A Mars évtizedek óta izgatja a kutatók és az álmodozók képzeletét – minden új adat, amit a szondák hazaküldenek, egy kicsit közelebb visz ahhoz, hogy megértsük ezt a távoli, vörös világot.
A NASA kutatói most egy rejtélyes, eddig ismeretlen anyagot azonosítottak, amelynek tulajdonságai arra utalnak, hogy egy teljesen új ásvány lehet. A felfedezés nemcsak a vörös bolygó geológiai múltjára deríthet fényt, hanem arra is, hogy milyen folyamatok alakították a felszínét milliárd éveken át.
A kutatás a NASA Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) nevű űrszondájának adatai alapján készült, amely 2006 óta kering a Mars körül. A szonda HiRISE nevű nagyfelbontású kamerája és CRISM spektrométere a bolygó felszínéről visszaverődő fényt vizsgálva képes meghatározni a különböző ásványok kémiai összetételét.
A most azonosított anyag olyan spektrális jeleket mutatott, amelyek egyetlen ismert földi ásványéhoz sem hasonlítanak pontosan. A kutatók szerint ez azt jelentheti, hogy a Marson egy teljesen új ásványtípus található, amely a bolygó egykori vízi és vulkáni aktivitásának közös eredménye lehet.
A felfedezés helyszíne egy kráter belső lejtőjén található, ahol a korábbi mérések már víz jelenlétére utaló nyomokat mutattak. A tudósok úgy vélik, hogy az anyag a víz és a láva kölcsönhatásának terméke lehetett, hasonlóan ahhoz, ahogy a Földön bizonyos hidrotermális ásványok jönnek létre.
Az anyag pontos összetételét egyelőre nem lehet megállapítani, mivel a CRISM műszer csak a fényvisszaverődésből származó adatokat rögzíti. A kutatók ezért a Földön, laboratóriumi körülmények között próbálják rekonstruálni az anyagot: ismert ásványok keverésével és hevítésével olyan spektrumot próbálnak előállítani, amely megegyezik a szondáról érkező adatokkal.
A NASA szakértői hangsúlyozzák, hogy bár az új ásvány lehetősége izgalmas, az azonosításhoz további vizsgálatokra van szükség, és a végső bizonyíték csak akkor áll majd rendelkezésre, ha egy jövőbeni marsi küldetés ténylegesen mintát hoz vissza a Földre.
De hogyan is képzeljük el ezt a gyakorlatban?
Az MRO szonda a Mars körül keringve speciális műszereivel „lefényképezi” és „leméri” a bolygó felszínéről visszaverődő fényt. A CRISM spektrométer például képes felismerni, hogy egy adott fényhullám mely ásványokra jellemző. Ez kicsit olyan, mint amikor egy borász illat alapján megmondja, milyen szőlőből készült a bor – csak itt a „illat” a fény színképe.
A szonda tehát nem hoz magával mintát, hanem adatokat küld a Földre. Ezekből a tudósok számítógépes modellek segítségével próbálják kideríteni, milyen anyag lehet a felszínen. Ha a mért spektrum nem egyezik egyetlen ismert ásványéval sem, elkezdik a laborban kísérletekkel „utángyártani” – különböző ismert anyagokat kombinálnak, hevítik, hűtik, és megnézik, melyik adja vissza ugyanazt a fényképet a műszereknek, mint amit a Marsról kaptak.
Ez a módszer tehát lehetővé teszi, hogy a kutatók a bolygó megérintése nélkül is viszonylag pontos képet alkossanak annak anyagairól – bár az igazi bizonyosságot majd egy, a Marsról hozott kőzetminta adhatja meg.
Miért hasznos ez a felfedezés?
Ha a kutatók már a Marsra küldött szondák adataiból képesek viszonylag pontos képet alkotni a bolygó anyagairól, azzal rengeteg időt, pénzt és kockázatot takaríthatnak meg. Egy-egy kőzetminta visszahozása ugyanis bonyolult, több évtizedes előkészületet igénylő vállalkozás, amihez számos technikai és logisztikai akadályt kell leküzdeni. Minden előzetes információ, amit a távolból is megszerezhetünk, segít abban, hogy a jövőbeli Mars-missziók pontosabban célzottak és hatékonyabbak legyenek – és talán egyszer valóban választ adjanak a kérdésre: volt-e valaha élet a vörös bolygón.
Az ilyen vizsgálatok nem csupán a Mars múltjának titkait tárhatják fel, hanem annak lehetőségét is, hogy a jövőben valaha élet – akár emberi – létezhessen rajta.
A kutatás eredményeit a Nature Communications tudományos folyóirat 2025. augusztus 5-én publikálta.
Hungarian 