Amerika rendvédelmi problémája korántsem új; még akkor sem, ha a rendőri túlkapások, illetve brutalitás csak most kezdett el igazán előtérbe kerülni a helyi és globális köztudatban. A jelen helyzethez vezető út pedig nem csak hosszú volt, útközben szinte teljesen eltűnt az Egyesült Államokban egy máig meglehetősen vitatott eleme a közbiztonság fenntartásának: a milícia, azaz a fegyveres szolgálatot teljesítő polgárok karhatalmi szervezete. Ryan McMaken politológus most érdekes kérdést vet fel: lehet, hogy ezek a privát szervezetek nem is voltak olyan rosszak, mint a mai felállás?
Milyen is volt az eredeti polgárőrség Amerikában?
Amerikában a milícia vagy polgárőrség szavak egyértelműen negatív felhanggal hangzanak el ma. Nem is csoda, hiszen a déli államokban nagyon gyakran vettek részt ezek a fegyveres rendfenntartók a rabszolgafelkelések elnyomásában – mára így a szélsőjobboldali eszmékkel asszociálják őket a legtöbben. Azonban a milíciák szerepe ennél jóval összetettebb volt, az északi államokban pedig szinte teljesen más funkciót láttak el az amerikai társadalomban – hívja fel erre a figyelmet Ryan McMaken politológus cikkjében. A polgárőrség szerepe itt a privát tulajdonban lévő vállalkozások védelmét és a közösség segítését jelentette: az esetleges felkelések elnyomása mellett olyan mindennapi dolgokban segítettek a polgárőrök, mint a fesztiválok, ünnepek, temetések vagy bálok lebonyolítása és segítése.
A 19. században a polgárőrségek szinte teljesen máshogy néztek ki, mint ahogy azt ma sokan elképzelik őket. Ezek a magánszervezetek teljesen függetlenek voltak, finanszírozásukat pedig maguknak biztosították: a fegyverek, az egyenruha, minden a tagok saját zsebéből (vagy egy-egy gazdag támogató zsebéből) jött ki. Mivel a század elején még drága volt a fegyvertartás, így akkor a milíciák kifejezetten az elit, a felső- és középosztály „mulatsága” volt; ahogy azonban a század közepére egyre olcsóbban lehetett ehhez hozzájutni, már az alsóbb osztályok tagja is tudtak csatlakozni. Ez a névadásban is visszaköszön például: még korábban olyan nevekkel találkozhattunk, mint a Detroit Light Guard, addig később inkább sportcsapatok nevére hasonlító Snake Hunters (Kígyó vadászok) vagy Avengers (Bosszúállók) néven futottak ezek.
Egy korszak vége
A milíciák ráadásul fontos szerepet játszottak a társadalmi előrehaladás szempontjából is, főként a bevándorlók számára, akik a 19. század végére szinte teljesen dominálták a polgárőrségek tagságait. Ennek végül 1903-ban szakadt vége, amikor a Militia Act (Milícia Törvény) elfogadásával szinte teljesen felszámolták ezeket a privát rendfenntartó szerveket; helyüket pedig a közpénzből fenntartott, központosított rendőrség vette át. S bár ma a funkciók egy része tényleg el is van látva a rendőrök által, a két szerveződés jelentős különbségeket mutat: a rendőrség olyan privilégiumokat és immunitásokat élvez, amely a polgárőrség tagjainak sosem volt elérhető.
A régi rendszer nem elképzelhető – ez nem jelenti azt, hogy az új működne
És igen, egy privát kézben lévő, központilag szinte egyáltalán nem korlátolt fegyveres szerv ötlete ma a legtöbb ember fejében egyértelmű piros felkiáltójellel jelenik: a visszaélésekkel tárháza szinte végtelen. Azonban a polgárőrség hibái nem jelentik azt, hogy a mostani rendszer, csak azért mert központosított, sokkal jobb lenne. Egyrészt a rendőrség fenntartása fényévekkel drágább. Másrészről a korábbi tüntetések során tisztán látszott az is, hogy a rendőrök prioritása sohasem az lesz, hogy a privát kézben lévő üzleteket és vállalkozásokat védelmezzék: a középületek pl. mindig elsőbbséget élveznek náluk.
Harmadrészt az elmúlt évek megmozdulásai, és a végtelennek tűnő rendőri problémák egyértelműen utalnak arra, hogy a jelenlegi rendfenntartói rendszer jóval messzebb van a tökéletestől, mint ahogy azt sokan gondolták. Ha pedig ennyire nem működik a rendszer, akkor érdemes lehet alternatívákon gondolkozni ahhoz, hogy a megreformált rendőri szervek tényleg effektívek és túlkapásoktól mentesek legyenek – akár a történelmi példákat is alapul véve.
