A görögországi Petralona-barlang mélyén több mint fél évszázada talált emberi koponya máig nem hagyja nyugodni a tudósokat. A friss kormeghatározás szerint a lelet akár 300 000 éves is lehet, és olyan korszakból származik, amikor Európában több emberelőd is egyszerre élhetett.
Egy különös felfedezés története
A Petralona-barlangot 1959-ben fedezték fel Chalkidiki félszigetén, és egy évvel később a kutatók rábukkantak egy különös, szinte ép emberi koponyára. A „Petralona-koponya” néven ismertté vált leletet a barlang falába ragasztotta a mészkőlerakódás, így a természet gyakorlatilag konzerválta az utókornak.
Az elmúlt évtizedekben a tudósok igyekeztek meghatározni, pontosan mikor élhetett az egykori ember, és hová tartozhatott az evolúciós családfán. A becslések elképesztően széles skálán mozogtak. Volt, aki 170 000 évre, más 700 000 évre datálta. Ugyanígy a besorolás is vitatott volt. Egyesek a Homo erectus, mások a Homo heidelbergensis vagy a neandervölgyi ember egyik korai formáját látták benne.
Új kormeghatározás: 286 000 év, plusz-mínusz néhány ezer
A legújabb elemzésekben a kutatók a koponyát körülvevő kalcitkérget vizsgálták urán–tórium (U-Th) módszerrel, amely nagy pontosságú korbecslést tesz lehetővé. Az eredmények szerint a koponya legalább 286 000 éves, és akár a középső pleisztocén korszak (körülbelül 730 000 és 130 000 évvel ezelőttre tehető) végéről is származhat.
Ez a korösszehasonlítás teljesen új megvilágításba helyezi a leletet: a Petralona-koponya így időben nagyjából egybeesik a neandervölgyiek korai megjelenésével, de anatómiailag mégsem illik bele egyik ismert emberelőd típusába sem.
Az emberi evolúció új mozaikdarabja
A koponya robusztus formái, primitív vonásai és egyedi arckialakítása arra utalnak, hogy tulajdonosa egy eddig ismeretlen, átmeneti emberi fajhoz tartozhatott. A kutatók szerint ez a lelet bizonyítja, hogy az emberi fejlődés nem egyetlen, lineáris vonal mentén haladt, hanem inkább egy összetett, egymással párhuzamosan élő populációk hálózataként.
Néhány szakember a Petralona-leletet az afrikai Kabwe-koponyával hozza kapcsolatba, amelyet a Homo heidelbergensis-hez sorolnak. Ez a párhuzam arra utal, hogy a korai emberek mozgása és génáramlása már a kontinensek között is zajlott – vagyis az emberiség története sokkal összetettebb, mint korábban hittük.
Tudományos vita és bizonytalanság
Bár az új eredmények meggyőzőek, a Petralona-koponya körül még mindig sok a kérdőjel. A pontos kor, a morfológiai eltérések és a lelet környezeti kontextusának hiánya miatt a tudósok nem tudtak végleges besorolást adni neki.
A lelet első kutatója, Aris Poulianos még a 20. század közepén azt állította, hogy a koponya akár 700 000 éves is lehet, és egy teljesen új emberfaj, az Archanthropus europaeus petraloniensis maradványait látjuk. Bár ez a nézet ma már kevés támogatót talál, a tudományos vita ezzel még nem ért véget.
Egy darabka múlt, ami újraírhatja a történelmet
A Petralona-koponya ma is arra emlékeztet minket, hogy az emberi múlt tele van talánnyal. Minden új kormeghatározás, minden apró részlet közelebb visz ahhoz, hogy megértsük, hogyan vált az ember azzá, aki ma.
Lehet, hogy a Petralona-barlang mélyéről előkerült arc nemcsak egy régi ősemberé, hanem egy új, eddig ismeretlen fejezeté az emberi történetnek.
