Egy új tanulmány, amely ősi fák évgyűrűinek elemzésén alapul, azt sugallja, hogy az eddigi legerősebb napvihar körülbelül 14 300 évvel ezelőtt csapott le a Földre. Ha egy ilyen intenzitású vihar ma is lecsapna, a modern társadalom azonnal összeomlana.
A Collège de France, a CEREGE, az IMBE, az Aix-Marseille Egyetem és a Leeds-i Egyetem kutatói a Royal Society nevű folyóiratban tettek közzé egy új tanulmányt. A kutatók a dél-franciaországi Alpokban, a Gap közelében lévő Drouzet folyó erodált partjainál megőrződött ősi fák radiokarbonszintjét mérték meg, és megállapították, hogy „a fatörzsek – amelyek szubfosszilisek – olyan maradványok, amelyek megkövesedési folyamata még nem fejeződött be – apró, egyes fa évgyűrűkre szeletelődtek. Ezeknek az egyes évgyűrűknek az elemzése a radiokarbonszint mérésekben egy példátlan kiugrást azonosított, amely pontosan 14 300 évvel ezelőtt következett be.”
Azt írták: „Ezt a radiokarbon tüskét összehasonlították a grönlandi jégmagokban található berillium kémiai elem méréseivel, és a kutatócsoport arra jött rá, hogy a tüskét egy hatalmas napvihar okozta, amely hatalmas mennyiségű energetikai részecskét lökhetett a Föld légkörébe.”
„A radiokarbon folyamatosan keletkezik a felső légkörben a kozmikus sugárzás által elindított reakciók láncolata révén.” magyarázta Edouard Bard, a tanulmány vezető szerzője. Bard hozzátette: „ A közelmúltban a tudósok megállapították, hogy a szélsőséges naptevékenységek, beleértve a napkitöréseket és a koronális tömegkilövelléseket, szintén rövid távú, energiarészecskékből álló kitöréseket hozhatnak létre, amelyek a radiokarbon-termelés hatalmas, egyetlen év alatt bekövetkező kiugrásaiként őrződnek meg„.
Egy ennyire erős napkitörés ma az összes elektromos berendezést azonnal tönkretenné
A kutatók arra figyelmeztettek, hogy ha ma „hasonló hatalmas napviharok csapódnának a Föld légkörébe, az „katasztrofális lenne a modern technológiai társadalomra nézve. Azonnal megsemmisítené a távközlést, a műholdas rendszereket és az elektromos hálózatokat.”
A tanulmány társszerzője, Tim Heaton, az angliai Leeds-i Egyetem radiokarbon-szakértője kifejtette: „A szélsőséges napviharok hatalmas hatással lehetnek a Földre. Az ilyen szuperviharok tartósan megrongálhatják az elektromos hálózat transzformátorait, ami hónapokig tartó, hatalmas és kiterjedt áramkimaradásokat eredményezhet. A navigáció és a távközlés szempontjából mindannyiunk által használt műholdak is maradandó károsodást szenvedhetnek, és így használhatatlanná válhatnak. Az űrhajósokra nézve is komoly sugárzási kockázatot jelentenének.”
A kutatók szerint az elmúlt 15 000 év során kilenc szélsőséges napvihart – úgynevezett Miyake-eseményeket – azonosítottak. Az utolsó ismert nagy napvihart, amely 1859-ben sütötte meg a távírógépeket – „Carrington-eseménynek” nevezték el.
A 25. napciklus 2019 áprilisa óta tart, és valamikor 2025-ben tetőzhet. 2022 decemberében a napfoltok száma nyolc éve a legmagasabb volt, ami azt jelzi, hogy a naptevékenység felgyorsult. Az év elején a tudósok kétszer annyi napfoltot figyeltek meg. Ezek arra utalnak, hogy közeledhetünk a csúcshoz.
A világnak fel kell készülnie a következő nagy napviharra. Ne feledjük, 2016-ban Obama elnök aláírta a „Koordinációs erőfeszítések a űridőjárási eseményekre való felkészítésére” című rendeletet. Tehát az amerikaiak már készülnek rá.
