Egy római kori bánya mélyén, egy spanyol város alatt olyan állatfajt találtak a kutatók, amelyet a tudomány eddig nem ismert. A felfedezés nemcsak az új faj miatt különleges, hanem azért is, mert mindez egy ma is működő, ember alkotta vízrendszerben történt.
A helyszín Dél-Spanyolországban, Carmona városa alatt található. A San Antón néven ismert föld alatti vízbánya még a római korban épült, eredetileg ivóvíz és öntözés céljára. Bár a rendszer több mint 2000 éves, nem egy elhagyott romról van szó: a galériákban ma is állandó vízfolyás található, amely hosszú időn át biztosítani tudta az élet feltételeit a mélyben.
Nem elhagyott rom, hanem élő rendszer
2021 és 2022 között egy kutatókból és barlangászokból álló csapat ereszkedett le a bánya járataiba, hogy feltérképezze a terület élővilágát. A munka nem volt látványos: bokáig érő víz, fejlámpák, szűk folyosók, és mindenhol nedvesség. A galériák egyes részein korhadt fadarabokra bukkantak, amelyek valószínűleg kutakon keresztül kerültek le a felszínről az évszázadok során.
Ezeken a faanyagokon figyeltek fel apró, mozgó élőlényekre. Első pillantásra semmi nem utalt arra, hogy különleges felfedezésről van szó. A mintákat inkább kíváncsiságból gyűjtötték be, hogy később részletesebben megvizsgálják őket.
A laboratóriumi elemzés azonban meglepetést hozott. A kutatók arra jutottak, hogy az állatok nem illeszthetők be egyetlen eddig ismert fajba sem. Fizikai jellemzőik – a test szegmentációja, az antennák elhelyezkedése, a kültakaró finom részletei és a szemek formája – együttesen olyan kombinációt mutattak, amely korábban nem szerepelt a tudományos leírásokban.
Az újonnan felfedezett fajt végül Baeticoniscus carmonaensis néven írták le, Carmona városára utalva. Az állat egy izopoda, vagyis az ászkarákok nagy csoportjába tartozó apró ízeltlábú. Rokonságban áll olyan ismertebb fajokkal is, mint a pinceászkák, bár ez az élőlény mindössze néhány milliméter hosszú, szinte teljesen színtelen, és kifejezetten a sötét, vízzel borított környezethez alkalmazkodott.
Érdekesség, hogy a legtöbb barlangi fajjal ellentétben a Carmona alatt élő izopoda viszonylag jól fejlett szemekkel rendelkezik. Ez arra utalhat, hogy az evolúciós alkalmazkodása nem olyan régi vagy végletes, mint sok más föld alatti élőlényé. A kutatók DNS-vizsgálatot nem végeztek, a fajt kizárólag morfológiai – vagyis alaktani – jegyek alapján azonosították, ami ma már ritkább, de továbbra is elfogadott módszer a taxonómiában.
A felfedezésről szóló tanulmány a Subterranean Biology című tudományos folyóiratban jelent meg, és a szerzők külön hangsúlyozzák, hogy mennyire szokatlan új fajt találni egy városi, régészeti környezetben. Világszerte kevés olyan eset ismert, amikor egy addig ismeretlen élőlényt nem érintetlen természetben, hanem ember alkotta föld alatti rendszerben azonosítanak.
Alulkutatott mélységek
Az elmúlt években több hasonló felfedezés is történt elhagyott bányákban, barlangrendszerekben és föld alatti csatornákban, gyakran olyan területeken, amelyeket biológiai szempontból sokáig érdektelennek tartottak. Ezek a helyek azonban stabil hőmérsékletükkel, elszigeteltségükkel és lassú anyagcserét lehetővé tevő környezetükkel ideális élőhelyet biztosíthatnak apró, rejtőzködő fajok számára.
A technológiai fejlődés elképesztő haladása ellenére a teremtés és az evolúció kérdése ma sem lezárt vita. S bár az evolúció elmélete tudományosan erős és széles körben elfogadott, mégis gyakran kerül elő ellenérvként, hogy léteznek olyan élőlények – főként az óceánok mélyén –, amelyek az evolúciós idők során alig változtak. Ezeket a biológia „élő kövületekként” tartja számon.
A tudomány válasza erre jóval egyszerűbb: ha egy környezet hosszú időn át stabil, nincs kényszerítő oka a változásnak. Az evolúció nem folyamatos átalakulás, hanem alkalmazkodás. A spanyolországi római bánya alatt élő apró izopoda felfedezése tehát nem az evolúció határait jelöli ki, hanem ráébreszt: érdemes végre alaposabban megfigyelni a körülöttünk lévő élővilágot.
Ki tudja, egy igazán alapos feltárás még hány hasonló vakfoltot világítana meg a saját bolygónkon.
