A The New York Times által nyilvánosságra hozott információk szerint az Egyesült Államok haditengerészetének elit egysége, a SEAL Team 6, 2019-ben rendkívül titkos küldetésre indult Észak-Korea partjaihoz. A cél az volt, hogy egy lehallgató eszközt telepítsenek Kim Dzsongun közvetlen kommunikációjának feltörésére. A művelet azonban teljes kudarccal zárult: több ártatlan civil vesztette életét, a stratégiai célokat nem sikerült elérni, és az eset évekig titokban maradt. Most, hogy kiszivárgott, az amerikai különleges műveletek egyik legsötétebb fejezeteként emlegetik.
Trump diplomáciája és a háttérben zajló titkos akció
2019-ben Donald Trump elnök látványos diplomáciai kapcsolatépítést folytatott Kim Dzsongunnal: csúcstalálkozók, baráti hangvételű levelek és a demilitarizált övezetnél tett közös megjelenések mind azt sugallták, hogy közeledés zajlik a két ország között.
Ám a színfalak mögött egészen más történt. Trump utasítására a SEAL Team 6 egy olyan küldetésre indult, amelyet még az amerikai kormányzat legtöbb tisztviselője előtt is titokban tartottak. A feladat az volt, hogy észrevétlenül partra szálljanak Észak-Korea területén, és ott elhelyezzenek egy lehallgató készüléket, amely képes lett volna elfogni Kim Dzsongun legbizalmasabb kommunikációját.
A kockázatok óriásiak voltak: ha a művelet lebukik, az akár túszdráma vagy fegyveres konfliktus kirobbanásához is vezethetett volna.
Hogyan zajlott a bevetés?
A SEAL-eket egy nukleáris meghajtású tengeralattjáró szállította a célterület közelébe. Innen két apró, „mini-tengeralattjárón” – a gyilkos bálnák méretéhez hasonló „wet sub”-okon – indultak a partra. A kommandósok jéghideg, alig 4–5 °C-os vízben haladtak előre több mint két órán keresztül, speciális fűthető búvárruhákban és oxigénpalackokkal felszerelve.
A fegyverzetet és a lőszert úgy választották ki, hogy semmiképpen se legyen visszakövethető az Egyesült Államokra. Minden apró részlet a maximális titoktartásra épült. A partraszállás éjszaka, teljes sötétségben történt, valós idejű hírszerzési támogatás nélkül – se drón, se repülő, se műholdas irányítás nem állt rendelkezésre.
Kapcsolódó tartalom: A jövő digitális diktatúrája? Észak-Korea okostelefonjai figyelmeztető példaként szolgálnak
A tragédia pillanata
Bár hónapokon át figyelték a célterületet, a partraszállás helyszínén egy kis halászhajó tartózkodott, fedélzetén néhány észak-koreai civil kagylóvadász. A SEAL-ek éjjellátó készülékeikben nem vették észre időben a hajót, mert a hideg víz miatt a halászok hőképe nem látszott tisztán.
Amikor a búvárok egy része partra ért, észrevették a csónakot a közelben. Attól tartottak, hogy a halászok felfedezték a mini-tengeralattjárókat. Az egység vezetője tüzelési parancsot adott. A rövid tűzpárbaj után minden civil halott volt. A SEAL-ek a holttesteket is megcsonkították, hogy elsüllyedjenek, és így ne lehessen bizonyíték a történtekre.
Az akció vége: teljes kudarc
A tervezett lehallgató eszközt végül nem sikerült telepíteni. A SEAL-ek visszavonultak a mini-tengeralattjárókhoz, majd vészjelzést küldtek. A hatalmas amerikai tengeralattjáró ekkor a partközelbe merészkedett, komoly kockázatot vállalva, hogy kimentse az egységet.
Az egész akció eredménye: ártatlan civil halottak, nulla hírszerzési nyereség, és egy titok, amelyet évekig rejtegettek. A Pentagon hivatalosan soha nem számolt be róla, és az érintett katonákat sem vonták felelősségre.
Miért fontos, hogy most kiszivárgott az ügy?
Az eset nyilvánosságra kerülése azért különösen jelentős, mert több szinten is komoly következményei lehetnek. Politikai értelemben azért érdekes, mert mindez Donald Trump elnöksége alatt történt, amikor a világ felé éppen a közeledés és a barátság képét mutatták Észak-Koreával. A titkos katonai akció ennek élesen ellentmond.
Etikai szempontból az ügy talán még súlyosabb: ártatlan civilek haltak meg, majd a katonák megpróbálták eltüntetni a nyomaikat. Ez olyan morális kérdéseket vet fel, amelyek jóval túlmutatnak egy egyszerű katonai kudarcon.
Biztonsági kockázatot is hordozott a művelet. Ha az akció lebukik, az akár fegyveres összetűzéshez is vezethetett volna egy olyan országgal, amely nukleáris fegyverekkel rendelkezik. Egyetlen rossz lépés világszintű válságot idézhetett volna elő.
Végül ott van a transzparencia problémája: a közvélemény rendszerint csak a sikeres titkos akciókról hall, a kudarcokat eltitkolják. Ez az ügy jól mutatja, mennyi minden történhet a háttérben anélkül, hogy a nyilvánosság valaha is tudomást szerezne róla.
Mit lépett Észak-Korea?
Bár Phenjan hivatalosan soha nem tett bejelentést a történtekről, műholdfelvételeken később fokozott katonai aktivitást észleltek azon a partszakaszon. Valószínű, hogy az észak-koreai vezetés tisztában volt azzal, hogy valami történt, de nem akarta eszkalálni a helyzetet. Ez a történet azonban megerősíti Kim Dzsongun narratíváját, miszerint a Nyugat folyamatosan összeesküvéseket sző ellene.
