Az Egyesült Államok, Olaszország, Franciaország, Németország, Görögország, Spanyolország, Belgium és Törökország haditengerészete február 22-e és március 5-e között tartotta a Jón-tenger térségében a Dynamic Manta nevű tengeralattjáró támadás elleni közös NATO hadgyakorlatát. A hadgyakorlat méretéről árulkodik, hogy részt vett benne egy Los Angeles osztályú atommeghajtású vadásztengeralattjáró és a Charles de Gaulle repülőgép-anyahajó a teljes harccsoportjával.
A hadgyakorlatot követően a Charles de Gaulle-t rögvest a Perzsa-öbölbe rendelték. Az ellenséges flottát Olaszország tengeralattjárói és hajói szimulálták, és a gyakorlat kiindulóállomásai szicíliai repülőterek és hadikikötők voltak. A gyakorlat célja orosz tengeralattjárók vadászata volt a Földközi-tengeren, amelyek aktivitása a NATO szerint komoly fenyegetést jelent Európa biztonságára.
Egy időben az Atlanti-óceánon is gyakorlatozik a NATO, nevezetesen az Eisenhower anyahajó kezdett műveletekbe azt demonstrálva, hogy az Egyesült Államok továbbra is elkötelezett a tengerek szabadsága alapelv mellett. Ezeket az atlanti hadműveleteket az Egyesült Államok hatodik flottája vezeti, aminek a főhadiszállása Nápolyban található és stratégiája összhangban van a már nyugalmazott amerikai admirális James G. Foggo meglátásával, miszerint az oroszok egy esetleges háború esetén tengeralattjáró támadásokkal szigetelnék el Európát az Egyesült Államoktól. Szerinte a NATO-nak fel kell készülnie a negyedik atlanti csatára. A hadgyakorlatok leple alatt közben B-1 stratégiai bombázókat telepítettek Texasból Norvégiába, amik orosz területhez közel kezdtek gyakorlatokba norvég F-35 vadászrepülőgépekkel közösen.
Szembeötlő a különbség Biden és Trump katonai irányelve között, aki megelégedett annyival, hogy a Twitteren szólogatott be a nemzetvezetőknek, de azon túl próbált a külvilág irányába pacifista attitűdöt gyakorolni (még a verbális túlzásai ellenére is). A hivatalos NATO-nyilatkozatok szerint a friss katonai műveletek Európa védelmét szolgálják az orosz agresszióval szemben, de közben nehéz nem észrevenni, hogy a NATO-bázisok elhelyezkedése már az Oroszországgal szomszédos területekig ér (Balti-államok elsősorban) miáltal Oroszország méltán érezheti magát újra – két katasztrofális világháború után – fenyegetve.
Február 26-án a NATO-főtitkár Stoltenberg kijelentette, hogy “a pandémia előtti fenyegetések továbbra is jelen vannak,” első helyen említve “Oroszország agresszív akcióit,” majd “Kína felemelkedését.” Kitért az Európa és Egyesült Államok közötti transzatlanti kapcsolatok megerősítésére is, ami a Biden adminisztráció egyik fő prioritása, mivel az amerikai elnök célja, hogy magasabb szintre emelje az EU és a NATO közötti katonai együttműködést. Nem lesz nehéz dolga, hiszen az uniós tagországokból 21 – a teljes uniós lakosság 90%-a – egyben NATO-tag is. Az Európai Bizottság az új adminisztráció céljaira válaszul megerősítette Bident a szorosabb együttműködés fontosságáról és a közös biztonságpolitika szükségességéről. Egyik cél az Európai Unió katonai erejének megerősítése lesz, de mindezt úgy, hogy az kiegészítse az Egyesült Államok haderejét, sem mint versenyezzen azzal. Erre utalt Mario Draghi új olasz miniszterelnök is, aki kihangsúlyozta az EU katonai erejének megerősítése a NATO keretein belül és az Egyesült Államok koordinálásával kell létrejöjjön.
Hazárdjátéknak tűnik az Unió katonai kapacitásának NATO-n belüli megerősítése, mert arra kényszerítheti Oroszországot, hogy még intenzívebb modernizálási programokba kezdjen, illetve szorosabb együttműködésre ösztönözheti Kínával. Egyúttal bebetonozza az Egyesült Államok és Európa 1945 óta tartó alá- és fölérendeltségi viszonyát.
Hungarian 