„Eljutni oda, ahová még senki nem merészkedett” – mondja a kultikus jelentőségű Star Trek mottója. Nos, Hölgyek, Urak, bizony megvan rá az esély, hogy hamarosan az emberiség megépítse az eddig ugyan csak gondolatainkba keringő Csillagflotta legendássá vált űrhajóját, amely képes a fénysebességnél is gyorsabban haladni és felveheti a kapcsolatot egy teljesen elszigetelt civilizációval. WARNING! Cikkünk kifejezetten magas képzelőerővel bírók számára készült, akik éhesek a futurisztikus jelenségekre, és nem ijednek meg az univerzum és a jövő rejtélyeitől.
A szinte már egyfajta mítosszá kerekedett Star Trek sci-fi utópisztikus képet fest a Föld távoli jövőjéről, ahol az emberek a Bolygók Egyesült Föderációjában élnek más intelligens fajokkal, miután túl nőttek a betegségeken, meg persze a mindenféle ellentéteken. Gene Roddenberry elméjéből pattant ki először a „Constitution osztály” és azzal együtt az USS Constitution ötlete, melynek megépítése után 2245-ben létrejön az időutazó, ultragyors és szinte láthatatlan USS Enterprise is, ami a Föderáció leghíresebb és legfejlettebb csillaghajója.
Enterprise újragondolva
A mérnöki munka bravúrja negyven év alatt felveszi a kapcsolatot számos új fajjal és civilizációval, becslések szerint súlya több mint négymillió tonna lehet, és mintegy 430 fős legénységnek ad otthont (összehasonlításképpen egyébként a Nemzetközi Űrállomás (ISS) mindössze 419 tonna tömegű). Az Enterprise csillaghajó fő feladata az volt, hogy intergalaktikus, hosszútávú kutatási küldetésekre vállalkozzon, amiért fejlett érzékelőkkel szerelték fel, hogy életjel után kutatva átvizsgálják a bolygókat. Mindez valóban nehezen elképzelhetőnek tűnik, a jó hír viszont, hogy a tudósok egy lépéssel mindig közelebb kerülnek ahhoz, hogy a technológia valósággá váljon.
Ugyan még pontosan 233 évük van arra, hogy az emberiség elérje Roddenberry űrkutatási vízióját, több tudományos áttörés is arra utal, hogy fénysebességgel az Enterprise-ra emlékeztető űrhajó felé tartunk. A kutatók felfedezték ugyanis, hogy minden életforma biokémiája olyan módon lép kölcsönhatásba a fénnyel, ahogyan a szervetlen vagy éppen mesterséges anyagok soha nem lennének képesek. Amikor például a fény az aminosavakat alkotó szénmolekulákra esik, körkörösen polarizálódik, és az óramutató járásával megegyező vagy éppen ellentétes irányú spirálban halad. Na most, a terv az lenne, hogy a tudósok megfigyelik és azonosítják az ilyesfajta kölcsönhatást annak reményében, hogy új életformákat fedezzenek fel az univerzumban létrehozott megfigyelőállomásokról – vagy éppen a jövőbeli Enterprise-ról.
Hogyan tudnánk a fénysebességnél is gyorsabban haladni?
Az Enterprise egyik legikonikusabb képessége, hogy a fiktív térhajtóművének segítségével pillanatok alatt képes a galaxis egyik végéből a másikba száguldani. Jelenleg ugyanakkor az emberiség és a technológia közel sem elég fejlett ahhoz, hogy lemásoljon vagy éppen életre keltsen egy ilyesfajta elméletet. Ahhoz ugyanis, hogy a fénysebességnél nagyobb sebességet tudjunk elérni, Miguel Alcubierre mexikói fizikus szerint a téridőt az űrhajó előtt meg kell hajlítani, majd mögötte kitágítani, aminek következtében csillagjárónk képes lenne a háromdimenziós térből kiszabadulni, majd átlépni a hipertérbe. Ezzel ellentétben Erik Lentz fizikus szerint a pozitív tömeg és energia is biztosíthatja a térhajtómű-buborék létrehozásához szükséges feltételeket, és az Alcubierre által részletezett negatív energia helyett a neutroncsillagok összetételéhez hasonló, rendkívül sűrű folyadékból álló gyűrűk rétegződése is a fent leírtakat eredményezné. A téridő meghajlításának képességével a görbületi buborékban lévők a fénysebességnél gyorsabban utazhatnának anélkül, hogy bármilyen fizikai törvényt megszegnének. Ha valaki esetleg elmélyülne a téridő-manipulációban, itt utánajárhat az Alcubierre-féle térhajtómű elképzelésnek.
Antianyag-meghajtású űrhajó? Már csak ez hiányzott!
Most pedig, hogy mindenki kellően beleásta magát a fizika rejtelmeibe, és totálisan elveszett a sok szakkifejezésben, ideje rátérnünk témánk legfontosabb sztárjára, mégpedig a már 1930-as években felfedezett antianyagra – ígérjük, ez nem fog annyira fájni.
A tudományos elképzelések szerint minden egyes elemi részecskének van egy antianyag párja, amely ugyanolyan tömegű, de ellentétes töltésű. Az antianyaggal, mint üzemanyagforrással azonban számos fizikai probléma akad – például a részecskék megsemmisülnek, amikor más anyaggal érintkeznek, tárolásuk pedig szinte lehetetlen. A kvantumos gondok ellenére az antianyag űrhajókkal kapcsolatos kutatások már évek óta zajlanak, és hisszük vagy sem, a NASA is antianyag-meghajtású űrhajót tervez, illetve egy olyan űrszondát, amely az annihiláció energiaforrásként való felhasználásával egészen a Proxima Centauri csillagszomszédunkig repülne. Amíg azonban a tudósok nem tudják sikeresen előállítani és tárolni az antianyagot, addig az Enterprise-hoz hasonló csillaghajó továbbra is pusztán a képzeletünk birodalmában marad. Nos, ami késik, nem múlik!
Hungarian