Az első világháború óta 30-40 évente változik a globális pénzügyi és monetáris rendszer: a Bretton Woods-i konferenciától kezdve az arany-dollár standard végleges eltörlésén keresztül számos változást láthattunk a 20. században. A mostani status quo azonban már csaknem 50 éve áll fent. Itt lenne az ideje változtatni és visszatérni az aranystandard rendszerére? James Rickards szerint igen: ő egyedül abban nem biztos, hogy erre szervezett keretek között kerül sor, vagy a legnagyobb nemzetek inkább hagyják eluralkodni a káoszt.
Az aranystandard rendszeréhez vezető út
James Rickards befektetési szakértő és a Currency Wars: The making of the Next Global Crisis című bestseller szerzője legfrissebb cikkében erős állítással kezd. Szerinte a globális pénzügyi és monetáris rendszer komoly változáson fog keresztül menni a közeljövőben; a folyamat során pedig megint az arany kaphat főszerepet. Ezt Rickards szinte biztosnak tartja. Az igazi kérdés, ami felmerül esszéjében, magára a folyamatra irányul inkább – hogy mennyire szervezett keretek között kerül majd sor erre a változásra.
A legegyértelműbb megoldás egyfajta „Bretton Woods 2.0” lehetne: egy globális konferencia a lehető legtöbb ország közreműködésével, és jó esetben egy USA-Kína kooperációval a középpontjában. Rickards szerint ezzel szemben a másik megoldás egy sokkal kaotikusabb opció lenne: abban az országok szimplán nem tennének ugyanis semmit. Ebben az esetben az adóssághullám egyre csak nőne, az arany ára meg rakétasebességgel közelítene az ég felé. (Rickards előrejelzései szerint akár a 14 ezer dolláros árat is elérheti az arany unciánkénti ára.) A végkifejlet ugyanaz lenne, mint az első esetben; az új rendszer szükségessége mindkét esetben fennáll. Az egyetlen jelentős különbség, hogy a második esetben egy közösen kialakított rendszer helyett csak a káosz fogad minket az út végén.
Kína és Oroszország szépen csendben aranyat gyűjt
A változás azonban nagy eséllyel elkerülhetetlen – és nem csak azért, mert az arany ára már most is szorgalmasan kúszik felfelé. A történelem ismétli önmagát: a mostani események nagyban hasonlítanak ahhoz, ami az angol sterlinggel történt még a II. világháború előtt. A sterling a 20. század elejéig még globális tartalékvalutának számított, azonban a világháborúk alatt ezt a szerepet folyamatosan átadta az egyre erősödő Egyesült Államoknak. Az USA ekkor nem csak gazdasági erejét növelte, hanem a meglévő aranytartalékát is. (Ez aztán 1971-ben az aranystandard végével oda vezetett, hogy a korábban jól működő monetáris rendszernek nem volt arany fedezete.)
Ma ugyanezt láthatjuk Kína esetében is. Kína óriási gazdasági hatalma mellett az elmúlt évtizedekben gondosan elkezdte halmozni aranytartalékát is. Bár pontos számokat nehéz megnevezni, hiszen a hivatalos csatornákon közölt adatok messze nem fedik le a teljes képet, az biztos, hogy szisztematikusan növelték az országban található arany mennyiségét. Ráadásul Kína nincs ezzel egyedül: Oroszország is nagyon hasonló tevékenységet folytat.
A dollár gyengülése, az arany árának folyamatos növekedése igazolják Rickards szavait. A kérdése azonban eddig még megválaszolatlan maradt. Látni fogunk globális kooperációt a pénzügyi rendszer megreformálására vagy tényleg káosz következik?
