A pestis már régóta ismeretlen fogalom, az utóbbi napokban azonban az elnevezés ismét bejárta a világsajtót, miután a tengerentúli híradások szerint egy 28 éves kutatónő életét vesztette Szibériában pestisben.
A Moszkvától mintegy négyezer kilométerre található laboratóriumban dolgozó fiatal szakember ismeretlen eredetű tüdőgyulladásban hunyt el. Bár az orosz fogyasztóvédelmi és egészségügyi hatóság vizsgálatai arra jutottak, hogy a nő szervezetében kimutatott kórokozók nem köthetők a fertőző betegségekkel végzett munkájához, a helyi sajtóban szárnyra kaptak a tüdőpestis terjedésével kapcsolatos aggodalmak.
A hivatalos szervek tagadják a pestises esetek jelenlétét, miközben mintegy kétszáz embert zártak karanténba. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) vezetője, Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a rendelkezésre álló információk hiányosak, így egyelőre nem lehetséges a pontos kockázatbecslés elvégzése.
Mi is a pestis?
A pestis baktériuma a szervezetbe jutás helyétől függően eltérő formákban jelenhet meg. Amikor a fertőzést bolhaharapás közvetíti, általában bubópestis alakul ki, amely a nyirokcsomók fájdalmas duzzanatával jár. Ha azonban a kórokozó eléri a tüdőt, tüdőpestisről beszélünk. Ez a változat nagyságrendekkel veszélyesebb, mivel a légúti cseppfertőzés útján emberről emberre rendkívül könnyen és gyorsan terjed.
A betegség lefolyása rendkívül gyors, így a korai felismerés és az intravénás antibiotikumos kezelés hiányában a fertőzés szinte kikerülhetetlenül halálos kimenetelű. A tüdőpestis pusztító erejét jól mutatja a Madagaszkáron kirobbant járvány, amely során a megerősített esetek negyede végződött tragédiával.
Az oroszországi eset kapcsán elrendelt elkülönítések a fertőző betegségek elleni küzdelem több ezer éves múltra visszatekintő módszerét idézik fel. A betegek elszigetelésének elve már az ókori vallási iratokban is megjelent, ám maga a karantén kifejezés a középkori pestisjárványok idején született meg. A mai Horvátország területén található Dubrovnik városa volt az első, amely államilag előírt korlátozásokat vezetett be a tengeri kereskedelem védelmében. A kikötőbe érkező hajóknak és utasaiknak negyven napot kellett várakozniuk a közeli szigeteken, mielőtt a szárazföldre léphettek volna. Ebből negyvenes számból ered a ma is használt szakkifejezés a karatén – az olasz quaranta, azaz negyven szóból -, amely a történelem során mindvégig az emberiség egyik legalapvetőbb védelmi vonala maradt a pusztító járványokkal szemben, elég csak a 6 évvel ezelőtti COVID-ra gondolni.
