Egy körülbelül 1,77 millió éves fog alapján úgy tűnik, hogy a hominidák lassú fejlődése már korábban elkezdődhetett, mint ahogy eddig hittük – állítja egy új tanulmány.
Az emberek gyermekkoruk során sokkal tovább fejlődnek és függnek szüleiktől, mint a legtöbb emlős. Bár számos elmélet próbálja megmagyarázni ezt az elnyújtott életszakaszt, az egyik legelterjedtebb szerint a hosszabb gyermekkor a nagyobb agy fejlődéséhez köthető. Most azonban egy 1,77 millió éves fog új nyomokat adott az emberi hosszú gyermekkor eredetéről.
Egy a napokban a Nature folyóiratban megjelent tanulmányban kutatók elemezték egy őskori gyermek fogainak növekedését, aki a mai Grúzia területén, Dmanisiben élt. A vizsgálatok szerint az emberi nemzetséghez (Homo) tartozó, 11 éves gyermek fogainak fejlődése az első néhány évben a modern ember gyermekeiéhez hasonló lassú ütemben haladt, majd később nagyobb mértékben emlékeztetett a nagy emberszabású majmok növekedésére.
Egyedülálló gyermekkori fejlődés
Ha összehasonlítanánk az emberek gyermekkorát más főemlősökével, „egy emberszabású majom alig töltene el annyi időt, hogy óvodába járjon, mire már felnőttnek számítana” – mondta Christoph Zollikofer, a tanulmány vezető szerzője és a Zürichi Egyetem paleoantropológusa a Popular Science-nek. Az emberek viszont hosszú időt töltenek azzal, hogy „egy rendkívül összetett társadalmi környezetben nőjenek fel.”
Egy alapvető kérdés a paleoantropológiában az, hogy mikor alakult ki először ez a lassú fejlődési minta az emberi nemzetségben – mondta Alessia Nava, a Római Sapienza Egyetem bioarcheológusa a Science-nek. „Most egy fontos nyomra bukkantunk” – tette hozzá.
A kutatók a gyermek ősi zápfogainak növekedési vonalait vizsgálták, amelyek hasonlóak a fa évgyűrűihez. Ahogyan a fa minden évben új réteget épít, a fogak dentinrétegei is rétegenként árulják el a fejlődés történetét. „A fogat kettévágva láthatjuk a növekedési gyűrűket, és megérthetjük, hogyan fejlődött a fog a születéstől a halálig” – magyarázta Zollikofer.
Új betekintés a fogfejlődésbe
Korábbi kutatások leginkább 4 éves kor alatti fosszilis fogakat vizsgáltak – mondta Kevin Kuykendall, a Sheffieldi Egyetem paleoantropológusa a Science News-nak. Ez az első „viszonylag teljes” rekonstrukció egy ősi hominida fogfejlődéséről.
A fogakat 2001-ben fedezték fel, és olyan jó állapotban voltak, hogy a kutatók röntgenképeket készíthettek a növekedési vonalakról. Ezek az elemzések megmutatták, hogyan formálódtak a fogak az egyén életében.
A kutatók összehasonlították a fogak növekedését a modern emberek és más nagy emberszabású majmok, például csimpánzok fogfejlődésével. Az eredmények szerint a gyermek fogai 4 éves korig lassú, emberi jellegű növekedést mutattak, majd 8 éves kor körül felzárkóztak a csimpánz-szerű fejlődéshez. A gyermek fogai 12–13,5 éves korára érik el teljes kifejlődésüket.
Miért fejlődtünk lassabban?
Debbie Guatelli-Steinberg, az Ohio Állami Egyetem paleoantropológusa szerint „a legfontosabb következtetés az, hogy ezt a lassulást már az agyméret jelentős növekedése előtt megfigyelhetjük.” Az izgalmas eredmények azt sugallják, hogy a Homo fajok valószínűleg hosszabb gyermekkort alakítottak ki, hogy több időt töltsenek a társadalmi viselkedés tanulásával, mielőtt az agyfejlődés felgyorsult volna.
Kevin Kuykendall ugyanakkor rámutatott, hogy nehéz végleges következtetéseket levonni. Lehetséges, hogy a fogak lassabb fejlődése nem a társadalmi tanuláshoz vagy az agymérethez kötődött, hanem például a rendelkezésre álló ételekhez vagy az elválasztás korához.
Bár az új tanulmány fontos nyomokat kínál az emberi fejlődés elnyújtott időszakának evolúciójáról, „még mindig számos rejtély vár megoldásra” – írta Guatelli-Steinberg a Nature kísérőkommentárjában. A fosszilis fogzománc kémiai elemzése például még több információval szolgálhat az emberek hosszú gyermekkorának eredetéről.
Érdekelhet még: Egy 19. századi „játékkönyv”, amely a tudomány segítségével bizonyította, hogy a szellemek pusztán illúziók
