A NATO a madridi csúcstalálkozón felkérte Finnországot, hogy csatlakozzon az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez. Amennyiben tehát Vlagyimir Putyin orosz elnök innentől kezdve átlépné a finn határt, az Egyesült Államok Finnország oldalán harcol majd az ellenséges erők ellen. Egyetlen hidegháborús elnök sem lett volna hajlandó arra, hogy az USA a világ legnagyobb, közel 6000 harci és nukleáris fegyverből álló arzenállal rendelkező ország ellen harcoljon egy számára egyáltalán nem létfontosságú állam érdekeiért. Sőt, a hidegháború idején egyenesen őrültségnek számított volna háborút indítani a finn terület megvédése miatt. Most viszont úgy tűnik, fordult a kocka – s hogy miért?
Emlékezzünk csak vissza: Harry Truman nem volt hajlandó erőszakot alkalmazni, hogy megtörje Joszif Sztálin berlini blokádját. Dwight Eisenhower nem is gondolkodott azon, hogy amerikai csapatokat küldjön a szovjet tankok által leépített, 1956-os magyar szabadságharcosok megmentésére. Sőt, Lyndon B. Johnson sem tett semmit a Varsói Szerződés hadseregei által 1968-ban szétvert cseh hazafiak megsegítése érdekében. Miközben ugyanis az USA a hidegháború alatt évente nyilatkozatokat adott ki Európa „foglyul ejtett nemzeteinek” támogatásáról, e nemzeteknek szovjet ellenőrzés alóli felszabadítását a Nyugat soha nem tartotta életbe vágónak, pláne nem annyira, hogy az akkori Szovjetunió ellen harcoljon.
Tényleg a támadás a legjobb védekezés?
A hidegháború alatt a NATO, amely 1949-ben 12 tagországgal indult, mindössze négy további országgal bővült: Görögországgal, Törökországgal, Spanyolországgal és Nyugat-Németországgal. Az egykor a Varsói Szerződéséhez tartozó nemzetek – Kelet-Németország, Lengyelország, Magyarország, Csehország, Szlovákia, Románia, Bulgária – már szintén a NATO tagjai. Sőt, a történelem során a Szovjetunió akkori három tagja – Észtország, Lettország, Litvánia – szintén csatlakozott a szóban forgó katonai szövetséghez. Litvánia egyébként nemrégiben részleges blokádot rendelt el, és kiterjesztette a területén keresztül, Kalinyingrád felé irányuló kereskedelemre vonatkozó korlátozásait. Putyin tiltakozására Vilnius rögtön arra emlékeztette Moszkvát, hogy Litvánia a NATO tagja.
Putyin orosz nacionalista, aki a Szovjetunió felbomlását a XX. század legnagyobb csapásának tartja. De, hogy őszinték legyünk, nem csak ő tehető felelőssé az országok közötti nyomorúságos kapcsolatokért, hiszen többek között az amerikaiak is vezető szerepet játszottak a következő, jóval veszélyesebb hidegháború kirobbanásában. Moszkva például arra kérte az Egyesült Államokat, hogy kötelezze el magát amellett, hogy nem veszi fel Ukrajnát a NATO-ba. Az USA ezt visszautasította, amire válaszul Putyin támadott. Természetesen semmi sem fekete-fehér, és mindkét félnek van mit a tejbe aprítania… Most viszont egyre jobban úgy tűnik, az amerikaiak mélyen elutasítják az orosz figyelmeztetéseket, kihasználják a kialakult helyzetet és atomfegyverekhez folyamodnak.
De vajon valóban bölcs dolog még jobban magukra uszítani az oroszok haragját? Vajon csakugyan a támadás a legjobb védekezés, s Finnország csatlakozása tényleg nem fog semmilyen következményt maga után vonni?
Készült a buchanan.org cikke alapján.
