Kína nemcsak arról híres, hogy hatalmas katonai költségvetést tart fenn, hanem arról is, hogy az elmúlt években agresszíven fejlesztette immár valós technológiává váló autonóm harci rendszereit. 2025. december 11-én a kínai állami médiában és a közösségi platformokon egyaránt egy figyelemre méltó eseményt jelentettek be: az ország első „drón-anyahajója”, a Jiutian nevű óriási, pilóta nélküli repülő eszköz sikeresen végrehajtotta első felszállását. A projekt mögött a kínai katonai repülőgép-ipari óriás, az Aviation Industry Corporation of China (AVIC) áll egy olyan rendszerrel, amely stratégiai szinten jelenthet fordulatot a harcászati gondolkodásban.
Elképesztő méretek a levegőben
A Jiutian – nevét kínaiul „Kilenc égnek” is fordítják, ami a hagyományos mitológiában a legmagasabb égboltot jelenti – a maga nemében úttörő. A gép 16,35 méter hosszú és 25 méter fesztávolsággal rendelkezik, maximális felszállótömege közel 16 tonna, és képes akár hat tonna hasznos terhet is magával vinni, beleértve kisebb drónokat, precíziós fegyvereket vagy más moduláris küldetés-felszereléseket.
Ezt a hatalmas pilóta nélküli repülőeszközt gyakran hasonlítják egy légi „repülőgép-hordozóhoz”, nem csupán azért, mert hordozhat más kisebb egységeket, hanem azért is, mert képes közvetlenül a repülés közben több tucat, akár száz kis drónt is kiengedni, amelyek különböző feladatokra specializáltan működhetnek. Ez a tömeges egyidejű drón-alkalmazás modern, hálózatba kapcsolt konfliktusokban különösen hatékony lehet, mert képes túltölteni vagy megkerülni a hagyományos légvédelmi rendszereket.
A Jiutian működési magassága akár 15 000 méter is lehet, hatótávolsága elérheti a 7 000 kilométert, és képes akár 12 órán át is a levegőben maradni. Ez lehetővé teszi, hogy kényelmesen működjön olyan területek felett, ahol a hagyományos légvédelmek nem érnek el, és ahol jelentős stratégiai előnyt ad egy ilyen autonóm platform.
Az állam megint terel
A kínai állami források ugyan hangsúlyozták, hogy a Jiutian polgári alkalmazásokra is alkalmas lehet, például nehezen elérhető régiókba történő sürgős szállításra, katasztrófa-elhárításra vagy nagy területek felmérésére, a valóságban a rendszer kialakítása egyértelműen katonai célokra is irányul. A moduláris szerkezet lehetővé teszi gyors konfigurálást támadó drón-hordozóként, elektronikai hadviselés eszközeként vagy felderítő létesítményként, attól függően, milyen modulokat helyeznek rá.
Különösen figyelemre méltó a Jiutian képessége arra, hogy számottevő számú kis, úgynevezett „kamikaze” drónt indítson el egyszerre. Ezek olyan robotrepülők, amelyek egy adott pont körül keringenek, majd megtámadják a kiválasztott célpontot, amikor a helyzet alkalmas – gyakorlatilag öngyilkos támadóeszközként funkcionálva. Az ilyen típusú támadások az utóbbi években egyre inkább hangsúlyosak lettek, és a katonai elemzők szerint a jövő háborúiban kulcsszerepet játszhatnak.
A világ legnagyobb UAV-osztályába tartozó Jiutian első repülése így nem csupán egy technológiai mérföldkő Kínának, hanem egy stratégiai figyelmeztetés is. Elemzők szerint az eszköz megjelenése egy új fejezetet nyit meg az autonóm hadviselésben, különösen a csendes-óceáni térségben, ahol Kína a hadseregre és a modern légi- és tengeri erőkre egyaránt nagy hangsúlyt fektet. A légifelügyelet, a tengerészeti védelem és a rakétaelhárítás számára egyaránt kihívást jelenthet egy ilyen komplex, nagy hatótávolságú, autonóm platform, amely képes koordináltan több száz drónt indítani egyetlen küldetés keretében.
Megoszló vélemények
Ugyanakkor a Jiutian kapcsán nem minden vélemény egyértelműen elismerő. Vannak olyan nemzetközi védelmi szakértők és külpolitikai kommentátorok, akik szerint a nagyméretű, kevésbé észrevehető légi csapatok a modern hadszíntéren sebezhetőek lehetnek, különösen erős légvédelmi vagy elektronikai hadviselést alkalmazó ellenfelekkel szemben. Mások azon vitatkoznak, hogy mennyire hatékonyak a valós konfliktusokban, ahol az autonóm rendszerek közti kommunikáció és irányítás akár gátló tényezővé is válhat.
Amikor Kína bejelentette a Jiutian első repülését, az a nemzetközi hírszerzés, a katonai elemzők és a védelmi közösség figyelmét egyszerre keltette fel. A drón-technológia világszerte egyre inkább előtérbe kerülnek. Az, hogy melyik fél képes a legjobban integrálni ezeket az eszközöket a jelenlegi légvédelmi és haditechnikai rendszerekkel, nem csupán a katonai egyensúlyt döntheti el, hanem geopolitikai hatásokkal is járhat a következő évtizedben.
