Amióta az 1960-as években elkezdődött a világűr rádióteleszkópokkal történő vizsgálata, túlságosan sok mindent nem találtak a földön kívüli élet nyomát kutató csillagászok. A földön kívül létező életre leginkább utaló jel egy 72 másodperces, a világűrből érkező rádiójel volt még 1977-ben. Olyan jellemzői voltak a rádiójelnek, ami teljesen eltért a kozmikus háttérzajoktól. Egyszer sem ismétlődött meg és azóta sem sikerült meghatározni, honnan érkezhetett. A kinyomtatott jelsorozat mellé a felfedező Dr. Jerry Ehman csillagász a Hűha! feliratot írta, így ez Hűha! jelként vált ismertté azóta.
A Hűha! jel legvalószínűbb származási helye
Május hatodikán az Asztrobiológia Nemzetközi Magazinjában megjelent egy tanulmány. Ebben egy kutató, bizonyos Alberto Caballero több ezer csillagot vizsgált meg és úgy tűnik, hogy megtalálta azt a Nap-szerű csillagot, ami a híres jel kibocsátó helye lehet. Persze azt nem tudni, hogy tényleg földönkívüliek küldték-e a jelet. Caballero egyébként a Lakható Exobolygó Nyomában projektet vezeti, tehát elég izgalmas a munkája a földönkívüli életet kutatók szemszögéből. Eddig a kutatók csak azt a részét vizsgálták az űrnek, ahol érzékelték a jelet, az új tanulmányban viszont Caballero több más régiót is figyelembe vett, amikor lakható exobolygó után kutatott. A tanulmányához felhasználta az Európai Űrügynökség Gaia missziója által készített 3D-s térképet, amely több milliárd csillagot tartalmaz hihetetlen pontosság mellett.
Két olyan régiót vizsgált meg, ahonnan a rádiójel nagy valószínűség szerint származhatott. Főleg a G- és K-típusú csillagokra fókuszált. A G-típusú csillag olyan, mint a Napunk, egy sárga törpe, a K-típusú csillag pedig egy narancs törpe, ami szintén hasonlít a Napunkhoz. Ugyanis ezek a típusok adnak a legnagyobb esélyt arra, hogy élet legyen egy bolygón a csillag körül. Caballero végül 66 G- és K-típusú csillagot talált, amelyek között azonosította a Napunkhoz leginkább hasonlítót méretben, hőmérsékletben és fényességben. Ez a 2MASS 19281982-2640123, amely 1800 fényévre fekszik a Földünktől. Azért a tanulmányában megjegyzi a kutató, hogy nagyjából egyébként mind a 66 G- és K-típusú csillag lehetett a jel forrása.
