hallgatói közül kerülnek ki.
A University of Miami Iron Arrow társasága 1926-ban alakult, és ez az egyetem legnagyobb megtiszteltetésnek számító elismerése. A társaság a Seminole Törzs hagyományaira épül, ami miatt korábban kulturális kisajátítással vádolták, de az elmúlt években valódi partnerségeket kezdett kiépíteni az őslakos közösségekkel. Nyilvános ceremóniáikon a tagok hagyományos seminole ruházatot viselnek, ezek az események az egyetemi élet jelentős részei. Az Iron Arrow kiemelkedő hallgatókat, oktatókat és öregdiákokat ismer el, és tagjai között voltak egyetemi elnökök, vezető tudósok. Újabban ösztöndíj- és mentorprogramokat is működtetnek, és a társaság az egyetemi kultúra inkluzívabb irányba való elmozdításán is dolgozik.
A Stanford Egyetemen működő The Dish Society egy modern, kevésbé formális titkos társaság, amely az innovációra és a társadalmi felelősségvállalásra helyezi a hangsúlyt. Tagjai gyakran technológiai startupok alapítói, és aktívan részt vesznek társadalmi projektekben is.
A Society of the Cincinnati – Princeton University gyökerei az amerikai függetlenségi háborúig nyúlnak vissza. A princetoni ágat az 1800-as évek elején alapították. Patrióta szellemiséget és közszolgálatot hirdet. 2024-es beszámolók szerint előadásokat, történelmi kutatásokat és ösztöndíjakat finanszíroznak, különösen a közszféra iránt érdeklődőknek.
A Brown Egyetem egyik legismertebb titkos társasága az Ivy Leaf Society, amely az egyetemi közösségi élet erősítését és a vezetői készségek fejlesztését tűzte ki célul. A társaság híres szigorú kiválasztási folyamatáról és arról, hogy tagjai gyakran a diákképviselet és az alumni kapcsolatok kulcsszereplőivé válnak.
Egyes történetek szerint bizonyos társaságokban saját temetési rítusokat is gyakoroltak, vagy külön titkos nyelvezetet használtak. A szimbólumok, egyenruhák és rituálék már-már szektaszerű atmoszférát teremtenek, és ezek a csoportok gyakran zárt közösséget alkotnak a campuson belül.
A hatalom előszobája
Miért fontosak ezek a társaságok a mai napig? Egyrészt az amerikai elitképzés sajátos aspektusát képviselik: egyfajta „hátulról nyitott ajtót” a befolyáshoz. Egyes becslések szerint a múlt század elején a Wall Street vezetőinek jelentős része tagja volt valamelyik titkos egyetemi szervezetnek. Másrészt a szoros, életre szóló kapcsolatrendszer, amit egy ilyen klub biztosít, felbecsülhetetlen értéket jelent – és nem mindenki férhet hozzá.
Napjainkban a titkos társaságok körül ugyan csökkent a misztikum, de befolyásuk nem tűnt el. A modern világ transzparenciája és az egyenlőség iránti elvárás miatt sokuk igyekezett demokratikusabbnak tűnni – több női és színes bőrű taggal, átláthatóbb működéssel. Ám a háttérben továbbra is elit hálózatként működnek.
Kritikusai szerint ezek a társaságok csak erősítik az elitizmust, újratermelik a hatalmi hierarchiát, és kizárják a „külsősöket” a fontos döntések előkészítéséből. Mások szerint viszont inkább hagyományőrző, közösségformáló szerepük van, és korántsem olyan „világuralomra törő” szervezetek, mint amilyennek sokan beállítják őket.
Az biztos, hogy ezek az egyetemi titkos társaságok nem csupán történelmi kuriózumok, hanem eleven részei az amerikai felsőoktatás és elitképzés ökoszisztémájának. Működésük ugyan kevésbé látványos, mint egykor, de hatásuk továbbra is érzékelhető – akár egy amerikai elnök múltjában, akár egy szenátor támogatói hálójában. Ahogy egykori tagok fogalmaztak: „Nem az számít, mit tanultál az egyetemen – hanem hogy kivel jártál oda.”
Hungarian