Az Antarktisz évek óta a globális felmelegedés egyik legkomolyabb figyelmeztető táblája. Az olvadó gleccserek, a stabilitását vesztő jégtakaró és a tengerszint-emelkedés rémképei régóta ismerősek. Most azonban a kutatók egy új fenyegetést is azonosítottak – olyasmit, amit eddig csupán feltételeztek, de nem láttak ilyen világosan.
Negyven új seb a tengerfenéken
Egy nemzetközi tudóscsoport friss expedíciója során több mint negyven aktív metánszivárgást fedezett fel az Antarktiszhoz tartozó Ross-tengerben. Ezek a repedések a tengerfenékből törnek fel, apró buborékoszlopokban engedve szabadon egy különösen veszélyes, láthatatlan gázt – a metánt.
A metán a légkörben rövid ideig marad, de annál pusztítóbb: az első húsz évben közel nyolcvan alkalommal hatékonyabban csapdázza a hőt, mint a sokat emlegetett szén-dioxid. Ezért számít „szuper-szennyezőnek” – és pont ezért aggasztó, hogy a Ross-tengerben most olyan helyeken is szivárgást találtak, amelyeket korábban már többször átvizsgáltak.
Korábban mindössze egyetlen megerősített metánforrásról tudtak az Antarktiszon. Most hirtelen negyvenről – és a felfedezések „megdöbbentő ütemben” bővülnek. A kutatók szerint ez nemcsak új jelenség, hanem akár egy alapvető változás jele is lehet a mélytengeri tározók viselkedésében.
A metánszivárgások globálisan sem ritkák, de a déli sarkvidék ezek közül is a legkevésbé ismert terület. A helyszínen dolgozó kutatócsoport akusztikus mérésekkel, víz alatti robotokkal és búvárok segítségével térképezte fel a tengerfeneket, és a korábban láthatatlan pontokon most aktív, gázbuborékokat eregető hasadékokat találtak.
Mi történik, ha elszabadul a metán?
Nemcsak a klímamodellek miatt aggódnak a szakemberek. A tengerfenék élővilága, a mikrobák összetétele és a víz oxigéntartalma is érzékenyen reagálhat ezekre a változásokra. Egyelőre nem tudni, hogy a szivárgásokat pontosan mi indította el, de a sarkkör túloldalán, az Arktiszon már bizonyították, hogy a metán felszabadulása közvetlenül összefügg a hőmérséklet-emelkedéssel és a jégtakaró átalakulásával.
A helyszínen dolgozó kutatócsoport akusztikus mérésekkel, víz alatti robotokkal és búvárok segítségével térképezte fel a tengerfeneket, és a korábban láthatatlan pontokon most aktív, gázbuborékokat eregető hasadékokat találtak.
Eddig az Antarktiszon mindössze egyetlen aktív metánszivárgást tartottak számon. A mostani felfedezések nem ismeretlen térképsarkokból bukkantak elő, hanem olyan helyekről, ahol korábban többször is kutattak, és semmi jele nem volt szivárgásnak. Ezért döbbentette meg a kutatókat, hogy ennyi új forrás jelent meg egyszerre – mintha valami hirtelen megváltozott volna a mélyben.
Ahogy Sarah Seabrook, az új-zélandi Earth Sciences kutatója a CNN-nek nyilatkozott:
Ami eddig ritkaságnak számított, most hirtelen mindenütt ott van.
A kutatók nemsokára újabb expedícióra indulnak, hogy pontosabban feltérképezzék, mekkora mennyiségű metán szivárog a mélyből – és hogy mennyi juthat belőle a légkörbe, ahol a felmelegedés gyorsítójaként működhet tovább.
A jég alatti figyelmeztetés
Mi történne, ha a gleccserek valóban végleg eltűnnének? Egyes becslések szerint ez több méteres tengerszint-emelkedést okozhatna – városok, kikötők, egész szigetek kerülhetnének víz alá, lassan, de megállíthatatlanul. Az óceáni áramlatok is megváltozhatnának, hűtve vagy épp fűtve olyan térségeket, ahol ma még egészen más az éghajlat.
És mi lenne, ha a most felfedezett metánszivárgások is csak a kezdetet jelentenék? Ha a tengerfenék mélyéről sorra törne fel a metán, a légkör hirtelen, robbanásszerűen is felmelegedhetne – egyes kutatók szerint ez akár láncreakciót is kiválthatna más üvegházhatású gázok felszabadulásában. A mikrobák sem biztos, hogy lépést tudnának tartani az egyre gyorsabb gázáramlással. A sarkvidéki tájak pedig végleg elveszíthetnék stabilitásukat – már nem csak a jég, de a talaj és az alatta rejtőző rétegek is mozgásba lendülhetnének.
Ezek persze ma még csak feltételezések. De a jelek, amiket a kutatók most az Antarktiszon találtak, azt sejtetik: nem alaptalanok. A mélyből felszabaduló metán talán nemcsak egy gáz, hanem egy figyelmeztetés is – hogy amit eddig ritkának hittünk, az lehet, hogy most kezd igazán gyakorivá válni.
Ezekre a folyamatokra ma már nincs egyszerű fék. Megállítani nem tudjuk őket – de talán lassíthatjuk. Kisebb kibocsátás, kevesebb felmelegedés, több idő.
