A karbonlábnyom és a karbontárca a jövőben döntő szerepet tölthet majd be a világ lakosságának mindennapi életében és ezáltal átformálhatja bevett szokásainkat is. Azokat a viselkedési normákat, amelyek maguktól értetődőek számunkra, azonban a bolygó védelmét cseppet sem szolgálják. A környezetvédelem egyre nagyobb figyelmet kap az utóbbi időben, hiszen energiatartalékaink végesek és a természet szennyezettsége sem fest éppen idilli jövőképet elénk.
No de mi is az a karbonlábnyom? Az Eurostat szerint a termékek végső felhasználása által keletkezett szén-dioxidot jelenti. Mint tudjuk, a szén-dioxid a legjelentősebb üvegházhatású gáz, így rendkívül fontos, hogy nyomon kövessük a kibocsátását. Környezetünk megóvása mindannyiunkat érint, ezért kivétel nélkül ki kell vennünk belőle a részünket és megtalálni az életvitelünkhöz leginkább illő megoldásokat.
Rengeteg módszer és eszköz áll a rendelkezésére annak, aki környezettudatosabban szeretne élni és csökkenteni a karbonlábnyomát. Azonban egyes kezdeményezések meglehetősen bicskanyitogatóak és megkérdőjelezhetőek. Elsődleges szempontként értelemszerűen a környezetvédelmet tartják, arról viszont megfeledkeznek, hogy néhány ötlet teljességgel tarthatatlan és valójában megkeseríti az emberek életét.
A karbonlábnyom csökkentését szeretné elérni Barbara Baarsma is, a holland Rabo Carbon Bank vezérigazgatója. Nemrégiben egy minden lakos számára egyéni karbon tárca (Personal Carbon Wallet) bevezetését indítványozta Hollandiában.
„Minden háztartásnak vagy minden állampolgárnak Hollandia területén biztosítani kellene bizonyos mennyiségű karbonkibocsátásra vonatkozó jogot és rendelkezést. Ezáltal biztosra tudnánk menni, hogy senki sem lépi túl az éves kibocsátási limitet. A kibocsátásra vonatkozó jogokat a személyre szabott karbon tárca tartalmazza majd. Példának okáért, ha repülővel szeretnék utazni, akkor vásárolhatok karbonkibocsátásra feljogosító jogokat egy olyan személytől, aki nem engedheti meg magának a repülőutat. Így hát a kevésbé jómódúak is pénzhez juthatnak”, nyilatkozta Baarsma.
Az elképzelés több sebből vérzik és egyenesen abszurd, hogy a szegényebb embereken keresztül próbálná meg visszaszorítani a környezetszennyezést. Az adókivetéssel újfent csak az államkasszát töltenék meg, mialatt az elitosztály az alsóbb rétegek kiszipolyozásával ugyanúgy folytatná extravagáns és pusztító életstílusát.
Sokkal nagyobb a probléma, mint gondolnánk – a karbonlábnyom összetettsége
A karbonlábnyom nem csupán az utazás által termelődő káros anyagok, a felhasznált elektromosság és üzemanyag, illetve a kibocsátott gázok összessége. Ennél sokkal árnyaltabb és bonyolultabb a dolog. Számos olyan tevékenységet végzünk napi szinten, amelyről még csak meg sem fordulna a fejünkben, hogy hozzájárul a karbonkibocsátáshoz.
Az elmúlt években számos alkalommal támadták a kriptovaluta bányászatot is a működéséhez szükséges energiaigény miatt. Míg a kriptoszektor szüntelenül fejleszt és új berendezéseket alkalmaz a karbonlábnyom mérséklése érdekében, addig a világ vezetői bugyutábbnál bugyutább terveket szőnek az ágazat ellehetetlenítésére.
A Doc Ono vállalat létrehozott egy Doconomy névre keresztelt „bankkártyát”, amely karbonkibocsátási limittel rendelkezik a vásárlásokra vonatkozóan. A Világgazdasági Fórum (WEF – World Economic Forum) is támogatja a svéd fintech cég törekvéseit.
„A Doconomy egy olyan újfajta bankkártyát dobott piacra, amely nyomon követi használója karbonlábnyomát. Ily módon, ha elérte a megszabott korlát felső határát, egyszerűen nem engedélyezi a további tranzakciók lebonyolítását”, olvasható a WEF beszámolójában.
2019-ben a Mastercard, 2021-ben pedig a Barclays is csatlakozott a Doconomy projektjéhez s időközben az ENSZ is áldását adta a koncepcióra. Ezenfelül a Mastercard létesített egy Carbon Calculator nevezetű eszközt, amit a bankok rendelkezésére bocsátott világszerte. A szolgáltatás applikáció formájában is elérhető lesz, így bárki lecsekkolhatja majd, hogy mi az, amit még megvásárolhat és miről kell majd lemondania.
Tehát ez is egy újabb stratégia arra, hogy a gyárak és cégek helyett a lakosság feleljen a karbonkibocsátás mértékéért. Az államigazgatások arra akarják ösztönözni az embereket, hogy redukálják karbonlábnyomukat a környezetre alacsonyabb hatást gyakorló termékek vételezésével. Ergo arra megy ki a játék, hogy megszabják miből mennyit és hogyan vegyen magához a társadalom. Az, hogy ezen tervük mennyire válik majd be, egyelőre vitatott. Annyi viszont bizonyos, hogy nem engedhetjük, hogy ennyire kihasználjanak bennünket önös céljaik elérése érdekében.
