mohaszedők

A mohaszedők titokzatos világa – egy eltűnőben lévő mesterség nyomában

Start

A ködbe burkolózó walesi hegyekben egy különös, kevesek által ismert szakmával találkozhatunk. A mohaszedők munkája elsőre talán jelentéktelennek tűnhet, mégis egy olyan hagyományról van szó, amely több mint egy évszázados múltra tekint vissza. A moha ugyanis meglepően keresett alapanyag: dísznövényekhez, terráriumokhoz, karácsonyi koszorúkhoz vagy éppen kertészeti dekorációkhoz használják világszerte.

Bár a kereslet az utóbbi években növekedett, a szakma mégis egyre inkább háttérbe szorul. A modern gazdaság, a nemzetközi import és a szigorodó szabályozások miatt ma már jóval kevesebben foglalkoznak ezzel a különleges munkával, mint néhány évtizeddel ezelőtt.

Egy családi hagyomány három generáción át

A walesi Cambrian-hegység ködös erdeiben dolgozik Graham Wilson is, aki családja harmadik generációs mohaszedője. A családi vállalkozás az 1950-es években indult, amikor nagyapja még lovaskocsival szállította a begyűjtött mohát a közeli vasútállomásra.

A moha onnan olyan ipari városokba került, mint Liverpool vagy Manchester, ahol főként kertészeti felhasználásra értékesítették. A család később annyi pénzt tudott félretenni, hogy először egy kis furgont, majd egy teherautót vásároltak a szállításhoz.

Ma Graham évente akár tízezer zsák mohát is begyűjt. A munkamódszer azonban alig változott az elmúlt évtizedek során: egy egyszerű gereblyével fellazítják a mohát, majd zsákokba gyűjtik.

Tulajdonképpen semmi sem változott” – mondja. „Gereblyézed, majd bezsákolod.”

Egy titkolózó szakma

A mohaszedők világa meglehetősen zárt közösség. Sok gyűjtő nem szívesen beszél arról, pontosan hol dolgozik, és gyakran még a kutatók elől is rejtve maradnak a részletek.

Jenny Wong, a Bangor Egyetem kutatója például komoly nehézségekbe ütközött, amikor a walesi mohaszedő iparágat próbálta tanulmányozni. Kutatásai alapján 2003-ban még körülbelül ötven profi gyűjtő dolgozott Walesben, mára azonban számuk alig húszra csökkent.

A kutatás során több gyűjtő elzárkózott az interjúktól. Egyesek nem akarták megosztani a szakmai titkaikat, mások pedig egyszerűen nem szívesen fogadtak idegeneket a munkaterületükön.

A mohaszedők gyakran magányosan dolgoznak az erdőkben és hegyekben, sokszor esőben vagy ködben. Nem meglepő, hogy a szakma inkább a csendet és a visszahúzódást kedvelő embereket vonzza.

Ez is érdekelhet: Kutatók olyan felfedezést tettek az elektronról, ami mindent megváltoztat

Több mint százéves iparág

A moha begyűjtésének története Walesben egészen az első világháborúig nyúlik vissza. Akkoriban bizonyos mohafajtákat sebkötöző anyagként használtak, mivel kiváló nedvszívó tulajdonságokkal rendelkeznek.

Később a moha főként kertészeti és dekorációs célokra vált keresetté. A walesi éghajlat különösen kedvez a növekedésének: a nedves, párás környezet ideális feltételeket biztosít a mohafajok számára.

Ennek köszönhetően Wales hosszú időn keresztül az Egyesült Királyság egyik legfontosabb mohaexportőrének számított. Egy időben kamionokkal szállították a termést Európa különböző országaiba.

Szabályozás és környezetvédelem

Az utóbbi években azonban egyre több szabályozás jelent meg a természet védelme érdekében. Egyes mohafajok – például a tőzegmohák – kulcsszerepet játszanak a vizes élőhelyek ökoszisztémájában, ezért ezek gyűjtését szigorúan ellenőrzik.

A közönséges moha begyűjtése továbbra is legális Walesben, de a gyűjtőknek engedélyt kell kérniük a terület tulajdonosától vagy az illetékes hatóságoktól.

A hatóságok ma már részletesebb információkat kérnek a gyűjtőktől: pontos helyszíneket, mennyiségeket és a tervezett munkálatok részleteit is be kell jelenteni. Ez több adminisztrációt jelent egy olyan iparágban, amely korábban inkább bizalmi alapon működött.

Növekvő kereslet, csökkenő gyűjtőszám

Érdekes módon a kereslet közben nőtt. A moha népszerű lett a kertészetben, a terráriumokban, valamint az ünnepi dekorációk készítésében is. Graham szerint a természet is változik. A klímaváltozás hatására a telek nedvesebbek, a nyarak pedig melegebbek lettek, ami kedvez a moha növekedésének.

Korábban egy területnek akár öt évre is szüksége volt ahhoz, hogy újra szedhető legyen. Ma már gyakran három év után visszatérnek ugyanarra a helyre. A mohaszedők azonban továbbra is ritkán találkoznak egymással. Bár ismerik egymást, mindenki a saját területén dolgozik.

balu

A Budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemen jogi karán tanultam, majd egy fullstack szoftverfejlesztői kurzust is elvégeztem, amely megalapozta a technológiai tudásomat. 2022 óta foglalkozom részletesebben kriptovalutákkal és NFT-kkel. 2024 áprilisa óta a BitcoinBázis szerzőjeként kriptókról és a legújabb blockchain-megoldásokról írok, emellett az offtopik.hu-n általános technológiai, tudományos és gaming témákban publikálok, hogy olvasóim mindkét felületen naprakész, megbízható tartalmakhoz férjenek hozzá.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

Latest from Blog

Új, titkos lopakodó vadászgép bukkant fel az 51-es körzet felett

A katonai repüléssel, amerikai védelmi hírekkel foglalkozó egyik amerikai újság legújabb posztjában bemutatnak egy olyan hőkamera-felvételt, amely valószínűleg egy korábban sosem látott, következő generációs lopakodó vadászgép terveit fedheti fel. A gép jellegzetes

Egy 1917-es fotón tűnt fel egy modern szörfös napjainkból

A lentebb látható fényképet több mint száz évvel ezelőtt készítették Kanadában: férfiak, nők és gyerekek egy csoportját örökítette meg, amint egy domboldalon gyülekeznek. Az éles szemű szemlélők azonban valami egészen különöset vettek

Megtalálták az ízületi gyulladás ellenszerét

Az amerikai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (CDC) adatai szerint körülbelül 53 millió amerikai felnőtt szenved ízületi gyulladásban (artritisz), és ez a szám várhatóan tovább nő, ahogy az emberek egyre tovább élnek. Ez