A Kínából érkező jelentések megerősítik, hogy a helyi tudósok továbbra is igyekeznek áttörni a gátakat a Frankenstein-szerű génkísérletekkel az emberi DNS manipulálása érdekében. A legújabb kísérletüket, melyben atomsugárzásnak ellenálló sejteket ültettek az emberi szervezetbe, a felügyelők „teljesen legálisnak” minősítették.
Vajon hová vezet majd a kínaiak minden határt átlépő laboratóriumi kísérletezése?
A projektet először a Military Medical Sciences című kínai nyelvű folyóiratban mutatták be, és azóta egyre nagyobb médiafigyelmet és érdeklődést vált ki a tudományos közösségben. A kísérletezések komoly etikai kérdéseket vetnek fel. A felügyelők viszont „teljesen legálisnak” minősítették a tudósok génmanipulációs tevékenységeit.
A részletek szerint a katonai tudósok azt állítják, hogy “sikeresen beillesztettek egy, a mikroszkopikus vízimedvéből származó gént emberi embrionális őssejtekbe, és ezzel jelentősen megnövelték e sejtek sugárzással szembeni ellenálló képességét”.
“A kísérlet sikere olyan szuperkemény katonákhoz vezethet, akik képesek lennének ellenállni a nukleáris sugárzásnak.”
A tesztelés során a vízimedvéből származó egyik kulcsfontosságú gént kísérleti úton vitték be az emberi DNS-be (embrionális sejtek felhasználásával). A szóban forgó gén ritka ellenálló képességet biztosít a mikroszkopikus élőlénynek a sugárzással és más szélsőséges környezeti hatásokkal szemben.
A kísérlethez felhasznált sejtek gyakorlatilag halhatatlanok
A tudósok már régóta úgy vélik, hogy a tardigrádként is ismert vízimacik olyan genetikai titkokat rejthetnek, amelyek egy napon kulcsfontosságúak lehetnek az emberi túlélés és hosszú élet szempontjából. A nyolclábú, 1 milliméternél is kisebb apró állatot a következőképpen írták le:
“A tardigrádok aprók, aranyosak és gyakorlatilag elpusztíthatatlanok. A mikroszkopikus méretű állatok képesek túlélni egy fazék forró vízben, egy mélytengeri árok alján vagy akár az űr hideg, sötét vákuumában is. Augusztusban egy tudományos kísérlet részeként tardigrádokat szállító izraeli űrhajó lezuhant a Holdon, és a tudósok úgy vélik, hogy a kis vízimacik ezt is túlélhették.”
„Az apró állatok az egész világon megtalálhatók, a fagyos antarktiszi gleccserektől az aktív lávamezőkig. Leggyakrabban mohában élnek. A legtöbb vízimedve algákat és virágos növényeket eszik, átfúrva a növényi sejteket és cső alakú szájukon keresztül kiszívva azok tartalmát. Egyesek azonban húsevők, és más tardigrádokat is megesznek.”
Miután izolálták a vízimedvék tárgyalt génjét – mely különlegessége abban rejlik, hogy képes olyan pajzsszerű fehérjéket termelni, amelyek védelmet nyújthatnak a sugárzás és más ártalmak ellen – a kínai csapat azt mondta, hogy „megtalálták a módját annak, hogy ezt a gént emberi szervezetbe juttassák”. Erre a CRISPR/Cas9 génszerkesztő eszköz segítségével képesek, amely “ma már a legtöbb biolaborban elérhető” – olvasható a kísérletről szóló SCMP ismertetőjében.
„Laboratóriumi kísérletükben a Yue Wen professzor által vezetett csapat szerint a vízimaci génjét hordozó emberi embrionális sejtek közel 90 százaléka túlélte a halálos röntgensugárzásnak való kitettséget” – folytatódik a jelentés.
A génmutáció hatalmas veszélyekkel járhat
A csapat azonban elismeri, hogy van néhány jelentős „ismeretlen tényező”. A vízimedve idegen génjének emberi embrionális sejtekbe való bevitele káros mutációkhoz vezethet, vagy akár el is pusztíthatja a sejteket a két faj közötti genetikai különbség miatt, amivel Yue csapata tisztában volt a tanulmányuk szerint.
„A pajzsfehérjék kizárólag a vízimedvéknél fordulnak elő. A fajok közötti beavatkozás utáni immunválasz ismeretlen, és ez bizonyos biztonsági problémákhoz vezethet” – írták a kínai kutatók.
