Egy kísérleti klímavédelmi projekt keretében kutatók több tízezer liter lúgos vegyszert juttattak az Atlanti-óceánba az Egyesült Államok keleti partjainál. A kutatás célja az volt, hogy teszteljék, képes-e az úgynevezett óceáni lúgosságnövelés több szén-dioxidot kivonni a légkörből. A módszer azonban komoly vitákat váltott ki, mivel sok szakértő szerint még túl keveset tudunk a tengeri ökoszisztémára gyakorolt hosszú távú hatásairól.
A kísérlet a Massachusetts partjaitól mintegy 80 kilométerre, a Maine-öbölben zajlott, és a LOC-NESS nevű kutatási projekt része volt. A munkát az amerikai Woods Hole Oceanográfiai Intézet tudósai vezették.
Egy különleges klímakísérlet a nyílt tengeren
A kutatás során a tudósok összesen mintegy 65 000 liter nátrium-hidroxidot juttattak a tengervízbe. Ez egy erősen lúgos vegyület, amelyet a tengervíz pH-értékének növelésére használtak.
A módszer alapja az úgynevezett Ocean Alkalinity Enhancement, vagyis az óceán lúgosságának növelése. Az elképzelés szerint ha a tengervíz pH-értéke kissé lúgosabbá válik, az segíthet több szén-dioxidot kivonni a légkörből. A folyamat során a szén-dioxid a vízben oldott bikarbonát formájában kötődik meg, amely stabil és ártalmatlan vegyület.
A négy napig tartó kísérlet során a kutatók piros festékkel jelölték meg a vegyszert, hogy pontosan követni tudják a vízben történő terjedését és a kémiai változásokat.
Kapcsolódó tartalom: Európa gyorsabban alkalmazkodik a hőhullámokhoz, mint ahogy a klímaváltozás fokozódik
Mit mutattak az első eredmények?
A kutatók szerint a kísérlet során sikerült mérhetően növelni a víz lúgosságát. A pH-érték körülbelül 7,95-ről 8,3-ra emelkedett, ami nagyjából megfelel az iparosodás előtti óceáni állapotnak.
A mérések szerint a beavatkozás hatására körülbelül tíz tonna szén-dioxid került a vízbe oldott formában. A kutatók becslése szerint egy év alatt akár ötven tonna szén-dioxid is megkötődhet ezen a módon.
Ez azonban globális szinten viszonylag kis mennyiségnek számít: nagyjából öt ember éves szén-dioxid-kibocsátásának felel meg.
Környezeti aggályok és kritika
Bár a kutatócsoport szerint a vizsgálatok során nem tapasztaltak jelentős negatív hatást a planktonokra, halakra vagy a homárok lárváira, sok szakértő továbbra is óvatosságra int.
A kritikusok szerint az ilyen geoengineering megoldások komoly kockázatokat rejthetnek, különösen akkor, ha nagy léptékben alkalmaznák őket. Egyes becslések szerint globális szinten akár milliárd tonna vegyszerre lenne szükség évente ahhoz, hogy a módszer érdemben csökkentse a légköri szén-dioxid mennyiségét.
A Marine Conservation Society szakértője, Gareth Cunningham szerint az ilyen technológiák erőforrás-igényesek, és még mindig kevéssé ismert, milyen hatással lehetnek a tengeri élővilágra.
A szakértők attól tartanak, hogy a túlzott lúgosság károsíthatja a tengeri növényeket és az érzékeny ökoszisztémákat.
A geoengineering körüli egyre erősödő vita
Az óceán kémiai módosítása csak egy a számos geoengineering-ötlet közül, amelyeket a klímaváltozás elleni küzdelemben vizsgálnak. Más elképzelések közé tartozik például a felhők mesterséges befolyásolása vagy a napfény visszaverésére szolgáló aeroszolok alkalmazása.
Ezek a módszerek azonban komoly etikai és környezeti kérdéseket vetnek fel. Egyes politikusok és szervezetek már jogi korlátozásokat is javasoltak a geoengineering projektekre, attól tartva, hogy az ilyen kísérletek kiszámíthatatlan következményekkel járhatnak.
A kutatók szerint ugyanakkor fontos megérteni, hogy ezek a vizsgálatok elsősorban tudományos célokat szolgálnak: annak felmérését, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a klímaváltozás hatásainak mérséklésére.