Az Egyesült Államok, Kína és az egykori Szovjetunió az 1950-es és 1960-as években több száz nukleáris kísérletet hajtott végre. A kutatók nemrég arra a megállapításra jutottak, hogy ezeknek a teszteléseknek a radioaktív maradványai a légkörbe jutottak és több évtizeddel később is megtalálhatóak a mézben.
A második világháború után az USA és még sok más ország, köztük Kína és a Szovjetunió számos föld feletti nukleáris tesztet végzett. Ezek a bombák egy radioaktív elemet, a radiocéziumot (a cézium elem radioaktív formáját) juttatták a légkörbe. A szél ezt az anyagot mindenfelé szétterítette a világon, később pedig a csapadékkal bekerült a földbe is. A veszélyes anyag nem mindenhová jutott el egyenletes mennyiségben. A kutatók szerint jelenleg az Egyesült Államok keleti partvidéke a leginkább szennyezett terület.
A mostani felfedezés egyébként egy főiskola tavaszi szünetben kiadott házifeladata volt. A virginiai Williamsburgben található William & Mary College geológusa megkérte az intézmény hallgatóit, hogy a szünetről visszatérve vigyenek helyi élelmiszereket, melyeket a professzor segítségével radioaktív céziumra vizsgálnak majd meg.
Az egyik hallgató az észak-karolinai Raleighből hozott mézet. James Kaste professzor meglepetésére az a többi mintához képest 100-szor nagyobb mértékben tartalmazott céziumot. A radiocézium vízben oldódik, és a növények néha összetévesztik a hasonló kémiai tulajdonságokkal rendelkező káliummal. Kaste és diákjai azért kezdték el a projektjüket, hogy kiderítsék, vajon a növények még mindig felveszik-e ezt a nukleáris szennyező anyagot.
Miután megtalálták a céziumot a mézben, Kaste és kollégái 122 mintát gyűjtöttek be helyben termelt mézből, legfőképpen az Egyesült Államok keleti részéből, és megvizsgálták azokat.
A tanulmány megmutatta, hogy a nukleáris csapadék most évtizedek után is jelen van. Az eredmények szerint a minták közül 68-ban volt radioaktív cézium, mégpedig 0,03 becquerel/kilogramm feletti szinten, ami körülbelül 870 000 atom radioaktív céziumot jelent evőkanalanként. Egy floridai mintában volt a legmagasabb a radioaktivitás szintje, 19,1 becquerel/kilogramm.
Úgy tűnik, hogy a radioaktív maradványok még öt évtized elteltével is megtalálhatók a növényekben és az állatokban, akár több ezer kilométerre a legközelebbi nukleáris kísérlet helyszínétől. Bár a csernobili atomkatasztrófával kapcsolatban nem végeztek kutatást, elképzelhetjük, hogy hasonlóan magas lehet a radiocézium tartalma az ukrán vagy a akár szomszédos országokban lévő mézeknek is.
Az amerikai Élelmiszer-és Gyógyszerügyi Hatóság a jelentésre hivatkozva azt nyilatkozta, hogy a hallgatók tanulmányában megjelölt radioaktív cézium szint nem veszélyes, hiszen az élelmiszerbiztonsági határérték (1200 becquerel/kilogramm) alatt van.
Nyugodtan lehet mézet enni
Kaste professzor később próbálta lenyugtatni a kedélyeket. Kijelentette: „Nem azt akarom mondani az embereknek, hogy ne egyenek mézet. Én is mézzel etetem a gyerekeimet. Most több mézet eszem, mint amikor elkezdtem ezt a projektet. Lehetséges azonban, hogy a méz a múltban több radioaktív céziumot tartalmazott, mivel a radioaktív elem idővel lebomlik.”
Majd hozzátette: „Amit ma látunk, az csak egy kis töredéke annak a sugárzásnak, ami az 1960-as és 1970-es években volt. És nem tudjuk biztosan megmondani, hogy a céziumnak van-e bármi köze a méhcsaládok csökkenéséhez”.
Az új eredmények kérdéseket vetnek fel azzal kapcsolatban, hogy a cézium hogyan hatott a méhekre az elmúlt 50 évben.
„Feltételezhetően a rovarirtó szerek miatt pusztulnak ki, de vannak más, kevésbé ismert, az emberektől származó mérgező hatások is, mint például a radioaktív sugárzás, amelyek hatással lehetnek a túlélésükre” – tette hozzá.
Thure Cerling geológus a jelentéssel összefüggésben elmondta, hogy az új eredmények nem adnak okot aggodalomra, de a nukleáris szennyezőanyagok terjedésének megértése fontos a jövőre nézve.
Az új kutatást részletesen a Nature Communications című szaklapban lehet elolvasni.
