A szélütés, vagyis a stroke az egyik legrettegettebb betegség, amely világszerte milliók életét befolyásolja. Agykárosodást okoz, gyakran maradandó rokkantsággal vagy halállal jár, és a jelenlegi kezelési lehetőségek meglehetősen korlátozottak. Épp ezért különösen nagy jelentősége van minden új tudományos eredménynek, amely képes enyhíteni a betegség súlyosságát és javítani a felépülés esélyeit.
Nem véletlen, hogy a kutatók világszerte sürgősen keresik a hatékonyabb megoldásokat: Magyarországon évente közel 42 ezren szenvednek el stroke-ot, az Európai Unió egészében pedig meghaladja az egymilliót az új esetek száma.
Most egy magyar kutatócsoport olyan molekulára irányította rá a figyelmet, amely az emberi agy saját vegyületei közül származik, és amelyről kiderült, hogy több fronton is képes védelmet nyújtani.
Hogyan segíthet a stroke ellen az agy saját molekulája, a DMT?
A dimetiltriptamin (röviden DMT) egy természetes eredetű vegyület, amely az emberi agyban is jelen van, és leginkább pszichoaktív hatásairól ismert. Most azonban a HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont és a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika közös kutatása új szerepre világított rá: a DMT a stroke okozta agyi károsodások elleni védekezésben is hatékony lehet. Eredményeiket a rangos Science Advances folyóiratban publikálták.
A kutatás egyik legfontosabb felismerése, hogy a DMT úgynevezett kettős védelmi mechanizmussal működik: egyrészt stabilizálja a vér-agy gátat, másrészt csökkenti a stroke utáni gyulladásos folyamatokat. Ez azért kulcsfontosságú, mert a szélütés során kialakuló idegrendszeri károsodásokban mindkét tényező szerepet játszik. A kutatók szerint a DMT alkalmas lehet arra, hogy kiegészítse a jelenlegi kezeléseket, vagy akár új, komplexebb terápiák alapjául szolgáljon.
Állatkísérletek és sejtkultúrás vizsgálatok során a DMT-kezelés jelentősen mérsékelte az agyi infarktus méretét és az ödéma (vizenyő) kialakulását. Emellett a szer helyreállította a stroke következtében sérült vér-agy gát szerkezetét és működését, valamint fokozta az asztroglia-sejtek aktivitását is – ezek a sejtek kulcsszereplők az agy regenerációjában és védelmében.
A molekula a gyulladásos válaszokat is kedvezően befolyásolta: gátolta a gyulladást fokozó citokinek túltermelődését az agyi endotélsejtekben és a perifériás immunsejtekben egyaránt. Emellett csökkentette a stroke utáni gyulladásos reakció egyik fő kiváltójának számító mikroglia sejtek aktivációját is. Ezek alapján a DMT egyszerre képes:
– védeni az idegszövetet,
– enyhíteni a gyulladást,
– és stabilizálni az agy egyik legfontosabb védelmi vonalát, a vér-agy gátat.
Magyar kutatók a nemzetközi élvonalban
A kutatás első szerzője László Marcell és Vigh Judit volt, a projektet pedig Mária Deli, Nagy Zoltán és Nardai Sándor irányították. A tudományos közösség szerint a munka jelentős előrelépést hozott annak megértésében, hogy a DMT milyen molekuláris mechanizmusokon keresztül fejthet ki idegsejteket védő, azaz neuroprotektív hatást.
Az eredmények nemcsak a stroke kezelésének új lehetőségeit vetítik előre, hanem illeszkednek abba a globális tudományos trendbe is, amely a pszichoaktív és neuroaktív szerek terápiás alkalmazását vizsgálja különféle neurológiai betegségek – például depresszió, Parkinson-kór vagy Alzheimer-kór – esetén.
Óvatos optimizmus egy lehetséges terápiás áttörés kapujában
Fontos azonban kiemelni, hogy a klinikai alkalmazás még távol van. Bár a DMT-vel kapcsolatban több nemzetközi klinikai vizsgálat is zajlik, ezek jelenleg más neurológiai és pszichiátriai betegségekre irányulnak. A stroke-terápia területén további kutatásokra van szükség, különösen a hosszú távú hatások feltérképezésére.
A szakemberek óvatosságra intenek: bár az állatkísérletek ígéretes eredményeket mutatnak, a humán alkalmazás előtt még számos kérdést tisztázni kell.
Mindezek ellenére a kutatás komoly visszhangot váltott ki, hiszen egy olyan betegség kezelésében kínál új lehetőséget, ahol a jelenlegi terápiás eszköztár meglehetősen szűkös. A DMT-ben rejlő potenciál arra utal, hogy a jövő stroke-kezelései sokkal inkább kombinált, több támadáspontú megközelítésekre épülhetnek majd. Ez a magyar kutatók által elért áttörés nemcsak tudományos jelentőséggel bír – a betegek és családtagjaik számára is új távlatokat nyithat.
