Azt már eddig is tudtuk, hogy a robotika teljesen átalakítja a mindennapi munkavégzésünket és életünket, olyan feladatokban segítenek már ezek az eszközök, amelyekről korábban nem is gondoltuk volna. Háztartási robotként, veszélyes munkákat végző eszközként vagy éppen repülőtéri csomagrakodóként is bevetésre kerültek már, egy friss hír szerint pedig a prezíciós mélytengeri robotika a víz alatti kutatásokat is segíteni fogja. Pár napja egy távirányított robot műtárgyakat emelt ki egy 16. századi, a Földközi-tenger mélyén, több mint 2,4 kilométerrel a felszín alatt fekvő hajóroncsból.
A robot egy törékeny vázát is biztonságosan a felszínre tud hozni
Egy fenti támogatóhajóról irányítva a rendszer kameraképek alapján navigált, robotfogókat alkalmazott a törékeny részek közötti manőverezéshez, nagy felbontású felvételeket készített, és évszázados tárgyakat emelt a felszínre anélkül, hogy megzavarta volna a körülötte lévő lelőhelyet. A francia haditengerészet és régészek által vezetett misszió egy Camarat 4 névre keresztelt roncsra fókuszált, amelyet egy rutinszerű tengerfenék-felmérés során fedeztek fel.
A lelőhely rendkívüli mélységben található, ahol a nyomás, a sötétség és a korlátozott hozzáférhetőség miatt emberi beavatkozás lehetetlen. Az üzemeltetők egy köteles rendszeren keresztül irányítják a robotot és élőben nézik az eseményeket, miközben az eszköz közel egy óra alatt ereszkedik le a tengerfenékre. A majdnem 3 kilométeres mélységben a robot közel 150 atmoszférás szélsőséges nyomás alatt működik, ahol a hagyományos berendezések felmondanák a szolgálatot.
Megerősített szerkezete, stabil kötélrendszere és precíziós vezérlői lehetővé teszik, hogy megbízhatóan működjön a fagyponti hőmérsékletű, gyenge megvilágítású körülmények között. A precíziós mozgás kifejezetten fontos ilyen műveleteknél, mert ilyen mélységekben már minimális zavaró tényezők is rontják a látási lehetőségeket, és megrongálhatják azokat a tárgyakat, amelyek évszázadokon át érintetlenül maradtak.
A robot manipulátorait minimális erő kifejtésére tervezték, lehetővé téve, hogy törékeny tárgyakat – például kerámia korsókat – törés nélkül emeljen fel. A rendszer másodpercenként akár nyolc képet is rögzít, egyetlen misszió során több tízezer felvételt generálva. Ezeket a képeket később a roncs részletes 3D-s modelljének elkészítéséhez használják, lehetővé téve a kutatóknak, hogy messziről is tanulmányozzák azt.
A roncsot egy kereskedelmi hajó maradványainak tartják, amely egykor kerámiákat és fémrakományt szállított a mediterrán kereskedelmi útvonalakon. A régészek szerint az ilyen felfedezések ritkák, különösen ilyen mélységben. A történelmi vonatkozásokon túl a misszió bemutatja azt is, hogyan alakítja át a robotika a felfedezés határait. A robot azon képessége, hogy visszatérjen pontosan ugyanarra a helyszínre, adatokat rögzítsen és minimális zavarással tárgyakat gyűjtsön be, egy nem invazív víz alatti régészet felé mutató elmozdulást jelöl. De ez a technológia nem csak a régészetben, hanem a tenger alatti egyéb kutatásokban, az erőforrás-feltérképezésben és a környezetvédelmi hatásvizsgálatokban is komoly szereppel bírhat.
