Hamarosan kezdetét veszi a XXXIII. nyári olimpia, melyet egyébként 2020-ra terveztek, a világjárvány miatt azonban ebben az évben kerül megrendezésre Tokióban. Valószínűleg már sokan várják a számos közkedvelt sportot magába foglaló nemzetközi eseményt, a szomorú igazság, hogy az idén az 1936-os berlini játékokra emlékeztető, Adolf Hitlert és a félelmetes náci korszakot felidéző olimpiára számíthatunk.
Nos, a szervezők célja általában, hogy az olimpia kizárólag a sportra összpontosítson, ami nem is csoda, hiszen elég sötét múltat tudhat maga mögött a politika és az olimpiai játékok kombinálása. Most viszont úgy tűnik, egyes sportolók a tiltakozások és a propaganda mellett döntenek – amire persze ismét a sportkedvelő átlagemberek fognak ráfázni.
Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke nemrégiben még úgy nyilatkozott, hogy az idei olimpián nem lesz megengedett a politikai jellegű véleménynyilvánítás:
„A dobogót az éremátadásokra, nem politikai vagy egyéb demonstráció céljából tartják fenn… Azon sportolók és érmesek tiszteletére készült, akik sportteljesítményük miatt, nem pedig privát nézeteik végett tűnnek ki. – jelentette ki Bach – A cél csupán annyi, hogy az egész világ egy helyen legyen, és békésen versenyezzünk egymással. Ez pedig soha nem valósulna meg, ha a játékok megosztóvá válnának.”
Ez mind szép és jó. Lenne. A NOB ugyanis nemrégiben megváltoztatta álláspontját és ezzel együtt az Olimpiai Charta 50. szabályát, melynek következtében a versenyzőknek bizonyos feltételek mellett lehetőségük nyílik a véleménynyilvánításra és a demonstrációra az olimpiai játékok idején. Ugyan a NOB Sportolói Bizottsága maximálisan támogatja a véleménynyilvánítás szabadságát, vezetője, Kristy Coventry kijelentette:
„Nem szeretném, ha bármi elvonná a figyelmet a versenyemről, és magával vinné azt.”
Letérdelés, ökölbe szorított kéz, propaganda – minden egy helyen
Meglepő vagy sem, sokan örömkönnyekkel fogadták a bejelentést, és már tervezgetik mérkőzéseik elején a letérdelést, az ökölbe szorított kéz felemelését, valamint a Black Lives Matter hirdetését. Mindez viszont elég érdekes egyébként, hiszen nemrégiben még a sportolók 70 százaléka azt állította, hogy ellenzi a stadionokban, arénákban vagy a dobogókon történő bármiféle tüntetést. Nos, ahogyan az manapság az lenni szokott, a kisebbség – ez esetben a tüntetők – mindig megtalálják a kiskaput.
Vessünk egy pillantást az 1936-os berlini olimpiára, amikoris Adolf Hitler előszeretettel használta az eseményt politikai céljai elérésére. Aztán a hidegháború csúcspontján az amerikaiak nem vettek részt az 1980-as moszkvai olimpián, majd a szovjetek négy évvel később viszonozták a „szívességet”. És ki volt a legnagyobb vesztes? Természetesen a nézőközönség. 1980-ban ugyanis nem láthattuk Ed Moses legendás amerikai atlétát, 1984-ben pedig kihagytuk Szergej Bubka rúdugró teljesítményét. Mindezt pedig csak azért, mert a sportot politikai fegyverként használták. Vajon idén megismétli a történelem önmagát?
Forrás: rt.com
