Az Enigmacursor végre fényt derít egy 100 éves rejtélyre.
Egy apró, de jelentős felfedezés borzolja a kedélyeket a paleontológusok körében: az Egyesült Államok nyugati részén talált, eddig ismeretlen dinoszauruszfajt hivatalosan is dokumentálták, és mostantól a londoni Természettudományi Múzeumban is megtekinthető. A Enigmacursor mollyborthwickae nevet kapott kis növényevő dinoszaurusz nemcsak új színt visz a késő jura időszak állatvilágának megértésébe, de egy évszázados taxonómiai zűrzavart is segít tisztázni.
Mi az az Enigmacursor?
Az Enigmacursor, ami magyarul körülbelül „rejtélyes futót” jelent, egy kis termetű, gyors mozgású növényevő dinoszaurusz volt, amely mintegy 145–152 millió évvel ezelőtt élt az akkor buja folyóvölgyekkel és árterekkel tarkított Morrison-formáció területén – ma ez az Egyesült Államok nyugati részét jelenti.
A kis testű dinoszauruszok, mint az Enigmacursor, gyakran háttérbe szorultak a tudományos figyelemben, mivel a figyelem középpontjában sokáig az óriások – mint az Allosaurus vagy a Diplodocus – álltak. Ez a mostani felfedezés azonban új lendületet adhat a kisebb egyedek kutatásának.
Egy különleges példány története
Az Enigmacursor maradványait 2021 és 2022 között ásták ki magánterületen, és eredetileg egy másik fajhoz, a Nanosaurushoz sorolták be. A fosszíliákat egy kereskedelmi galéria kínálta eladásra, ahol a londoni múzeum lecsapott rájuk. A kutatók – Susannah Maidment és Paul Barrett professzorok – alapos vizsgálatnak vetették alá a leleteket, és meglepődve tapasztalták, hogy ezek nem egyeznek a korábban ismert Nanosaurus jegyeivel.
A Nanosaurus ugyanis többnyire rosszul megőrződött, vagy csak csontlenyomatokból ismert faj volt, míg az újonnan felfedezett példány sokkal részletesebb csontvázat kínált: megmaradtak a lábak, a gerincoszlop, a csípő és a kar egyes részei is. Az állat kb. egy méter hosszú volt, de a kutatók szerint még fiatal lehetett a halálakor, mivel a gerinccsigolyák tetején található ún. idegívek még nem forrtak teljesen össze.
Miért különleges ez a faj?
Az Enigmacursor nemcsak az egyik legteljesebb példány a kategóriájában, de külön nevet is kapott: a fajnevet, mollyborthwickae, Molly Borthwick tiszteletére választották, aki jelentős adománnyal járult hozzá a fosszília megvásárlásához.
A faj gyors mozgása és alkalmazkodása az élőhelyéhez szintén figyelemre méltó. Hosszú lábai valószínűleg kiválóan alkalmassá tették a gyors menekülésre a ragadozók – például a Ceratosaurus – elől. A kutatók szerint az ilyen kis termetű fajok segítenek jobban megérteni, hogyan működött az ősi ökoszisztéma a hatalmas dinoszauruszok árnyékában.
Miért kellett ennyit várni a felismerésére?
A taxonómia – vagyis az élőlények tudományos besorolása – régóta problémás terület a paleontológiában. Sok faj régi, hiányos leletek alapján kapott nevet, és ahogy újabb és jobb állapotban megőrzött fosszíliák kerülnek elő, a korábbi besorolások érvényüket vesztik. Így történt a Nanosaurus esetében is.
„A taxonómiai munka gyakran háttérbe szorul, pedig ez az alapja mindennek a paleontológiában. Ha ez hibás, akkor minden más is összeomlik.”
Mit jelent ez a jövőre nézve?
A kutatók szerint az Enigmacursor csak a jéghegy csúcsa lehet. Több múzeumban is találhatók olyan, eddig el nem nevezett példányok, amelyek szintén új fajokat képviselhetnek. A remény az, hogy ezek vizsgálatával tovább tisztulhat a kép a jura kori kis testű dinoszauruszokról.
A londoni Természettudományi Múzeumban mostantól bárki megcsodálhatja az Enigmacursor rekonstruált csontvázát, ami nemcsak a múltba nyit ablakot, de arra is emlékeztet, hogy a tudomány mindig mozgásban van – és néha a legnagyobb áttörések a legkisebb csontokból születnek.
Hungarian