Ahogy 2025 elkezdődik, érdemes visszatekintenünk a 2024-es év végén lezajlott eseményekre Grúzia és Moldova politikai színterén. Két kulcsfontosságú választás zajlott le, amelyek nemcsak ezen országok jövőjét határozzák meg, hanem fontos töréspontokat is jeleznek az orosz befolyásolási stratégiákban. Vlagyimir Putyin és a Kreml számára mindkét ország prioritást jelentett, mivel mindketten „veszélyeztetett partnereknek” számítanak a NATO értékelése szerint. Nem volt tehát meglepő, hogy a választásokat az orosz beavatkozással kapcsolatos vádak árnyékolták be.
A Grúz Álom diadala és árnyoldalai
Grúzia esetében az Oroszországhoz köthető Grúz Álom nevű politikai párt megszerezte a parlamenti többséget, annak ellenére, hogy az ellenzék erőteljes törekvéseket tett a hatalom megszerzésére. A választásokat szabálytalanságok tarkították: szavazatvásárlás, kettős szavazás, sőt a szavazók megfélemlítése is dokumentált. Az EBESZ és az Európai Parlament is kritikus hangot ütött meg, ám az eredményt formálisan nem kérdezhették meg.
Több forrás szerint Oroszország részvételének jelei mutatkoztak a választások során. Salome Zourabichvili grúz elnök például az orosz FSZB módszereit vélte felismerni a kampányok hátterében. A propagandaanyagok és manipulációs technikák a nyugati orientáció veszélyeit hangsúlyozták, előre jelezve, hogy Grúzia is az ukrajnai háború áldozatává válhat, ha az ellenzék kerülne hatalomra.
Oroszország öröme a Grúz Álom október 26-i győzelmét követően nyilvánvalóvá vált, amikor az orosz állami RT televízió vezetője, Margarita Simonyan diadalmasan kijelentette: „a grúzok győztek.” Habár a Grúz Álom 2012 óta volt hatalmon, kevesen számítottak erre az eredményre. A párt ellen egész 2024-ben jelentős tiltakozások zajlottak, és a választások napján a magas részvétel is azt jelezte, hogy sokan változást reméltek. Ennek ellenére a grúz demokrácia megmentéséről szóló egzisztenciális érvek nem tudtak elég támogatást szerezni, szemben a Grúz Álom állításaival, amelyek szerint az ellenzék hatalomra kerülése háborúba sodorhatja az országot Oroszországgal.
Maga a választás szabálytalanságokkal és külföldi beavatkozással kapcsolatos vádakkal volt terhes. Az EBESZ élesen bírálta a folyamatot, rámutatva a megfélemlítésre, kényszerítésre és a választókra nehezedő nyomásra. Egyéb szabálytalanságok között említették a szavazatvásárlást, valamint az olyan eseteket, amikor egy személy többször is szavazott. Az Európai Parlament egyik tagja még videóra is vette a szavazók megfélemlítését és a szavazólapok kitömését. Ezen kívül problémát jelentett a kettős szavazás is, amelyet valószínűleg csak a választási tisztviselők közreműködése tehetett lehetővé.
Moldova: vereség az orosz taktikáknak
Moldovában ezzel szemben az EU-párti Maia Sandu sikerét hozták az urnák. Habár az Oroszországhoz igazodó ellenzék Moldovában is alkalmazta a Kreml által jól ismert módszereket – szavazók szállítása, dezinformációs kampányok és kibertámadások –, ezek hatékonysága jelentősen elmaradt a Grúziában tapasztalt eredményektől. A szavazók szervezett szállítása különösen szembetűnő volt: buszokkal és más járművekkel szállítottak választókat a Kreml által támogatott jelöltre való voksolás érdekében, főként a vidéki és határmenti területeken. Ezzel igyekeztek növelni az oroszbarát támogatottságot olyan körzetekben, ahol a részvétel egyébként alacsony lett volna.
A dezinformációs kampányok az EU-csatlakozás ellen irányultak, azzal riogatva a moldovai lakosságot, hogy az integráció gazdasági nehézségeket, kulturális identitásvesztést és szuverenitáscsökkenést eredményezne. Ezek a narratívák különösen az oroszajkú kisebbség körében voltak hatásosak, ahol a Kreml narratívái hagyományosan erősebbek.
Kibertámadások is sújtották az országot: a moldovai kormányzati szervek választási infrastruktúráját célozták meg orosz támogatású hackerek, hogy akadályozzák a folyamatot és destabilizálják a helyzetet. Emellett több dezinformációs weboldal és közösségi médiafiók célzott lejáratókampányokat indított az EU-párti Maia Sandu ellen, de ezek hatása korlátozott maradt.
Az ilyen taktikák egyértelműen a Kreml hosszú távú stratégiájának részei, amelyek célja az oroszbarát erők erősítése és az európai integrációs folyamatok akadályozása. Ám ezek kevésbé bizonyultak hatékonynak, mint Grúzia esetében. A moldovai diaszpóra elleni bombafenyegetések és megfélemlítések ellenére Sandu győzelme rávilágított arra, hogy a Kreml stratégiája nem mindig sikeres.
Az orosz beavatkozás ezen országok esetében egy hosszabb játékkönyv része, amely az európai demokratikus rendszerek gyengítését célozza. A grúz és moldovai választások példái megmutatják, hogy a Kreml taktikái milyen korlátokba ütköznek, de azt is, hogy Európa nem lehet könnyelmű az orosz beavatkozásokkal kapcsolatban.
A jövő kérdései
Az orosz stratégiák és a helyi politikai szövetségesek támogatása komoly kihívást jelent Európa számára, különösen, ha Ukrajna konfliktusa elhúzódik vagy kedvezőtlen irányba fordul. Az orosz befolyás elleni fellépés az európai egység egyik kulcsfontosságú próbája lesz a következő években, különösen az olyan sebezhető országok esetében, mint Románia vagy a Nyugat-Balkán. A moldovai és grúz választások utóhangja újabb figyelmeztetés arra, hogy a Kreml még mindig képes hatásos manipulációs kampányokat folytatni.
A kérdés az, hogy Európa tanul-e ezekből a példákból, és mennyire képes ellenállni az orosz befolyásnak, miközben megőrzi a demokratikus értékeket és stabilitást.
Hungarian 