Az „Irány az 55%!” csomag részeként intézkedéseket hoz az Európai Unió a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, viszont az elképzelés óriási pofont adhat a mindenkinek globális szinten, miközben növeli az inflációt és hiányt teremt.
A klímaváltozás elleni küzdelem érdekében a Parlament elfogadta az európai klímatörvényt, amely az EU 2030-ra kitűzött kibocsátáscsökkentési célját 40%-ról legalább 55%-ra emeli, és
2050-ig jogilag kötelező érvényűvé teszi a klímasemlegességet. A klímacélok elérése érdekében a Unió egy ambiciózus jogszabálycsomagot is előterjesztett, amely „Irány az 55%!” csomag néven ismert. Ennek egyik lényeges eleme az ún. szén-dioxid-illeték az import árukra. A szén-dioxid-határ kiigazítási eljárás (CBAM) az EU és az EU-n kívüli kereskedelmi ágazatot is a karbonmentesítésre ösztönözné, azáltal, hogy bizonyos áruk behozatalára szén-dioxid-illetéket vetne ki, amennyiben azok olyan országokból származnak, ahol az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatban lazább a szabályozás. A cél annak elkerülése, hogy a termelést az EU-ból ilyen országokba helyezzék át.
Az Európai Bizottság javaslata szerint a vasra és acélra, a cementre, az alumíniumra, a műtrágyára és a villamos energiára terjed majd ki, valamint néhány feldolgozott termékre, például csavarokra és hasonló vas- vagy acélárukra is. Az átmeneti időszak vége előtt a Bizottság megvizsgálja, hogy ki kell-e terjeszteni a hatályát egyéb árukra, beleértve a szerves vegyi anyagokat és a polimereket.
Ez eddig szép és jó, de számos árnyoldala van a Földet megmenteni akaró EU-s ötletnek. Egy afrikai klímavédelmi tanácsadó arra hívta fel a figyelmet, hogy a leginkább kitett afrikai országok mind közepes vagy alacsony jövedelmű országok. Például Mozambik, amely az EU alumíniumimportjának 7%-át adja, de amely számára az EU exportja az exportbevételek 25%-át teszi ki, a GDP-jének akár 1%-át is elveszítheti. Egyiptom és Algéria, amelyek az EU műtrágyaimportjának 21, illetve 20%-át adják, szintén súlyosan érintettek lesznek. De nincs jó helyzetben Marokkó és Tunézia sem, amelyek cementet is exportálnak az EU-ba.
https://twitter.com/fatenaggad/status/1602685475935879168
Az EU a CBAM-mel lavinát indít el
A The Wall Street Journal arról írt, hogy a CBAM-tervezet hátrányos helyzetbe hozná az Egyesült Államokat, különösen a kisvállalkozásokat, annak ellenére, hogy az USA és az EU közel azonos környezetvédelmi teljesítmény- és kibocsátási normákkal rendelkezik. Az uniós megállapodásban különösen problematikus, hogy az uniós importőröknek meg kell fizetniük az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere szerinti szén-dioxid-kibocsátási egységek ára és a termelés helye szerinti országban fizetett szén-dioxid-kibocsátási ár közötti különbséget.
Az EU javaslata nem írja jóvá a hazai szabályozás költségeit a szén-dioxid-határadó alkalmazásakor. Ez az jelenti, hogy az EU kívüli szabályozási költségek el nem ismerése elkerülhetetlenül az exportőrök kétszeres kibocsátásadóztatásához vezetne.
Az EU azzal védekezik, hogy a CBAM nem adó és nem is vám. Ez egy „kiigazítási mechanizmus a versenyfeltételek kiegyenlítésére”. Igen, így van, de attól még súlyos pénzeket kell fizetni, teljesen mindegy, hogy a sarcot minek nevezzük.
Az egyértelmű, hogy a CBAM kifejezetten arra törekszik, hogy az európai gyártókat versenyképesebbé tegye a külföldi gyártókkal szemben. Európa szerint ez így tisztességes. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályainak megfelelően nem diszkriminál egyetlen országot sem, csupán kiegyenlíti a versenyfeltételeket. Ez azonban azt jelenti, hogy a legfontosabb kereskedelmi partnereknek mostantól brutális szén-dioxid-számlával kell szembenézniük, amikor kikötnek a rotterdami vagy az antwerpeni kikötőben. Az IMF-nek – meglepő módon – most igaza van abban, hogy az EU javaslata globális lavinát indítana el.
Aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy az egyoldalú uniós CBAM nemcsak a nemzetközi kereskedelmet torzítja, hanem az éghajlatváltozás kezelésének terhét is a fejlődő országokra hárítja. Az EU-ba irányuló exporttól függő országokat a CBAM aránytalanul nagy mértékben fogja érinteni. Az olyan fejlődő országok, mint Ukrajna, Egyiptom, Mozambik és Törökország jóléti vesztesége 1 és 5 milliárd dollár között mozog, ami a GDP-jükhöz viszonyítva jelentős. Mozambik gazdasága a kereslet csökkenése miatt 2,5 százalékkal zsugorodna. A CBAM ronthatja a jövedelemegyenlőtlenséget és a jólét eloszlását a gazdag és szegény gazdaságok között, hiszen a fejlődő országokban 106 milliárd dollár éves jóléti veszteséget okozna. És ez nem minden: a CBAM növelné az inflációt, csökkentené a globális kereskedelmet, a fejlődő országok gazdaságát visszavetné, a környezetért viszont semmit nem tenne.
