A mesterséges intelligencia használata tényleg az élet minden területén megjelent, van sörfejlesztéshez használt AI, de madarak vagy éppen tehenek hangját is megpróbálják lefordítani mesterséges intelligencia asszisztens segítségével. Nagyon sokan használják sima beszélgetésre és gyakorlatilag érzelmi társként is, Kínában pedig úgy tűnik, hogy még ennél magasabbra is tudják emelni a lécet.
Beszámolók szerint a kínai fiatalok az AI segítségét kérik akkor is, amikor a szakítással kell megbirkózniuk. Ahelyett, hogy a hagyományos módokon lépnének tovább, néhányan volt partnerük digitális másolatának megalkotása mellett döntenek. Ez az egyre népszerűbb trend lehetővé teszi, hogy a szakításon áteső fiatalok mesterséges intelligencia segítségével digitális hasonmást hozzanak létre expartnerükről.
Az AI formában megjelenő ex csak rövidtávú enyhülést adhat
Ezek az AI-alapú exek képesek utánozni a volt partner hangnemét, szófordulatait, sőt finom nyelvi sajátosságait is, így egy virtuális formában élesztik újra az elveszett kapcsolatot. A kérdés persze az, hogy ez mennyire jó módja egy érzelmi fájdalom, egy szakítás feldolgozásához. Mert bár a jelenség újszerű segítséget nyújt az érzelmi gyógyuláshoz, kérdéseket vet fel az adatvédelem, az érzelmi függőség és a technológia kapcsolatokban betöltött szerepéről is. Első körben például azért, mert a csalódott szerelmesek a volt partnerük digitális változatának elkészítéséhez üzeneteket, chat előzményeket, közösségi médiaposztokat és fotókat töltenek fel egy MI-platformra. Az expartner beleegyezését pedig ehhez nem sokszor kérik.
A rendszer ezt követően egy „Ex-partner.skill” nevű csomag segítségével létrehozza a virtuális expartner alapváltozatát. A felhasználók személyes emlékek – utazások, étkezési szokások, évfordulók, korábbi viták – megosztásával tovább finomíthatják a hasonmást, fokozatosan gazdagítva annak személyiségét. A digitális ex állítólag ismerős hangnemben és gondolkodásmóddal képes folytatni párbeszédeket, ami valósághűvé teszi az élményt a felhasználók számára.
Az eredeti elképzelés természetesen anno nem ez volt, hanem egy Zhou Tianyi nevű sanghaji MI-mérnök hozott létre egy „Colleague.skill” nevű nyílt forráskódú projektet arra, hogy korábbi információk segítségével segítsen munkahelyi csapatoknak megőrizni és hasznosítani az alkalmazottak tudását. Ehhez mindennapi kommunikációkat, dokumentumokat és együttműködési tapasztalatokat kellett megosztani vele, amiből az AI aztán újrafelhasználható készségcsomagokat állított össze.
Ahogy a Colleague.skill egyre nagyobb népszerűségre tett szert az interneten, a fejlesztők a munkahelyi alkalmazásoktól a személyes kapcsolatok felé is kiterjesztették. Egyes programozók életrajzokat töltöttek fel, hogy olyan hírességek digitális hasonmását hozzák létre, mint Elon Musk vagy Steve Jobs. Mások főnökeikkel folytatott csevegőüzeneteiket és megbeszéléseik jegyzeteit használták fel, lehetővé téve az AI számára, hogy elemezze a vezető kommunikációs stílusát és munkaszokásait – ez pedig munkahelyi helyzetek szimulálását tette lehetővé.
De nagyon gyorsan teret nyert a személyesebb, érzelmi jellegű felhasználás, annyira, hogy egyes felhasználók még 25–45 jüant (kb. 1400–2100 forint) is fizettek a telepítési szolgáltatásért. Egy felhasználó bevallotta, hogy miután elbeszélgetett digitális expartnerével, rájött, hogy a volt párja közel sem volt olyan ideális, mint ahogyan emlékezett rá. Egy másik felhasználó arról számolt be, hogy miután több ezer üzenetet töltött fel az AI-ba, az eredmény ismét egy szakítás lett.
Egyes kritikusok az érzelmi hűtlenség egy új formájára figyelmeztetnek, ahol a felhasználók digitális expartnerükkel érintkeznek, miközben már új kapcsolatban élnek. Az AI‑ex egy nagyon veszélyes irány lehet a fiatalok számára, hiszen egy olyan illúziót kelt, hogy a kapcsolat még létezik. Ezzel megakasztja a szakítás miatt érzelmi gyászfolyamatot, érzelmi függőséget alakíthat ki és akár a valóság és a fantázia teljesen össze is mosódhat. Az emberi értéket azonban nem a funkcionalitás adja, hanem maga a fejlődés folyamata. Az életben átélt frusztráció, zavar, boldogság és harag nem digitalizálható. Ez az emberiség pótolhatatlan lényege.
