Szeptemberben a lengyel kormány közzétett egy jelentést, amelyben részletezte azt az 1,3 billió eurós jóvátételt, amellyel az ország állítása szerint a második világháború alatti német megszállás okozta károk miatt tartozik. Lengyelország hivatalos diplomáciai jegyzéket is kiadott, amelyet az EU-nak, a NATO-nak és az Európa Tanácsnak címeztek, hogy felhívja a figyelmet a jóvátételi követelésekre.
Választás elé állították a németeket: a békés megoldás, hogy fizetnek, a kevésbé békés, hogy minden nemzetközi szervezetet bevonnak az ügybe
Arkadiusz Mularczyk lengyel külügyminiszter-helyettes újabb ultimátumot adott Németországnak. Mularczyk – aki külügymiszter-helyettesi pozíciója mellett egyben az ország jóvátételi megbízottja is – követeli, hogy Németország fizessen, különben több nemzetközi bíróság elé viszi az ügyet. Ennek bekövetkezése meglehetősen rossz fényt vetne a globális nagyhatalom nemzetközi megítélésére.
A diplomata a továbbiakban hangsúlyozta, hogy „Németország ma igyekszik olyan ország lenni, amely példát mutat az emberi jogok, a jogállamiság és a nemzetközi jog tiszteletben tartásában. Épp ezért úgy gondolom, hogy nem áll érdekében, hogy ez az ügy csorbítsa az ország hírnevét”.
„Most Németországnak választania kell: Vagy leül Lengyelországgal a tárgyalóasztalhoz, vagy minden nemzetközi fórumon – az ENSZ-ben, az Európa Tanácsban és az Európai Unióban – felvetjük a kérdést„ –mondta Mularczyk a dpa (Deutsche Presse-Agentur) német hírügynökség szerint.
Reménykedve a felkínált lehetőségek közül az első elfogadásában, Mularczyk hozzátette: „Őszintén reméljük, hogy a német kormány mindazonáltal meghozza azt a döntést, hogy tárgyalóasztalhoz ülteti partnerét és barátját, valamint a hozzá oly közel álló társadalmat, és gyorsan lezárja ezt az ügyet”.
Lengyelország készen áll szövetkezni más, háborús károkat elszenvedett országokkal
A lengyel kormány azt is bejelentette, hogy nemzetközi konferenciát tervez más olyan országokkal, amelyeket szerinte Németország második világháborús tettei érintettek. Köztük például Görögországgal, amely szintén kártérítést követel.
„A szövetségi kormány nem várathatja ki ezt az ügyet a következő választásokig” – mondta Mularczyk. „Konverzációt kell folytatni erről a témáról, különben nagyon rosszat tesz a szomszédságunknak”.
Mularczyk már-már fenyegető hangvételű kijelentései mellett azt is állította, hogy követelésüknek van egy „alapvető” eleme, amelynek semmi köze a politikához. Egyszerűen „Lengyelország méltóságáról szól”.
A lengyel vezető szerint Németországgal túl kedvesen bántak a háború végén
A lengyel Jog és Igazságosság (PiS) párt a jóvátétel kérdését a Németországgal szembeni egyik legfontosabb külpolitikai kérdésévé tette. A konzervatív párt vezetője, Jarosław Kaczyński azt mondta, hogy a németekkel „rendkívül kedvesen” bántak a háború végén.
„Ha Németországgal úgy bántak volna, ahogyan azt sok tervezetben megfogalmazták, nem a Szovjetunióban, hanem Nyugaton, akkor ma egy nagyon-nagyon szegény és sokkal kisebb létszámú ország lenne, mint amilyen” – állította.
„Adjanak hálát Istennek, hogy ez így van. Tartoznak nekünk, fizetniük kell” – hangsúlyozta a pártvezető, utalva ezzel a háború utáni “finom” bánásmódra.
Kritikusai is vannak az ügynek, sokak szerint Lengyelország kezelte rosszul a helyzetet
A lengyel jóvátételi követelés kritikusai azt állítják, hogy miután Lengyelország a második világháború végén megkapta Németország keleti területeinek nagy részét, német nemzetiségűek millióit űzték el az országból. Sok németet meggyilkoltak az előrenyomuló szovjet csapatok, valamint lengyel félkatonai csoportok is. Mindkét csoport bosszút akart állni a háború során Németország által elkövetett atrocitásokért, beleértve a lengyel területen történt, becslések szerint 6 millió halottat.
A német kormány becslései szerint a második világháború utolsó napjaiban Európa-szerte 2 millió német civilt öltek meg szükségtelenül. Közülük sokan nők, gyermekek és idősek voltak. Ezenkívül a becslések szerint 12-14 millió német nemzetiségű ember vesztette el otthonát.
A német kormány már válaszolt Lengyelország jóvátételi kérelmére, hivatkozva az 1990-es “Kettő plusz négy” megállapodásra. Német részről az ügyet lezártnak tekintik. A lengyel kormány azonban egyáltalán nem fogad el ilyen lezárást. Mularczyk véleménye szerint Németország az 1950-es évek óta az „elhallgatás és az elfelejtés” politikáját folytatja.
