Az amerikai Venus Aerospace olyan járműveket tervez, amelyek két óra alatt juttathatják el az utasokat Los Angelesből Tokióba.
A Venus Aerospace, egy houstoni székhelyű startup vállalat befejezte a forgó detonációs hajtóművének (RDRE) első repülési tesztjét. A teszt fontos előrelépést jelent mind az amerikai űrkutatásban, mind pedig a repülésben – utóbbi esetén a vállalat célja, hogy a jövőbeli repülőgépeik a hangsebesség négy-hatszorosát érhessék el, mindezt pedig a hagyományos kifutópályákról felszállva.
45 évvel ezelőtt kezdtek el a hajtóműtípuson dolgozni
A forgó detonációs rakétamotor – vagy ahogy az űriparban sokan hívják, a „lehetetlen hajtómű” – nem a Venus Aerospace saját elnevezése, a hajtóműtípus ugyanis már az 1980-as évek óta fejlesztés alatt áll az Egyesült Államokban.
A Venus azonban egy teljesen saját fejlesztésű RDRE-n dolgozott az elmúlt években, az eredmény pedig egy megfizethető és kompakt rendszer lett, amely kivételes hatékonyságot és tolóerőt biztosít.
„Ez az a pillanat, ami miatt öt éve dolgozunk” – mondta Sassie Duggleby, a Venus Aerospace vezérigazgatója. „Bebizonyítottuk, hogy ez a technológia működik, és nemcsak a szimulációkban vagy a laboratóriumban, hanem a levegőben is. Ezzel a mérföldkővel egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy a nagysebességű repülés elérhetővé, megfizethetővé és fenntarthatóvá váljon” – tette hozzá.
A Venus hajtóművének tesztje az új-mexikói Spaceport America űrrepülőtéren történt, a vállalat szerint pedig minden rendszer jól működött.
A hangsebesség négyszerese lesz a Venus repülőgépének utazósebessége
Az RDRE-k jóval hatékonyabbak és kisebbek, mint a hagyományos rakétahajtóművek, így sok szakértő szerint ezek új fejezetet nyithatnak az űrutazásban.
Ugyanakkor a Venus hajtóművének sikeres tesztje nemcsak az űriparban, de a repülésben is óriási mérföldkőnek számít. A vállalat szerint ugyanis az RDRE jelentheti az alapot egy olyan új repülőgéphez, amely az utasokat két óra alatt repítheti el Los Angelesből Tokióba. Ráadásul a rendszert úgy tervezték, hogy módosítani lehessen attól függően, hogy katonai vagy épp utasszállítási célokra használják.
Érdemes azt is megjegyezni, hogy a Venus forgó detonációs hajtóművét úgy tervezték, hogy a vállalat speciális VDR2 légbefúvásos rendszerével működjön együtt. Ez a párosítás lehetővé fogja tenni a repülőgépek számára, hogy miután felszálltak a kifutópályáról, a hangsebesség 6-szorosával – ez 7408 km/h-t jelent – tartsák fenn a hiperszonikus utazósebességet rakétahajtóművek nélkül.
Egyébként a Venus nem titkolt célja, hogy az RDRE-k segítségével megépítse a Stargazer M4-et, ami egy közel 5000 km/h-s utazósebességgel rendelkező utasszállító repülőgép lesz.
Más vállalatok is fejlesztenek hiperszonikus hajtóműveket
Nem a Venus Aerospace az egyetlen amerikai vállalat, amely hiperszonikus rakétamotorokat fejleszt. Az Anduril Industries például katonai célokra tervezett rakétahajtóműveken dolgozik, nemrég pedig sikeresen tesztelte az amerikai haditengerészet által megrendelt SM-6 rakétarendszer új hajtóművét. A többek között rombolókról indított rakéták sebessége így elérheti majd az akár 8600 km/h-t is.
A SpaceX egykori mérnökei által alapított Castelion szintén tömeggyártásban fog hiperszonikus, nagy hatótávolságú fegyvereket készíteni. A vállalat eddig 100 millió dollárnyi tőkét gyűjtött össze, és azt tervezi, hogy 2027-re piacra dobja az első termékét.
Békésebb vizekre evezve a Venus mellett az Ursa Major is egy úttörő hajtóművön dolgozik, amely óriási előrelépés lehet a repülésben. A vállalat Hadley nevű hajtóműve folyékony oxigénnel és kerozinnal működik, és a repülési tesztek során folyamatosan tudta tartani a hiperszonikus sebességet. Az Ursa Major eközben a Draper hajtóművet is fejleszti, amely a Föld légkörében, de akár az atmoszféráján kívül is képes lesz hiperszonikus sebességre.
Hungarian