Elképesztő felfedezés, valami fura van egy holdkráter alatt

2023.07.17.
Olvasási idő: 3 perc

Egy példátlan felfedezés során tudósok egy holdkráter alatt hatalmas gránitmasszát tártak fel, amely fokozatosan hőt bocsát ki.

Nem, ez nem egy tudományos-fantasztikus film háttértörténete. A Hold vulkanikus múltja, valamint lávamezőinek és kitöréseinek története eddig is dokumentált volt, azonban a Hold túlsó oldalán lévő Compton-Belkovich kráterek alatt felfedezett, földihez hasonló vulkán újdonságnak számít.

A gránit ritkán található meg a Földön kívül, ezért felfedezése a Holdon nagy izgalmat váltott ki a tudományos közösségben.

A kutatócsoport kínai és amerikai holdszondák adatait használta fel a Holdon korábban nem látott vulkáni folyamat feltárásához. „Egy, az infravörösnél hosszabb mikrohullámú hullámhosszok megfigyelésére alkalmas műszert használtunk, amelyet a kínai Chang’E 1, és a Chang’ E 2 holdszondákkal küldtük a Holdra. Felfedeztük, hogy az egyik ilyen feltételezett vulkán, a Compton-Belkovich valósággal ragyogott a mikrohullámú hullámhosszon”– magyarázta Dr. Matt Siegler, a Planetary Science Institute kutatója.

Az adatok egy 20 kilométer széles, szilíciumban gazdag terültet fedtek fel, amelyről úgy vélik, hogy ennek az ősi vulkánnak a kalderája. Ezen a területen a hőmérséklet 10°C-kal melegebb a környezetéhez képest. A hő azonban nem a felszín alatti magmából származik, mivel a vulkán utolsó kitörése 3,5 milliárd évvel ezelőtt volt, hanem a sziklákba szorult radioaktív elemeknek köszönhető.

„Értelmezésünk szerint ez a hőáramlás a kaldera alatti, sugárzásban gazdag gránittestből származik” – mondta Dr. Siegler. „Kissé meglepődtünk, amikor erre rábukkantunk. Szerencsére a feleségem, Dr. Rita Economos geokémikus, így az ő irányításával össze tudtuk rakni a hőanomália feltételezhető geológiai okát.”

„Ez a lelet egy 50 km széles batolit; a batolit egyfajta vulkáni kőzet, amely akkor alakul ki, amikor a láva a földkéregbe emelkedik, de nem tör ki a felszínre. A kaliforniai Yosemite-ben található El Capitan és Half Dome ehhez hasonló gránitsziklák, amelyek a felszínre emelkedtek” – magyarázta Dr. Economos.

Egy ilyen nagy kiterjedésű gránitlerakódás felfedezése arra utal, hogy a Holdnak lehetnek más területei is, ahol gránit található, és esetleg a Naprendszer más részein is.

A Hold vulkanikus tevékenysége érdekfeszítő téma, amely évtizedek óta foglalkoztatja a tudósokat. A Holdon található vulkánok azonban különböznek a földiektől, ugyanis nem tör fel belőlük jelentős mennyiségű láva, hanem olyan gázokat bocsátanak ki, mint a radon és az argon.

A tudósok szerint a Hold vulkanikus tevékenysége döntő szerepet játszott a felszínének kialakulásában. A Hold felszínén látható hatalmas, sötét lávasíkságokat (tengereket) ősi vulkánkitörések alakították ki, amelyek a holdfelszín mintegy 16%-át fedik le, főként a Földről látható oldalon.

A hőt kibocsátó gránittömeg felfedezése új dimenziót ad a Hold vulkanikus aktivitásának megértéséhez, bepillantást enged a Hold dinamikus múltjába, és új utakat nyit meg a holdgeológia tanulmányozásához. Ez a felfedezés felveti annak lehetőségét is, hogy hasonló geológiai jellemzőket találjunk más égitesteken, tovább bővítve az univerzummal kapcsolatos ismereteinket.

A Hold vulkanikus tevékenységének behatóbb megismerése a jövőbeli holdmissziókra is hatással lesz, mivel geológiájának megértése segíthet az űrhajók megfelelő leszállóhelyeinek és a holdbázisok potenciális erőforrásainak azonosításában. Ahogy tovább folytatódik a Hold és más égitestek felfedezése, minden új ismeret egy lépéssel közelebb visz minket naprendszerünk rejtélyeinek megfejtéséhez.

Érdekelhet még: Észak Atlantisza: egy középkorban elsüllyedt város került felszínre

GT

Tartalom- és szövegíróként, illetve fordítóként dolgozom, főleg az informatika, az üzleti etika és a vállalati képzések területén. Folyamatosan bővítem ismereteimet és alapos kutatást végzek, hogy a legnaprakészebb információkkal szolgálhassak cikkeimben.

Legfrissebb hírek

ózonlyuk

Eltűnhet az ózonlyuk? Meglepő fordulat az égbolton

Az ózonréteg lassú, de biztos gyógyulása figyelhető meg. Az eddigi elképzelések, miszerint az ózonréteg menthetetlen, megdőlni látszik, hála a Montreal Protocolnak. Amikor az emberiség először ébredt rá arra, hogy bizonyos szintetikus gázok