Ahogy a globális világrend átalakul, úgy erősödik a BRICS és a G7 közötti verseny. A 2025-ös év sok szempontból döntő lehet, de vajon melyik oldal áll nyerésre?
- G7 vagy BRICS viszi a prímet 2025-ben?
- A népesség helyzete
- Gazdasági teljesítmény
- A legfontosabb csataterek
- A katonai erőviszonyok
- A globális fordulat kapujában?
G7 vagy BRICS viszi a prímet 2025-ben?
2025-re egyre nyilvánvalóbbá válik a globális erőviszonyok változása, ahogy a BRICS országok (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) félelmetes tömbként lépnek fel, kihívást intézve a nyugati vezetésű világrend dominanciájával szemben. Bővülő befolyásukkal, stratégiai partnerségükkel és alternatív gazdasági kereteikkel a BRICS országok érdekes ellensúlyt jelentenek az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel szemben.
A két tömb tagjai:
- G7-tagországok (7 ország): Egyesült Államok, Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán és az Egyesült Királyság.
- BRICS -tagországok (10 ország): Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika, Egyiptom, Egyesült Arab Emírségek, Etiópia, Indonézia és Irán.
Ezen két tábor közötti geopolitikai rivalizálás rávilágít a globális kormányzás, kereskedelem és technológia változó dinamikájára egy egyre inkább többpólusú világban.
A népesség helyzete
A lakosság tekintetében a BRICS lényegesen jobban teljesít. Míg a G7 országokban mindössze 771 millió ember él, addig a másik tömb államaiban 3,72 milliárd ember tengeti mindennapjait. Bár a fejlettség – ami később kerül kifejtésre – tekintetében, amelyből számos életszínvonalbeli különbség következik, a G7 országok jobban állnak, az emberi erőforrás bősége a kihívások mellett hatalmas gazdasági erőforrást is jelenthet a keleti országok számára. Mindez azért is kap kiemelt szerepet, mert robotizáció ide vagy oda, az emberi erőforrás továbbra is az egyik legfontosabb hajtóereje a gazdaságnak.
Gazdasági teljesítmény
A G7 tagok alapvetően a világ gazdaságilag legfejlettebb országai közé tartoznak. A bruttó hazai termék (GDP) összesített értéke vásárlóerő-paritáson (PPP) kifejezve a G7 országokban a 2000-es években a vetélytárs tömb dupláját tette ki (közel 23 billió dollár), míg a 2010-es években egálba került, és 2025-re a BRICS országok teljesítettek jobban (80 vs. 58 billió dollár). Ehhez azonban erősen hozzájárult Kína exponenciális fejlődése és az, hogy a tömb az elmúlt években számos országgal bővült.
Ahogy az alábbi ábrán látható, a BRICS országok és partnereik adják a globális GDP közel 30%-át, a G7-ek pedig a 45%-át. Egyik oldalról az Egyesült Államok felelős a teljesítmény több mint feléért, míg a másik oldalon Kína.
A valódi fejlettség és életszínvonalbeli különbséget azonban az egy főre jutó GDP hozza ki igazán. A G7 országokban az átlag 53 ezer dollár, szemben a 8,2 ezer dollárral.
Az amerikai gazdaságban a technológia, a pénzügyi és az energia szektor a legfőbb húzóerő, Japánban a gyártás és a versenyképes technológiai export, Németországban az autóipar és a gépgyártás, míg a többi országban a luxuscikkek, a légiipar, a turizmus és a nemzeti kincsek jelentik a legfőbb előnyöket.
A BRICS országoknál a kínai technológia és kiterjedt gyártás, Indiában a szolgáltatási és digitális gazdaság a hajtóerő, míg az oroszok meghatározó energiaipara és mezőgazdasága, valamint a többi ország bányászata, olajkészlete jelenti a legerősebb gazdasági tényezőt.
Érdekelhet: Nem a BRICS, hanem a bitcoin az igazi fenyegetés a dollárra nézve?
A legfontosabb csataterek
A kelet-nyugat rivalizálása több kritikus területen zajlik. A folyamatos csatározás egyszerre történik politikai, néha katonai és legfőképp gazdasági eszközökkel. Az ellentétes elképzelések ellenére a tömbök gazdasági kapcsolatai virágoznak, a kölcsönös interdependencia szinte minden országra kijelenthető.
Az egyik legfontosabb színtér a technológia. Mindkét tábor az olyan új technológiák uralására törekszik, mint a mesterséges intelligencia, a kvantumszámítás és a megújuló energia. A BRICS országok élén a jelentős kutatás-fejlesztési beruházásaival egyértelműen Kína áll.
Emellett a kereskedelem és az erőforrások uralása is stratégiai fontosságú. A csaták leginkább a globális délen zajlanak, mivel mindkét fél a kritikus ásványkincsekhez, energiapiacokhoz és kereskedelmi útvonalakhoz való hozzáférésért verseng. Ezen a téren egyértelmű előnyben vannak a BRICS tagok, mivel Oroszország és Szaúd-Arábia a világ legnagyobb energianagyhatalmainak számítanak.
Kapcsolódó: Milyen hatással lehet a BRICS erősödése a Közel-Keletre?
A verseny a globális politikáért és a világrend kialakításáért is zajlik. Az elmúlt évszázad meghatározó nemzetközi intézményei, az ENSZ, a Világbank, a WHO sokáig vezették az egypólusú világrendet. Azonban a 21. században felemelkedő alternatív tömb szerint ez nem felel meg a mai realitásoknak, és egyre élesebben hirdetik az alternatív, többpólusú világrendet.
A katonai erőviszonyok
Bár a nyílt konfliktus könnyen globális atomkatasztrófába és harmadik világháborúba torkollhat, a katonai hatalom és az erőkivetítési képesség kritikus tényező a globális politikában és a nemzetközi kapcsolatokban.
A vezető szerepet egyelőre továbbra is az Egyesült Államok tölti be, katonai kiadásai és technológiai fejlődése közel egy évszázada megkérdőjelezhetetlen. A G7 katonai kiadása meghaladja az 1100 milliárd dollárt, aminek közel 80%-át az USA adja. Az aktív állomány pedig 2,5 millió fő. Fontos megjegyezni, hogy a G7-ek kollektív katonai erejét a NATO-szövetségesek tovább erősítik.
Ezzel szemben a BRICS országok védelmi költségvetése körülbelül 560 milliárd dollár, amiből 300 milliárdért Kína felelős. Az aktív állomány pedig meghaladja az 5,3 millió főt. Fontos megjegyezni, hogy mindkét esetben a hivatalos katonai kiadások merőben eltérhetnek a valójában a fegyverkezésre fordított összegektől, míg a modern hadviselésben az aktív állomány nem igazán áll összefüggésben a katonai képességekkel.
A globális fordulat kapujában?
A BRICS és G7 versengése 2025-ben is folytatódik. A technológiai fölényért, erőforrásokért és a többpólusú világrendért zajló küzdelem pedig az alternatív hatalmak erősödésével várhatóan tovább éleződik. A geopolitikai változások a kelet-nyugat közötti gazdasági szoros interdependencia ellenére mélyítik a rivalizálást, miközben a globális dél a csaták fő színterévé válik. A jövő a hatalmi egyensúly átrendeződésének folytatását hozhatja, ahol a technológiai innováció, a fenntartható kereskedelem és a katonai egyensúly dönti el, ki alakítja a világrendet.
