Sokan félnek attól, hogy a piac – bármilyen hatékony is – szétszedi a közösségeket. A kutatások viszont inkább az ellenkezőjét mutatják: a csere alapja a bizalom, és idővel ez a bizalom túlnő a családon, barátokon. A piac nem „mindenki mindenki ellen”, hanem hidakat épít emberek és csoportok között – még akkor is, ha korábban idegenek voltak egymásnak.
Kötődés vagy hídépítés? A bizalom mechanikája
A társadalmi tőke két fő fajtáját érdemes megkülönböztetni. A kötő (bonding) tőke erősíti a belső köröket — család, közeli barátok, szoros helyi közösségek. A híd (bridging) tőke ezzel szemben kifelé nyit: idegenek, távoli kollégák, üzleti partnerek irányába épít kapcsolatot. A túl sok kötő tőke könnyen bezár, „rokoni alapon” működő rendszert szül; a híd tőke viszont átjárókat nyit, és csökkenti az „ők–mi” gondolkodásból fakadó feszültségeket. A piac — ismételt, kölcsönösen előnyös cseréivel — hídépítő mechanizmusként viselkedik.
Mit mutatnak a nemzetközi felmérések?
Összehasonlító vizsgálatok szerint a piacosabb (szabadabb) gazdaságokban lassabban kopik a bizalom, ahogy nő a társadalmi távolság. Vagyis nem csak a család és a szomszéd kap „bizalmi kreditet”, hanem barát, kolléga, sőt ismeretlen is nagyobb eséllyel. Gazdasági szabadságindexek és értékvizsgálatok alapján a nagyobb gazdasági szabadság magasabb általános bizalommal jár együtt — és nem kőbe vésett: ahol piacbarát reformok történnek, ott a bizalmi szint is javulhat. Egy európai adatokon végzett elemzés például azt találta, hogy 10%-os gazdasági szabadság-növekedés körülbelül 2,5%-kal emelte az általános bizalmat. A kép árnyalt, de az irány következetes: a piaci intézmények erősödésével tágul a bizalom köre.
Ez is érdekelhet: A fekete lakáspiac árnyéka: mi történik San Franciscóban?
Mit mutatnak a kísérletek?
Képzeld el, hogy egy kísérletben idegenekkel „üzletelsz”. Minden körben döntened kell: rábízol-e pénzt (vagy zsetont) a másikra, bízva abban, hogy korrektül visszaad többet, vagy inkább nem kockáztatsz.
Ha lehet csalni: pár kör után kiderül, ki megbízható és ki nem. Aki korrekten játszik, egyre több partner kap tőle bizalmat és több „üzletet” köt vele. Aki egyszer-kétszer átver, azt a többiek elkezdik kerülni, és alig kap új lehetőséget. Vagyis a „piac” magától kiszűri a linkeket.
Ha nem lehet csalni: mivel nincs kockázat, a résztvevők nagyjából egyformán bánnak egymással; nem kell „válogatni” a partnerek között.
Lényeg: amikor egymás után, többször cserélünk (vásárlunk-eladunk, megbízunk-viszonozunk), a tisztességes viselkedés megtérül (több üzletet kapsz), a trükközés pedig visszaüt (kívül maradsz). A piac így tanít meg bennünket arra, hogy kinek érdemes bizalmat adni — és ettől nő a bizalom az ismeretlenek felé is.
Piaci szemlélet = több bizalom
Vannak kísérletek, ahol a résztvevőket „piaci gondolkodásra” hangolták, majd klasszikus bizalmi játékokat játszattak velük. Az eredmény: a „piacra hangolt” csoport optimistább lett az ismeretlen partnerek megbízhatóságát illetően, többet kockáztatott a bizalommal, és ezzel hatékonyabb kimeneteket ért el. Ez a régi „doux commerce” gondolat modern visszaigazolása: a kereskedelem megszelídíti a viselkedést, és teret ad a kölcsönösségnek.
A profik gyakran együttműködőbbek, mint hinnénk
Meglepő, de több kísérlet ugyanarra jutott: akik a versenyes, üzleti közegben dolgoznak, a laborban többet bíznak a partnerre és korrektebben viselkednek, mint a diák kontrollcsoportok. Amikor kutatók CEO-kat és hallgatókat hasonlítottak össze, a felsővezetők átlagosan nyitottabbak voltak a bizalomra, és megbízhatóbb döntéseket hoztak a játékszabályok között. Ennek egyszerű oka van: a való életben a siker nem csak „éles könyökről” szól. Hosszú távon az számít, hogy tartod-e a szavad, időben szállítasz-e, és kiszámítható vagy-e. A jó hírnév és a sok visszatérő üzlet jutalmazza a tisztességet, a trükközés pedig előbb-utóbb kiszorít a körforgásból.
Mit jelent ez a mindennapokban?
A piac nem varázslat, hanem sok apró, ismétlődő találkozás: ajánlatok, megrendelések, kézfogások, számlák. Ha vállalkozóként, fejlesztőként, kereskedőként vagy szabadúszóként következetesen jól dolgozol, egyre több partner tér vissza hozzád — és lassan bizalomhidak épülnek közétek még akkor is, ha korábban idegenek voltatok.
A bizalomhoz infrastruktúra is kell: érthető szerződések, tiszta tulajdonjog, átlátható szabályok, gyors elszámolás, csalást visszafogó keretek. Minél jobban működnek ezek, annál kevésbé vagyunk rászorulva a „csak az ismerősnek hiszek” hozzáállásra, és annál könnyebben dolgozunk együtt idegenekkel is.
Ahol az intézmények nyitottak és megbízhatóak, ott a társadalom inkább hidakat épít, nem falakat: kevesebb a gyanakvás, több a közös nyelv az üzletben, a munkahelyeken, a civil életben. A kereskedelem nem szétszedi a közösséget — kiterjeszti: megtanít idegenekben is bízni, mert a kölcsönös előny és a visszatérő találkozások érdekeltté tesznek bennünket a tisztességben.