Második világháborús fejadagolás lehet a megoldás a környezetszennyezésre

2023.03.08.
Olvasási idő: 3 perc

A Leeds Egyetem új kutatása szerint a második világháborús stílusú fejadagolás hatékony módja lehet a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének.

Az Ethics, Policy and Environment című folyóiratban nemrég közzétett tanulmányukban a kutatók azzal érvelnek, hogy a fejadagolás segíthet az államoknak az üvegházhatású gázok kibocsátásának gyors és igazságos csökkentésében.

A politikai döntéshozók más rendszereket is fontolóra vettek a kibocsátás csökkentésére, köztük a szén-dioxid-adó és a személyre szabott szén-dioxid-kereskedelmi rendszereket, de a kutatók szerint ezek a gazdagoknak kedveznek, akik megvásárolhatnák a szennyezés jogát.

A szerzők azzal érvelnek, hogy az emberek szükségleteik alapján igazságos arányban részesüljenek az erőforrásokból, így megosztva a bolygó védelmére tett erőfeszítéseket.

A vezető szerző, Dr. Nathan Wood, aki jelenleg az Utrechti Egyetem Fair Energy Consortium posztdoktori munkatársa, elmondta: „Az adagolás koncepciója nemcsak az éghajlatváltozás mérséklésében segíthet, hanem számos más társadalmi és politikai kérdésre – például a jelenlegi energiaválságra is választ adhat.”

Sorban állni a fejadagért

A II. világháborúból származó feljegyzések azt mutatják, hogy a kötelező élelmiszeradagolás elfogadhatóbb volt az Egyesült Királyság lakossága számára, mint az étrend önkéntes megváltoztatása, amikor az erőforrások szűkössé váltak. A politika célja a javak és terhek egyenlőbb elosztása volt, vagyoni helyzetre való tekintet nélkül.

A történelmi élelmiszerosztási politikák árszabályozást is bevezettek az árukra vonatkozóan, hogy a legfontosabb erőforrások a legtöbb ember számára megfizethetők maradjanak. Ennek eredményeként a második világháború alatt a hiány ellenére csökkent az alultápláltság aránya.

A kutatók szerint a második világháborús élelmiszerosztás és az éghajlati válság közötti alapvető különbség a közvélemény megítélésében rejlik. A gombnyomásra elérhető több ezer ruhadarab, kütyü és áru azt az illúziót keltheti, hogy az erőforrások bőségesen rendelkezésre állnak, de a valóság merőben más.

Dr. Rob Lawlor, a tanulmány társszerzője, a Leeds-i Interdiszciplináris Etikai Alkalmazott Központ oktatója elmondta: „Az éghajlatváltozás katasztrofális hatásainak csökkentése érdekében csak korlátozott mennyiséget bocsáthatunk ki. Ebben az értelemben a szűkösség nagyon is valós”.

Dr. Wood hozzátette: „A megélhetési válság megmutatta, hogy mi történik, ha a szűkösség felhajtja az árakat: az energiaárak meredeken emelkedtek, és a kiszolgáltatott csoportok képtelenek voltak kifizetni a számláikat. Jelenleg az energiaszegénységben élők közel sem használhatják fel az energiaellátás méltányos részét, míg a társadalom leggazdagabbjai szabadon használhatnak annyi energiát, amennyit csak megengedhetnek maguknak.”

Milyen is a méltányos adagolás?

A kutatók szerint valószínűleg nem a fejadagolás lenne az első lépés. Ehelyett a politikai változtatásokat szigorúbb szabályozásokkal és az adagolás előnyeit kommunikáló, kísérő információs kampánnyal lehetne kezdeni.

Kezdetben a kormányok szabályozhatnák a legnagyobb környezetszennyezőket, például az olajat, a gázt és a benzint, a hosszú távú repülőjáratokat és az intenzív mezőgazdaságot, szűkösséget teremtve a bolygót károsító termékekben. Ezt követően fokozatosan lehetne bevezetni a fejadagolást, hogy az így kialakuló szűkösséget úgy kezeljék, hogy mindenki alapvető szükségleteit kielégítsék.

Az akadémikusok két lehetőséget határoztak meg a fejadagolási politikára. A politikai döntéshozók bevezethetnének egy mindenre kiterjedő szén-dioxid-kibocsátási engedélyt, és a bankkártyákhoz hasonlóan „szén-dioxid-kártyákat” osztanának ki a felhasználás nyomon követésére és korlátozására. Alternatív megoldásként a kormányok konkrétan kiválasztott árucikkeket, például repülőjegyeket, benzint, háztartási energiát, vagy akár húst és ruházatot is adagolhatnának.

A kutatók remélik, hogy a tanulmány arra ösztönzi majd a politikai döntéshozókat, hogy a fejadagolást az éghajlatváltozás elleni küzdelem komoly lehetőségének tekintsék.

Andrea

Közgazdászként mindig is érdekelt a pénzügyek világa. 2016-ben ismerkedtem meg a bitcoinnal, azóta pedig a mindennapi életem részévé váltak a kriptovaluták. 2019-ben csatlakoztam a BitcoinBázishoz íróként, 2020 óta pedig a portál főszerkesztője vagyok. Ismereteimet igyekszem folyamatosan bővíteni és minél többet megtudni a kriptovalutákról, a mögöttes technológiáról és a gyakorlati használhatóságukról.

Legfrissebb hírek

innováció

Civilizációk átka: Miért fullad ki minden aranykor?

A történelem során számos város és nemzet csillaga korán leáldozott, hiába voltak az innováció fénypontjai. Miért nem sikerül egyetlen helynek sem fenntartania hosszú távon kiemelkedő szerepét? Vajon valaha is sikerül kitörni Cardwell
arcfelismerés

Arcod a belépőd – de milyen árat fizetsz érte?

Hamarosan papíralapú beszállókártya és útlevél nélkül utazhatunk, hiszen az arcfelismerésnek hála, nem lesz többé szükség semmilyen dokumentumra. De mi jön ezután: kényelmes utazás vagy totális megfigyelés? Digitális útlevél, az arcod mint belépő

A Fehér Házban már a repülő autók és a Jetson család a téma

Donald Trump június 6-án rendeletet írt alá a repülő autók fejlesztésének megkezdéséről és a szabályozásuk enyhítéséről. Az amerikai elnök pénteken az amerikai drónfejlesztéssel és a szuperszonikus repülési technológiával kapcsolatos törvényeket írt alá,

Hová tűntek a dolgozó fiatalok Magyarországon?

Egyre gyakrabban merül fel a kérdés, miért tűnik úgy, hogy a fiatal felnőttek közül egyre kevesebben dolgoznak teljes állásban, mégis látszólag megvan mindenük? A jelenség nemcsak szociológiai, hanem generációs, pszichológiai és kulturális
hu_HUHungarian