A csótányok többségünk számára inkább kellemetlen kártevők, mintsem a jövő technológiájának hősei. Egy nemzetközi kutatócsoport azonban egészen más szemmel tekint rájuk. Olyan kiborg csótányokat fejlesztettek, amelyek speciális, 3D nyomtatott „búvárruhát” viselve órákon át képesek a víz alatt is mozogni.
A cél nem a sci-fi valóra váltása, hanem olyan élő felderítő egységek létrehozása, amelyek katasztrófák helyszínén vagy akár a Mars felszínén is hasznos munkát végezhetnek. A fejlesztés elsőre szokatlannak tűnhet, de mögötte komoly mérnöki és biológiai kutatás áll.
Amikor a természet és a technológia együtt dolgozik
A szingapúri Nanyang Technológiai Egyetem kutatói már évekkel ezelőtt bebizonyították, hogy bizonyos csótányfajok mozgása elektródák segítségével távolról is irányítható. Az úgynevezett kiborg rovarok képesek pontos útvonalakat követni, szűk helyekre bejutni, sőt több példány összehangolt mozgatása is sikeresen működött.
A rendszer legnagyobb hátránya eddig az volt, hogy a csótányok nem tudtak hosszabb ideig víz alatt működni. Pedig árvíz vagy földrengés után gyakran éppen elárasztott alagutak, csatornák és szűk üregek rejtik a túlélőket. Erre kínál megoldást az új fejlesztés.
Egy apró búvárruha három órára elegendő oxigénnel
A kutatók egy teljesen vízálló, 3D nyomtatott védőburkot készítettek a Madagaszkári sziszegő csótányok számára. A különleges szerkezet nem egyszerűen távol tartja a vizet, hanem kémiai reakció segítségével folyamatosan oxigént termel.
A rendszer hidrogén-peroxidot és mangán-dioxidot használ, amelyek reakciója során oxigén szabadul fel. Ezt a rovar légzőnyílásai közvetlenül képesek felvenni, így a csótány akár három órán keresztül is a víz alatt maradhat.
A laboratóriumi tesztek során az állatok közel harminc centiméteres mélységben is gond nélkül közlekedtek, miközben sebességük alig maradt el a szárazföldön megszokott mozgásuktól.
Ez is érdekelhet: Így menthet meg minket a rovarevéstől a kukorica
A romok között sokszor többet érnek, mint egy robot
Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem egyszerűbb miniatűr robotokat használni. A kutatók szerint a válasz az energiaellátásban rejlik. A hagyományos robotok akkumulátorai korlátozott üzemidőt biztosítanak, míg egy élő rovar saját maga gondoskodik az energia utánpótlásáról.
Táplálékot keres, alkalmazkodik a környezethez, és olyan szűk réseken is átjut, amelyek a legtöbb robot számára leküzdhetetlen akadályt jelentenek. A fejlesztők szerint ezek a kiborg csótányok hatékony segítséget jelenthetnek földrengések, épületomlások vagy árvizek után, amikor minden perc számít a túlélők felkutatásában.
A technológia ráadásul már nem csupán laboratóriumi elképzelés: a kutatócsoport korábbi generációs kiborg rovarai részt vettek a 2025-ös mianmari földrengést követő Lionheart mentőakcióban is.
A végső cél már nem is a Föld
A kutatás legizgalmasabb része talán az, hogy a fejlesztők nem állnának meg a földi alkalmazásoknál. Hirotaka Sato professzor szerint a technológia hosszú távú célja olyan speciális „űrruhák” megalkotása, amelyekkel a kiborg rovarok más égitesteken is képesek lennének működni.
A Mars felszíne különösen érdekes célpont lehet, hiszen az apró élőlények kis méretüknek, alacsony energiaigényüknek és kiváló alkalmazkodóképességüknek köszönhetően olyan helyekre is eljuthatnak, ahová a jelenlegi roverek nem.
A következő években a kutatók különböző extrém környezetekben vizsgálják majd, hogyan viselik a csótányok a szélsőséges hőmérsékletet, az alacsony nyomást és más, az űrutazás során várható körülményeket. Bár mindez ma még futurisztikusnak hangzik, könnyen lehet, hogy a jövő bolygókutatásának egyik legfontosabb segítői nem robotok, hanem kiborg rovarok lesznek.
