Több mint egy évszázaddal ezelőtt, egész pontosan 1901-ben a Los Angeles Times arról cikkezett, hogy az elektromos járművek elsőbbséget fognak élvezni minden más gépjármű felett. Alig 10 évre rá, 1911-ben a The New York Times kijelentette, hogy az EV „már régóta ideális megoldásként ismert”, mert „tisztább és csendesebb és sokkal gazdaságosabb”. Eltelt 110 év és úgy tűnik, mégsem jött el az a várva várt kitörés, amire akkor sokan számítottak. Vannak elektromos autók az utakon, de az új autóértékesítés alig néhány százalékát teszik ki minden országban.
Igen, az elektromos autók menők. Igen, a Teslák is nagyon vagányak. Az is tény, hogy az elektromos gépkocsik eladása gyors ütemben növekszik – ami egyébként a komoly állami támogatásoknak is köszönhető – de a nagy boom valahogy elmarad. Hiába a kormányzati nyomás, úgy tűnik mégsem elég vonzó az átlagos autóvásárlók számára. Az Európai Unió foggal-körömmel kapálódzik a belsőégésű motorral rendelkező autók eltakarításáért, az országok kormányai milliós ösztönzőkkel próbálják az autósokat az elektromos kocsik felé terelni, de eddig nem úgy tűnik, hogy nagyon megfogyatkoztak volna a benzines vagy dízel autók az utakon. Az EU újabbnál újabb, szigorú előírásokat támaszt az autógyártókkal szemben, de nem valószínű, hogy ezeket a kiírt (jelenleg 2035 a cél) dátumra teljesíteni lehet.
Kalifornia próbálkozott, nem jött be
Gondoljunk csak Kaliforniára. 1990-ben az állam szabályozói előírták, hogy 2003-ra az eladott autók 10%-ának zéró emissziós járműnek kell lennie. Az állam most 7000 dollárnyi kedvezményt is ad az elektromos autók vásárlóinak. Az ösztönzők ellenére ma Kaliforniában az autósoknak csak 6%-a rendelkezik elektromos gépkocsival. Az infrastruktúrát fejlesztik, új töltőállomásokat építenek, megújuló energiaforrásokkal próbálják a környezettudatos gondolkodás felé terelni az autósokat, de ez az egész villanyautó hájp több sebből vérzik.
Nem vagyok elektromos autó ellenes, még itt érdemes leszögezni. De nem biztos, hogy a „mindent villamosítsunk” lenne a megoldás. Bár a technológia állandóan változik, és 2035-ig még bármi megtörténhet, a megfizethetőség, az autonómia, a villamosenergia-ellátás nem elhanyagolandó kérdések.
Az elektromos ára csökken, ez nem vitás. Azt azonban még mindig csak az átlagosnál jóval magasabb jövedelmű emberek engedhetik meg maguknak. Emellett nemcsak maga az autó kerül többe egy középkategóriás benzines gépkocsinál, hanem maga a töltéséhez szükséges infrastruktúra is.
Rengeteg kérdésre nincs válasz
Ha az elektromos gépkocsik eladása drasztikusan megugrik és hirtelen mindenhol EV-k lepik el az utakat, honnan lesz a töltésükhöz elegendő villamosenergia? Sokak fejében fordulhat meg ez a kérdés. Ha továbbra is a szénerőművekben előállított árammal töltjük fel, ami köztudottan a világ legszennyezőbb energiaelőállítási módja, akkor már nem mondhatjuk azt, hogy zéró-emissziós autóval furikázunk, nem igaz?
Most jöhetnek azok, akik szerint a nap és a szél energiáját kell erre a célra használni. Oké, ez világos, de mi van akkor ha mondjuk télen nem süt a nap és nem fúj szél? A megújuló energiaforrás kifejezetten időjárásfüggő, emellett vannak olyan országok/régiók, ahol nem kifizetődő ezen megoldások alkalmazása. Marad még esetleg a vízerőmű, már ha van folyó, vagy az atomerőmű, ami ellen viszont rengetegen tiltakoznak. Ezenfelül az ellátásnak mindig stabilnak kell lennie, hiszen ha mondjuk Magyarországon több millióan egyszerre csatlakoznak rá a hálózatra, akkor akár áramkimaradás is bekövetkezhet. Másik kérdés az is, hogy mi van azokkal, akik például panelban laknak? Feltételezhetően nem lesz minden parkolóhelyhez külön töltőoszlop. Ők hogyan oldják meg a töltést? Ha közterületen lévő töltőoszlopon töltik, akkor addig mit csinálnak? Most már az életvitelüket, a mindennapjainkat kell megváltoztatni csak azért, mert a kocsi tölt?
Az autóparkunk csak a felének a villamosításához durván szólva a jelenlegi globális kobalttermelés kilencszeresére, a globális lítiumtermelés háromszorosára, a jelenlegi réztermelés körülbelül kétszeresére lesz szükség. A bányászati tevékenység nem éppen „zöld” megoldás, a növelése pedig kifejezetten aggasztó, hiszen a bolygónk ásványkincs készleteit merítjük ki. Akkor egy elektromos autót, hogyan lehet „zöldnek” vagy zéró-emissziósnak nevezni, ha a hozzá szükséges anyagok sem azok?
Érdekes kérdések ezek, amire valószínűleg még a döntéshozók is keresik a válaszokat…
