Egy több mint 140 ezer éves gyermekcsontváz újraírhatja a fajunk eredetéről alkotott képünket. A Skhul-barlangból (Izrael) származó maradványokról készült modern orvosi vizsgálatok olyan anatómiai keveredést tártak fel, amely eddig példátlan. Az új CT-alapú elemzés szerint a gyermek koponyája és állkapcsa olyan jegyeket mutat, amelyek mind Homo sapiens, mind Neandervölgyi jellemzőket viselnek. A felfedezés nemcsak a fajok közötti lehetséges keveredés bizonyítéka lehet, hanem új kérdéseket vet fel az emberi fejlődéstörténet egyik legtitokzatosabb korszakáról.
Egy sír, ami túl sok kérdést hagyott maga után
1929-ben izraeli régészek a Haifától délre található Skhul-barlangban tíz emberi csontvázat tártak fel. Ezek közül kilencet viszonylag gyorsan besoroltak korai Homo sapiens egyedként, de egy gyermek maradványai szokatlan jellemzőket mutattak. A három-öt évesre becsült kisgyermek koponyája és állkapcsa mintha nem „illeszkedett volna” sem a Homo sapiens, sem a Neandervölgyi anatómiai mintákba. Ez a lelet évtizedekig pihent egy múzeumi raktárakban, míg nemrég modern CT-technológiával újravizsgálták.
A CT-vizsgálatok és a 3D rekonstrukciók új perspektívát hoztak
A modern elemzések során a kutatók fókuszában a gyermek neurokraniuma (agykoponyája), az állkapcsa és a fogazata állt. A csontok idővel sérültek, töredezettek lettek, egyes részeket gipsz segítségével rekonstruáltak a korábbi kutatók. Az új CT-szkennelés lehetővé tette, hogy megvizsgálják, ezek a régi pótlások nem fedtek-e el fontos morfológiai jegyeket. Az adatok alapján részletes 3D modellek készültek, amelyek színekkel jelölik az eredeti csontot (kék) és a rekonstrukciós részeket (zöld).
Homo sapiens és Neandervölgyi nyomok egyetlen koponyában?
A kutatók három neandervölgyi koponyát is bevontak az összehasonlító elemzésbe, amelyeket a párizsi Musée de l’Homme gyűjteményéből szkenneltek be. Ezek alapján a gyermek agykoponyájának oldalsó és hátsó csontjai, valamint a belső fül bonyolult struktúrái (ún. csontos labirintus) egyértelműen Homo sapiens jegyeket mutattak. Ugyanakkor az öreglyuk (foramen magnum) elhelyezkedése – amely a gerinc csatlakozási pontja – erősen Neandervölgyi jellegű volt.
Az állkapocs még egyértelműbb volt: több kulcsfontosságú anatómiai részlet szinte teljesen megegyezett a Neandervölgyiekével. Ez a kettősség – a koponya sapiens jellege és az állkapocs neandervölgyi vonásai – erősíti meg azt a feltételezést, hogy a gyermek egy hibrid lehetett a két emberfaj között.
Hibrid gyerekek az emberiség történetében?
Nem ez az első eset, amikor egy lelet alapján feltételezhető fajok közötti keveredés. 2018-ban például egy szibériai barlangból előkerült csontszilánkról DNS-vizsgálatok alapján kiderült, hogy egy „Denny” nevű tizenéves lány volt, akinek anyja Neandervölgyi, apja pedig a titokzatos Denisovai ember volt. Ezek az esetek azt sugallják, hogy a fajok közötti szaporodás nem volt ritka – sőt, valószínűleg sokkal gyakoribb volt, mint korábban gondoltuk.
Kapcsolódó tartalom: Egy ősi fog feltárja, miért olyan hosszú az emberi gyermekkor
Az elmélet erős, de a DNS még hiányzik
A tanulmány egyik társszerzője, Anne Dambricourt-Malassé, korábban úgy vélte, hogy egy Homo sapiens és egy Neandervölgyi közötti gyermek biológiailag nem lehetett életképes. A mostani eredmények viszont arra utalnak, hogy ez nemcsak lehetséges volt, hanem meg is történt. Ugyanakkor a legnagyobb kérdés még nyitva maradt: a genetikai bizonyíték.
A koponyából eddig nem sikerült DNS-t kinyerni, így a végső megerősítés még várat magára. Ahogy John Hawks, a Wisconsini Egyetem paleoantropológusa is megjegyezte: „Az emberi populációk már önmagukban is rendkívül változatosak lehetnek anélkül, hogy kereszteződnének más csoportokkal. DNS nélkül nem lehet teljesen biztosat állítani.”
Újragondolva a Skhul-barlang jelentőségét
A Skhul-barlangot eddig főként a korai Homo sapiens temetkezési helyeként tartották számon, ám a legújabb vizsgálat teljesen új értelmezést adhat a lelőhely jelentőségének. Ha valóban egy Homo sapiens és egy Neandervölgyi leszármazottja nyugszik ott, akkor ez nemcsak régészeti, hanem evolúciós szempontból is fordulópontot jelent. A felfedezés azt sugallja, hogy az emberi fejlődés sokkal összetettebb és kevésbé egyenes vonalú, mint korábban gondoltuk – minden új lelet közelebb visz bennünket annak megértéséhez, hogyan is alakult ki a modern ember.
Hungarian