Nemrégiben először vált részletesen is láthatóvá a Camp Century nevű amerikai katonai bázis, amelyet az 1950-es évek végén építettek Grönlandon, az északi-sarki jégtakaró alatt. A létesítmény több mint harminc méternyi jég alatt rejtőzik, és bár létezéséről már korábban is tudni lehetett, teljes szerkezetét csak 2023-ban sikerült feltérképezni – a NASA jégradaros technológiájának köszönhetően.
A bázis a Pentagon egy titkos programja, a Project Iceworm részeként épült meg 1959-ben. A hivatalosan kutatóállomásként működő Camp Century valójában egy nukleáris rakétaindító rendszer része lett volna, amely 600 közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta elhelyezésére szolgált volna a jég alatt. A hidegháború feszültségei közepette ez a stratégiai pozíció lehetővé tette volna, hogy az Egyesült Államok perceken belül csapást mérjen a Szovjetunió területére.
A létesítményt azonban a zord környezet végül felülírta: a jég mozgása és instabilitása miatt a bázist 1967-ben elhagyták. Valódi katonai rendeltetése csak 1996-ban került nyilvánosságra, a dán–amerikai kapcsolatok egyik kényes pontjaként. Most, hogy a Wall Street Journal friss riportja és a NASA radaros képei újra reflektorfénybe állították a bázist, ismét aktuálissá vált a múlt e rejtett fejezete – különösen egy olyan időszakban, amikor Dánia is új irányba fordul atompolitikájában.
Alagutak, reaktor és extrém hideg
A bázis közel 3 kilométernyi alagútrendszerrel rendelkezett, és saját nukleáris reaktorral működött – ez volt az egyik első próbálkozás arra, hogy extrém környezetben is fenntartható energiaellátást biztosítsanak. A létesítményben kutatólaborok, étkező, orvosi állomás, sőt egy kápolna is helyet kapott.
Körülbelül 200 katona és kutató dolgozott ott. Robert Weiss orvos, aki a hatvanas évek elején szolgált Camp Century-ben, így emlékezett vissza: „Tudtuk, hogy fontos volt. Azt mondták, az oroszok akár a sarkon át is jöhetnek.” A zord körülmények ellenére nem érezte elviselhetetlennek a kiküldetést:
Amikor megérkeztem, mínusz 50 fok és hóvihar fogadott, de azért ki lehetett bírni. A magányt oldani próbálva azt mondogattuk: minden fa mögött egy csinos lány van – csak hát nem voltak fák.
A bázis teljes struktúráját 2023-ban sikerült először átfogóan feltérképezni a NASA jég alá hatoló radarjaival.
Láthatóvá vált, hogyan kapcsolódtak egymáshoz az épületek és alagutak, hogyan éltek ott az emberek. Elképesztő lehetett ilyen helyen szolgálni
– mondta John Greene, a projekt vezető kutatója.
Feszültségek és visszhangok a hidegháborúból
Az amerikai jelenlét Grönlandon régóta kényes kérdés. A hidegháború során az Egyesült Államok 17 bázist működtetett a szigeten, és mintegy 10 ezer katonát állomásoztatott. Mára a Pituffik Űrbázison alig kétszáz fős kontingens maradt.
A közelmúltban azonban újra felszínre törtek az ellentétek, amikor Donald Trump nyíltan bírálta Dániát amiatt, hogy nem védi kellően Grönlandot – sőt, az USA részéről még a sziget felvásárlásának ötlete is felmerült. Koppenhága válaszul emlékeztette Washingtont az 1951-es egyezményre, amely lehetővé teszi az amerikai bázisok jelenlétét Grönlandon, de minden más szuverenitásra irányuló törekvést visszautasított.
A feszültségeknek régi gyökerei vannak. 1941-ben egy dán diplomata Washingtonban önhatalmúlag átadta Grönland védelmét az Egyesült Államoknak, anélkül, hogy a dán kormány erről döntött volna. A második világháború után az USA 100 millió dollárt kínált a sziget megvásárlásáért, de Dánia nemet mondott.
Ulrik Pram Gad, a Dán Nemzetközi Tanulmányok Intézetének kutatója szerint:
A 40-es években Dánia megtanulta, hogy ha nemet mond az USA-nak, az USA akkor is továbbmegy. A dán szuverenitás ára részben az volt, hogy a biztonságot kiszerveztük Washingtonnak.
Dánia feloldotta az atomenergia-tilalmat – ez egy új korszak kezdete?
Miközben a múlt titkai újra felszínre kerülnek, Dánia a saját jövőjét is újraírja. A napokban a dán parlament hivatalosan is feloldotta az atomenergia-tilalmat, amely az ország területén korábban sem polgári célú reaktorokat, sem katonai nukleáris fegyvereket nem engedélyezett.
Bár a döntés elsődlegesen energetikai célokat szolgál, sokak szerint biztonságpolitikai fordulatként is értelmezhető, főleg a NATO-n belüli elköteleződés és az orosz fenyegetés árnyékában. Az, hogy Dánia most már elvileg atomreaktorokat és potenciálisan fegyvereket is elhelyezhet a területén, új korszakot nyithat a térség geopolitikájában – különösen Grönland érzékeny térségeiben.
Az amerikai jelenlét következményei nem múltak el nyomtalanul
A Camp Century-hez hasonló, titkos amerikai katonai jelenlét következményei másutt is nyomot hagytak Grönlandon. 1968-ban egy B–52-es bombázó zuhant le a Thule Légibázis közelében, fedélzetén nukleáris fegyverekkel. A repülő a hidegháború egyik elrettentő műveletében vett részt, amelynek keretében az USA folyamatosan járőröztetett fegyverzett bombázókat az Északi-sarkkör térségében. A baleset, a radioaktív szennyezés, valamint az, hogy a grönlandi lakosságot nem tájékoztatták, hosszú időre aláásta a bizalmat az Egyesült Államokkal szemben. Ez az eset is megerősítette a dán közvéleményben, hogy a sziget stratégiai jelentősége gyakran felülírja a helyi érdekeket – éppen úgy, ahogy a Project Iceworm idején is történt.
Érdekelhet még: Hitler tényleg Dél-Amerikába menekült?
